Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mégsem annyira korlátlan a képzelőerőnk, mint tévhiteink sejtetni engedik. A külső tényezők, amelyek körülveszik mindennapjainkat, nagyban befolyásolják álmodozási képességeinket.
A képzeletünknek semmi sem szabhat gátat, ha álmodozásról van szó, a határ a csillagos ég… vagy mégsem. Ha téged kérdeznének, hogy miről szoktál álmodozni, milyennek képzeled el a szebb jövődet, te mit válaszolnál? Annyi pénz szerzése, hogy több nyaralásra tudd vinni a családot? Egy elidegenedett rokonoddal vagy barátoddal szeretnéd újra felvenni a kapcsolatot? Esetleg saját otthonra vágysz, vagy egy nagyobbra? Vagy inkább szeretnél jövedelmező kisvállalkozást indítani az egyik érdeklődési területed mentén? Ugye legalább az egyik példa megközelítette a te álmaid egyikét? Talán mégsem olyan földtől elrugaszkodott dolgokról álmodozunk egy friss kutatás szerint. Két amerikai szociológusprofesszor, Janet M. Ruane és Karen A. Cerulo új értelmet adott kutatási eredményével az álmodozás mibenlétének, ezeket a mítoszokat oszlatták el.
Az álmodozás haszna
Nem feltétlenül szoktunk pozitívan gondolni az álmodozásra. Ha valakire azt mondjuk, hogy olyan álmodozó típus, általában egy kissé megengedő és leereszkedő mosollyal tesszük, nem vesszük őt olyan komolyan, még ha a legnagyobb kedvességgel és szeretettel viseltetünk is a szóban forgó álmodozó felé. Pedig az álmodozásnak temérdek haszna van valójában: csökkenti a stresszt és a szorongást, segít a problémamegoldásban, egyedi módon tornáztatja meg az agyunkat, segít elérni céljainkat, és a kreativitásunkat is fejleszti. Ezek pedig széles körben vágyott készségek, egy 2022-es kutatás szerint a kreativitás a negyedik legvágyottabb mentális erősség, és a helyes stresszkezelés mentális, illetve fizikai egészségünk megőrzése szempontjából is kiemelkedően fontos.
Tévhiteink az álmodozásról
Ruane és Cerulo arra keresték a választ, hogy miként álmodoznak az amerikaiak, mely elképzeléseink lehetnek helyesek az álmodozás mibenlétéről, és melyek tévhitek. Azt az eredményt leszámítva, hogy az amerikaiak már nem az „amerikai álmot” hajkurásszák, tehát nem az a többség leghőbb vágya, hogy egy fehér kerítéses házban boldog családot alapítsanak, a többi eredmény nem kultúraspecifikus.
Tévhit 1: Mindenki egyedi dolgokról álmodozik
A felmérésből az derült ki, hogy a szociális lokáció és struktúrák (kor, nem, faji, társadalmi osztály és élethelyzet), amelyekbe beleszületünk, nagyban meghatározzák, miről tudunk álmodozni. A nők optimistább álmodozók, mint a férfiak. Az idősebb generáció merészebb álmokat szőtt a jövőjével kapcsolatban. A faji és társadalmi osztály pedig abba szól bele, hogy pozitív vagy negatív megélése lesz-e valakinek az álmodozással mint olyannal. Majdnem mindenki nagyon részletgazdag, világos és egyéni jellegű álmot osztott meg a kutatókkal, amelyről azt remélték, hogy továbbadhatnak másoknak, ha nem sikerülne megvalósítaniuk. Azonban hiába tették a kidolgozott részletek egyedivé az emberek törekvéseit, mégis nagyon sok átfedés volt közöttük témájukat tekintve, melyeket mindössze 7 kategóriába lehetett sorolni: kaland, karrier, hírnév, vagyon és hatalom, család, emberbaráti tevékenységek és önfejlesztés.
Tévhit 2: Az (amerikai) álmodozás lényegében a felfelé irányuló mobilitás és a siker valamilyen változata
Ruane és Cerulo meglepőnek találták, hogy a nemzeti kultúra értékeivel ellentétben a legtöbb amerikai nem a gazdasági és szociális felemelkedést jelölte meg álmaként. Nagyon kevesen beszéltek a lottó megnyeréséről vagy hírnévszerzésről. Általában véve a fiatalabb korosztályra volt jellemző az anyagi gyarapodás álma, illetve a többség sokkal szerényebb összegek szerzéséről álmodozott, amellyel nem tudnának a milliárdosok közé kerülni. Inkább arra vágytak, hogy a tágabb családot elvihessék nyaralni, vagy hogy az érdeklődési területükhöz kapcsolódó kisvállalkozásba kezdhessenek. Csupán a megkérdezettek szűk köre vágyott a társadalmi elithez tartozásra.
Tévhit 3: Ha álmodozásról van szó, határ a csillagos ég
Azt gondolhatnánk, hogy a képzeletében mindenki teljesen szabadon szárnyal, mindenre képes és nincsen semmi, ami korlátot szabhatna neki. Azonban a felmérés azt mutatta, hogy az emberek rendkívül praktikus, életszerű dolgokról álmodoznak. A legtöbben még azután sem akartak a fantasztikumba hajló vágyakról (pl. megvásárolni az Eiffel-tornyot, vagy megszerezni a lebegés képességét) beszélni, miután a felmérést végző kutatók direkt arra kérdeztek rá, hogy miről álmodoznának szívesen, ha az elbukás esélyét teljesen kivonják a képletből. Azok közül, akik kaphatóak voltak erre a gondolatjátékra, a többségük a fiatalabbak közül került ki. A válaszadók nagyobb része úgy gondolta, hogy fiatalon nyugodtan szőjenek nagyratörő álmokat az emberek, de ahogy idősödik az ember, érdemesebb alább adni ezekből.
Tévhit 4: Az álmodozás terén teljes az esélyegyenlőség
Az a csúnya igazság, hogy még az álmodozásban sem tud megvalósulni a valódi, tiszta és teljes esélyegyenlőség. Nem tud mindenki arról álmodozni, hogy miniszterelnök legyen egy szép napon. Ruane és Cerulo kutatása azt mutatja, hogy a kor, a nem, a faji és társadalmi osztály, illetve az élethelyzet mind olyan tényezők, amelyek behatárolják az emberek álmodozási területét. A férfiak és nők vágyálmai általánosan a tradicionális nemi szerepeket követték, illetve a társadalmi és gazdasági kisebbségek tagjainak álmai jóval szerényebbek voltak. A fiatalabbak kevésbé mertek nagyot álmodni, mint az idősebbek.
Tévhit 5: A szerencsétlen életesemények kitörölhetik az álmainkat, vagy negatív színezetet adhatnak nekik
Meglepő módon sok kihívást jelentő élethelyzet inkább serkentette az álmodozási képességeket, illetve az azok megvalósíthatóságába vetett hitet. A rákkal küzdők például sokkal optimistább és pozitívabb álmodozásról tettek tanúbizonyságot. Olyan terveik voltak, amelyekkel más, hasonló helyzetbe került emberek lelkét támogathatnák, például önsegítő csoportok létrehozásával, vagy motiváló podcastek alapításával. Egy negatív élethelyzet azonban rendkívül aláásta az álmodozási folyamatot. A munkanélküliek nagyobb arányban beszéltek negatívan az álmodozásról, mint az egészségügyi problémákkal küszködők, és sokkal inkább érezték azt, hogy nem képesek megvalósítani álmaikat. Nem csoda, hiszen egy 2015-ös kutatás arra világított rá, hogy a munkanélküliségnek személyiségformáló hatása van, amitől kevésbé nyitott, kevésbé lelkiismeretes és kevésbé kellemes természetű lesz valaki. Tehát a munkanélküliség nem csupán gazdasági állapot, hanem a mentális egészség rombolója is egyben.
Tévhit 6: A halogatott álmok kiszáradnak, mint mazsola a napon
A válaszadók jelentős többsége azt nyilatkozta, hogy soha sem fogják feladni álmaikat. Még akkor sem, ha jól tudják, hogy nincs álmaik megvalósítására elég idejük, energiájuk vagy erőforrásuk. Azt mondták, az álmok rendkívül fontosak, sőt, elengedhetetlenek az életben, mivel ezek nélkül szürke és értelmetlen lenne a létezés. Sokan még akkor is nagyon hasznosnak találták a tervek szövögetését, ha soha sem sikerülne véghez vinniük az adott álmot. A válaszadók elenyésző része gondolta csupán azt, hogy az álmodozás tévútra terel és visszaüthet.
Összességében tehát Ruane és Cerulo kutatása átformálhatja azt, ahogyan az álmodozásra tekintünk. Eloszlatja azt a naiv ábrándképet, hogy az életben tapasztalt megkülönböztetett bánásmód, amely a szociális helyzetből adódik, nem befolyásolja azt, hogy milyen álmokat mer megengedni magának valaki. Illetve azt is megmutatja, hogy mennyire sok minden köt mégis össze minket, embereket, mennyire hasonló témaköröket tartunk fontosnak az életünkben, amelyek javításáról szívesen álmodozunk.
