Az autizmus nem betegség, hanem az idegrendszer eltérő működése. A különbség nehézségeket és előnyöket is okoz, ha mindenképpen viszonyítani akarjuk valamihez. Egymás elfogadásához a kölcsönös megismerés a legrövidebb út, ezért szakértő segítségével bemutatjuk, mi is az autizmus, és mik a legfontosabb jellemzői.
Az autizmussal élő emberek neurodiverzitása három főbb területen nyilvánulhat meg, ezek a kommunikáció, a kölcsönös társas interakciók, valamint a rugalmas viselkedésszervezés – mondja Hegyi Barbara, a Ferences Rendi Autista Segítő Központ Lakóotthon vezetője, pszichopedagógus szakirányú gyógypedagógus. Az autizmus spektrumzavarok egységességét a legújabb kutatások alapján ugyanakkor már nem három, hanem két specialitás mentén határozzuk meg, ezt hívják autisztikus diádnak – tájékoztat a szakember. Ezek a következők:
- tartós deficit a szociális kommunikációban és a szociális interakciókban, valamint
- szűk körű repetitív mintázatok a viselkedésben, érdeklődésben és aktivitásban.
De hogy milyen mértékben és pontosan hogyan érintett valaki az autizmus tüneteiben, az teljesen egyéni.
Az okrendszer összetétele, így maga az autizmus is személyenként eltérő
A minőségi eltérések mellett azok kombinációi, valamint az érintettség súlyossága, a nyelvi és intellektuális képességek szintje, a személyiség sajátosságai, az esetlegesen társuló állapotok, zavarok vagy betegségek és a környezeti hatások mentén eltérő fejlődési kimenetellel találkozhatunk az érintett embereknél – mondja Hegyi Barbara. Mivel nem ismerjük pontosan a neurodiverzitás okrendszerét – melyek között a genetikát, az idegrendszer fejlődését befolyásoló környezeti okokat, és a különböző tényezők egyéni módon megnyilvánuló kölcsönhatását szokták hangsúlyozni –, nem csoda, hogy nincs két egyforma autizmus – hangsúlyozza a szakértő.
A legtöbb érintettre azonban valamilyen mértékben jellemző lehet a szociális beilleszkedés nehezítettsége, mert a társas interakciók során használt nonverbális kommunikáció számukra nehezebben lefordítható. Nem ritka, hogy sok-sok tapasztalat alapján az autista emberek fejben rakják össze azt, amit a neurotipikus emberek „azonnal vágnak”, vagyis érzéseikre hagyatkozva, szinte nem tudatosan értenek, és a kapott jelzések alapján tervezik meg válaszreakciójukat.
Az érzés mély, csak a kifejezése nem mindig a megszokott
Nem kevésbé valós és intenzív érzelmeiket sokszor visszafogottabban vagy másként fejezik ki, a mindennapokban megnyilvánuló testi kontaktusban pedig sokan kevésbé szeretik a közvetlen érintkezést, vagy kevesebb embertől értékelik azt. A különböző ingerekre gyakran érzékenyebben reagálnak, ezért sokan könnyen telítődnek az ingerekkel. Előfordulhat, hogy többek között éppen ezért nem tudnak olyan, a neurotipikus világban elvárt kívánalmaknak megfelelni, mint a köszönés, vagy mondjuk az oviban az azonnali cipőcsere, mert ezek a helyzetek sokkal több információt hordoznak, és akár szorongást vagy plusz élményt keltenek számukra, mint neurotipikus társaiknak.
Nehézség vagy speciális igény?
Sok autista kommunikációjából alapból hiányoznak az udvariassági formulák – fontos tudni, hogy egy autista adott esetben nem azért mondja, hogy „Adj vizet!” ahelyett, hogy „Ha lehet, légy szíves, adj egy pohár vizet!”, mert neveletlen, hanem azért, mert nehezen építi be ezeket a plusz köröket a lényegről való kommunikálásba. Ezzel szemben van, aki neurodiverzitása miatt épp, hogy modorosabb, választékosabban beszél az átlagnál, vagy gyerekként kortársainál.
Általában jellemző, hogy fontos számukra a kiszámíthatóság, akár napirendre, akár más körülményre vonatkozóan, de ez nem azt jelenti, hogy minden autista ember minden helyzetben ragaszkodna ehhez, és ne volna képes a spontaneitásra. Ha autizmus, akkor a végrehajtási funkciók zavaráról is szoktak beszélni a szakemberek, ami körülbelül azt jelenti, hogy egy neurodivergens embernek A-ból E-be eljutni nem feltétlenül olyan egyszerű, mint neurotipikus aggyal lenne, mert számukra a különböző információk lehetnek egyformán fontosak, és ez elviheti a fókuszt. Az átvitt értelmű dolgok értelmezése is sokszor kihívást jelent –
de mint valamennyi felsorolt tünet, nem mindenkinél és nem minden helyzetben.
Nehézség lehet még autistaként, hogy könnyebben beleragad bizonyos érzésekbe, helyzetekbe, akár mondatokba az illető, ami, ha negatív dologról van szó, nagyon kellemetlen lehet.
Az autizmus értékei és a társult állapotok
Számtalan pozitív megnyilvánulását is sorolhatjuk az autizmusnak, melyek közül a legismertebbek a kiváló memória és nyelvérzék – vannak, akik autodidakta módon megtanulnak olvasni, majd olvasnak is rengeteget –, a részletekre való nyitottság és egy vagy akár sok terület mély megismerésére való igény és képesség.
A korábbi tévhitek eloszlatása végett nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az autizmus nem betegség, de a véletlennél gyakrabban társulnak hozzá bizonyos állapotok – mondja Hegyi Barbara. Úgy mint:
- intellektuális képességzavar (értelmi fogyatékosság),
- ADHD,
- az epilepszia egyes formái
- tanulási zavarok
- alvászavarok
- étkezési zavarok
- törékeny x szindróma
- sclerosis tuberosa stb.
Az autizmus tünetei a korral előrehaladva
A tünetek legkorábban 20 hónapos kor körül figyelhetőek meg – tájékoztat a szakértő. Ahhoz, hogy valakinek ilyen diagnózist adjanak, legalább egy területen belül már 3 éves kor előtt meg kell jelenniük a tüneteknek. Ezek egyébként általában 4-5 éves kor körül a legerőteljesebbek, 6-7-8 éves korban jelentős lendületet vehet a gyermek fejlődése a nehézségei terén is, előfordulhat ugyanakkor, hogy ebben az életkorban újabb tünetek is megjelennek. Serdülő- és fiatalkorban általában szintén jelentős fejlődés figyelhető meg a nehézségek terén is.
Az autizmus nem kinőhető állapot. A cél pedig az volna, hogy minden autista ember – ahogyan minden ember – azt a visszajelzést kapja a környezetétől, és ennek megfelelően az legyen a belső megélése, hogy ő pontosan úgy jó, ahogy van. A kölcsönös alkalmazkodás pedig mindenkit megtanít arra, amit meg tud tanulni.
Ha szívesen olvasnál az emberről, aki a világon az egyik legnagyobb jótékonykodó, ezt a cikket ajánljuk.
