Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kétség nem fér hozzá, hogy nincs jó hatással a lelkiállapotunkra állásunk elvesztése, vagy ha olyan területen dolgozunk, ahol folyamatos elbocsátások zajlanak. Azonban azt sem szabad hagyni, hogy ezek a negatív érzelmek elhatalmasodjanak rajtunk.
Az American Journal of Epidemiology 2022. augusztusi tanulmányában megjelent kutatási eredmény szerint összefüggés van a munkanélküliség és a rosszabb mentális egészség között. Az ember úgy érzi ilyenkor, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt. Szorongás, szomorúság és zavarodottság lehet úrrá rajtunk, hiszen ha váratlanul ér minket az elbocsátás, nem tudhatjuk, mi lesz velünk mostantól.
Az állás elvesztésében az anyagi biztonság elvesztése a legfájóbb
Nem csak az egónk sérül a kirúgással; elsősorban a létbizonytalanság az, ami sokkolóan hathat ránk. „A pénzügyi stabilitásban bekövetkező hirtelen változás, ami például egy kirúgással járhat, traumatikus lehet, hiszen alapjaiban rengeti meg az ember addigi biztonságérzetét” – mondja Kenya Crawford pszichoterapeuta.
„A munkahely elvesztése sokak számára krízis lehet, ami a nehéz érzések tárházát indíthatja el bennünk. Megjelenhet bennünk a szomorúság, a csalódottság, a harag, a kétségbeesettség, tehetetlenség, de akár a szégyen is” – egészíti ki Szabó Jennifer, a Dívány pszichológus szakértője.
A lelki egészség gondozása még az elbocsátás előtt
Egy állás elvesztése vagy az attól való félelem hihetetlenül stresszes időszak. Érdemes konkrét lépéseket tenni a mentális egészségünk javítására, ezáltal felkészültebbek leszünk, bármit hozzon is a jövő. Ennek egyik fontos pontja, hogy elválasszuk a személyünket a munkahelyünktől.
Sokak számára ugyanis a személyiség fontos alapköve az állás, a munka, amit végeznek.
„Előfordulhat, hogy a munka vagy a hivatás valakinek az a színtér, ahol megélheti a kompetenciáját, hogy sikeres, vagy éppen azt, hogy fontos. Azonban, ha ez teljes mértékben kitölti az életünket, annak a többi életterület láthatja a kárát” – vélekedik Szabó Jennifer.
Családi és baráti kapcsolataink, a párkapcsolatunk, a feltöltődés, a hobbik és még az egészségünk is kárvallottja lehet annak, ha túlzottan egynek érezzük magunkat a feladattal, amit napi nyolc vagy még több órában végzünk.
„Ha megvizsgáljuk azt, hogyan vagyunk jelen az életterületeinkben, tükröt kaphatunk arról, hogy hol lehetnek eltolódások. Az önismeret segíthet abban, hogy ránézzünk, hogy miért is szentelünk ennyi energiát egy adott életterületnek, miért hanyagolunk el akár többet is, és hogyan változtassunk ezen, hogy egyensúlyba tudjanak kerülni, vagy legalábbis közelítsünk az egyensúlyhoz” – javasolja a pszichológus.
Fontos az önkritika
Ha elbocsátanak minket az állásunkból, és nem létszámcsökkentés miatt esett ránk a választás, akkor muszáj kritikusan végiggondolni, mi vezetett a kirúgásunkhoz. Az élet minden területén fontos, hogy önkritikát gyakoroljunk, és ne csak a másik felet okoljuk, szidjuk saját sikertelenségünkért. Ha nem ismerjük fel, hol hibázunk, és min kellene változtatnunk, akkor a következő munkahelyünkön hamar hasonló helyzetben találhatjuk magunkat. Ha nem csak kifogásokat gyártunk saját magunk felmentésére, akkor jóval könnyebben birkózhatunk meg a kudarc érzésével, hiszen tudjuk, mi az, amin dolgozva jóval sikeresebbek lehetünk.
A munkahely elvesztése is veszteségfeldolgozást igényel. Keressük a hozzánk közel állók társaságát, ne féljünk kibeszélni magunkból a fájdalmunkat, aggodalmainkat – és ha úgy érezzük, erre van szükségünk, tegyünk konkrét lépéseket is annak érdekében, hogy túlléphessünk ezen a helyzeten.
Hogy kinek pontosan mi segít, az sok tényezőtől függ.
„Nagyban függhet ez élethelyzetünktől, alapvető megküzdési stratégiáinktól és persze attól is, hogy mekkora kihívást állít elénk az adott helyzet. Az érzelmi feldolgozáshoz fontos lehet tudatosítani, mit is jelent nekünk a munkánk elvesztése, hogyan hat ránk a helyzet, és milyen külső és belső erőforrásaink vannak a helyzettel való megküzdésre. Egy krízishelyzet nagy szerepe lehet a rezilienciánknak, ami fontos eszköze lehet az újratervezésnek” – fogalmaz Szabó Jennifer.
Ha sikerül feldolgoznunk a veszteséget, az felvértezhet minket azzal az erővel, amire az új állás megszerzéséhez szükségünk lesz.
