Ha elhangzik a bűvös szó: „arany”, mindenki azonnal a gazdagságra és a kincsek ígéretére gondol. De az arany nemcsak anyagi értéket hordoz, hanem a hatalom, az isteni erő és az örökkévalóság szimbóluma is. Nem csoda, hogy a történelem folyamán megannyi kaland, felfedezés és küzdelem tárgya volt, és százezrek próbálkoztak aranyásással. A nemesfém után sóvárgók nem pusztán a mesés vagyon reményében indultak útnak, hanem az arany különleges varázsa vonzotta őket. A lázas keresés, az expedíciók és az aranylázak évszázadokon át mágnesként vonzották a kincsvadászokat és kalandorokat. Legutóbb épp a Börzsönyben csillant fel a remény, hogy igazi aranybánya lehet, de ahogy mondani szokták: nem mind arany, ami fénylik.
Hiú ábránd maradhat az újabb magyar aranybánya
Amikor nemrégiben megírtuk, hogy az egyik legnagyobb kincslelőhely lehet a világon a Magyarország északi részén elterülő Börzsöny hegység, amelynek mélyén arany és ezüst lapul minden képzeletet felülmúló mennyiségben, rögtön megkeresett minket levélben egy okleveles bányamérnök, hogy kissé lehűtse a reményeket.
A polimetallikus fémércekre Magyarország egész területe zárt. Ez azt jelenti, hogy arany, ezüst, réz, ón, ólom, molibdén és hasonló ércek kutatása, kitermelése, elsődleges feldolgozása csak egy alapos, több szempontot figyelembe vevő, hosszadalmas és költséges koncessziós eljárás után lehetséges
Ezek szükségesek az aranybánya megnyitásához
- Kutatási engedélyt kell szerezni – ennek birtokában még csak geológiai adatokat lehet kikérni a Földtani Adattárból.
- Kutatási műszaki üzemi tervet kell összeállítani – ennek kell tartalmaznia a szükséges geofizikai méréseket és fúrásokat.
- Kutatási zárójelentést kell készíteni földtani szakértő ellenjegyzésével mindarról, amit találtak – ez alapján jegyzik be az adatokat az Országos Ásványanyag Nyilvántartásba.
Ha a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága a zárójelentést jóváhagyja, akkor lehet kezdeményezni bányatelek kijelölését, ahol 2-4 éven belül nyitható meg a bánya, amennyiben az az előzetes feltételeknek megfelel. Ezek között kiemelt szerepük van a környezetvédelmi előírásoknak, amelyeket a bányafelügyelet, a természetvédelmi és a vízvédelmi hatóságok is szigorúan szabályoznak. Egyelőre az a kérdés is megválaszolatlan – és emiatt a környezetet fenyegeti –, hogy hova tennék azt a rengeteg kőzúzalékot, kőport, bányameddőt és flotálási vegyszert, amelyek az arany és más fémek kinyerése során keletkeznek. Rózsabányánál például arzenopirites érc van, vagyis bányaművelés esetén nemcsak az arany, de a hozzá kötődő arzén is a felszínre kerülne, amit veszélyes hulladékként kellene utána kezelni.
6 kilométernyi metróalagút vinne az aranybányába
De az is problémás lehet, hogy a feltáró létesítmények helyét bányamérnök helyett egy építész jelölte ki.
Mivel a börzsönyi aranylelőhely a Duna–Ipoly Nemzeti Park kellős középén fekszik, a védettséget élvező területen kívüli szomszédos községekből nyíló lejtaknák olyan hatalmas beruházást jelentenének, mintha 6 kilométernyi metróalagutat fúrnának a hegy gyomrába
– tette szemléletessé a projekt ingatagságát a szakértő.
Már a kutatófúrások is több tízmilliós tételt jelentenek, úgyhogy el lehet képzelni, hogy az ilyen távolságból megközelíthetővé tett tárnák kialakítása mekkora költségekkel járna. Ráadásul a börzsönyi arany kitermelésére létrejött cég vezetője, Varga István elképzelései szerint a nemesfém feldolgozása is a hegy mélyében történne: egy 2000 négyzetméteres földalatti üzemcsarnokot képzel el, amelynek a megépítéséhez a második világháború idején föld alá telepített német és osztrák hadiüzemeket vennék mintául.
Persze ha valóban tonnaszám állna rendelkezésre az alagút végén a fénylő arany, akkor mindezek a költségek elenyészőek lennének, csakhogy nem erről van szó. A kérdéses területen a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (MBFSZ) által nyilvántartott hivatalos ércvagyon nagyságrendekkel kisebb a cégtulajdonos által becsültnél, aki szerint naponta 2–3 aranyrúd jönne ki a bányából.
Ez volt az aranybányák aranykora
Annyi bizonyos, hogy a térségben korábban zajlott már nyereséges aranybányászat, az oklevelek tanúsága szerint a 13. század második felében indult meg, de az igazi virágzása a 18. század vége felé volt, amikor a környező völgyekben valóságos kis iparvidék alakult ki pörkölővel, érczúzóval, kovácsműhelyekkel. 1784-ben Nagybörzsönyben ezüstkohó is épült, amely az egyetlen fennmaradt kohászati emlékünk abból a korból. De mindez meglehetősen régen volt, és az ott található nemesfémet elődeink már kitermelték. A börzsönyi arany jelentősége Trianon után nőtt meg, amikor Magyarország elveszítette bányáinak mintegy 4/5-ét. Ám az 1950-es években, amikor az erőltetett iparosítás miatt minden régi bányát újra ellenőriztek, a kutatás mindenütt azzal zárult, hogy miközben a mély jelentős ércvagyont rejt, a kitermelés nem lenne gazdaságos.
Az arany műrevalósági határértéke – ami a gazdaságosság fokmérője – tonnánként 2–5 gramm, ez alatt egyszerűen nem éri meg a kitermelés.
Aranymosás helyett pénzmosás?
Ha mindezek dacára erőltetik a dolgot, az más kérdéseket is felvet – vélekedett a szakember.
Egy ércbánya alkalmas arra, hogy a bűnös úton megszerzett nemesfémeket tisztára mossa. Tudniillik egy bánya az primer kitermelő hely, ahol a nyersanyaghoz az elszámolásokban hozzákeverhetik a becsempészett nemesfémeket, amiket aztán saját termelvényként tudnak értékesíteni
– fejtette ki Szalai Ferenc.
Azért, hogy ez ne történhessen meg, minden ország szigorúan ellenőrzi a nemesfémek bányászatát és kereskedelmét. Ez nálunk is így történik, hazánkban ezért csak koncesszió keretében lehet hozzájutni a nemesfémek bányászati jogához.
Magyarországon másutt is lehet még arany a föld mélyén. Ha erről is olvasnál, ide kattintva megteheted.
