Szétszórtság, impulzivitás esetén ma szinte divat lett azt mondani magunkra, „ADHD-s vagyok”, pedig ez a mozaikszó egy neurodiverzitást takar, melynek előfordulási gyakorisága a teljes népességben 5% körüli. Az autizmushoz hasonlóan ez is egy spektrum. Hogy mi minden lehet jellemző az érintettekre, arról Prokop Hetti Nefi neurodiverz-specifikus támogató osztotta meg lapunkkal tudását.
Az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder) neurodiverzitás, spektrum jellege miatt mindenkire másképp hat, ám van néhány olyan vonás,ami újra és újra visszaköszön – hangsúlyozza Prokop Hetti Nefi, aki maga is autista, ADHD-s és OCD-s. Az egyik leggyakoribb ilyen a figyelem ingadozása, de nem úgy, ahogy sokan gondolják. Az ADHD-sok nem mindig figyelmetlenek, sőt: gyakran hiperfókuszálnak azokra a dolgokra, amik igazán érdeklik őket. Ami viszont érdektelen és nem motiváló számukra, azt szinte képtelenek végigcsinálni. Ennek oka nem a lustaság – esetükben a végrehajtó funkció másképp szabályozza az ingereket. Szintén tipikus jellemző az impulzivitás: az ADHD-sok gyorsan mondanak ki dolgokat, amit később megbánnak, vagy hirtelen, átgondolatlanul, meggondolatlanul döntenek. És ott van a belső nyugtalanság is – mondja a szakember. – Nem minden ADHD-s hiperaktív kívülről nézve, nem izegnek-mozognak folyamatosan, de belül folyamatosan pörögnek, a fejükben megállás nélkül kattognak a fogaskerekek. Gondolatok, ötletek, aggodalmak – mint egy soha le nem álló motor.
Az ADHD-s ember alkalmazkodik, és hozzá is alkalmazkodni kell
Az ADHD-s ember élete tele van kifelé nem látható erőfeszítésekkel – hívja fel a figyelmet Prokop Hetti Nefi. Megtanulják visszafogni magunkat, hogy ne szakítsák félbe a másikat, miközben már hat másik gondolat kavarog a fejünkben. Megtanulják kényszeríteni magukat arra, hogy befejezzenek dolgokat, amiket rettentően nehéznek éreznek. Megtanulják, hogyan nézzenek úgy, mintha koncentrálnának, figyelnének, akkor is, ha épp lekapcsolt a fókusz.
A boldog együttéléshez azonban fontos, hogy a neuroritipikus emberek is próbáljanak meg alkalmazkodni,
mondjuk úgy, hogy nem hagyják az utolsó pillanatra az infókat, hogy strukturáltabban adnak visszajelzést, vagy hogy lehetőséget adnak az ADHD-soknak más munkaszervezési módokra – sorolja a tanácsadó.
A rugalmas környezet csodákra képes
Attól még, hogy adott esetben egy ADHD-s felnőtt nem tud ülni nyolc órán keresztül egy irodában, lehet kiemelkedő munkaerő, csak más a ritmusa. Vagy ha egy ADHD-s gyerek beszél az órán, nem feltétlenül tiszteletlen, csak rettentően izgul, hogy el ne felejtse a gondolatát. A rugalmas környezet csodákra képes: sok ADHD-s ember szárnyal, ha hagyják a saját tempójában működni – hangsúlyozza Prokop Hetti Nefi.
Vajon hullámzik-e az ADHD nehézsége az idővel és a környezettel?
Prokop Hetti Nefi szerint az autizmushoz hasonlóan az ADHD is egy élethosszig tartó állapot, és hogy mennyire nehéz vele élni, az javarészt attól függ, milyen élethelyzetben vagyunk. Sok ADHD-sal éveken át elhitetik, hogy
„csak lusta”, vagy „nincs elég akaratereje”,
miközben valójában csak a működésmódja teljesen más. Amikor viszont megtalálják azt a környezetet, ahol nincs minden perc túlszabályozva (például egy kreatívabb, szabadabb munkahelyet), hirtelen úgy tűnhet, mintha nem is lenne többé ADHD-juk. A legnagyobb kihívás gyakran számukra is a változás: új munka, költözés, szülővé válás, és ilyenkor, ha nincs támogató környezetük, az ADHD problémái felerősödnek. De ha elfogadást, terápiát, önismeretet, szükség esetén gyógyszert kapnak, akkor a nehézségek enyhülnek, és az erősségeik is kibontakozhatnak.
„Különleges, pezsgő, kreatív idegrendszer”
Az ADHD nemcsak nehézség, hanem sokszor egy különleges, pezsgő, kreatív idegrendszer – mondja a tanácsadó. Sok ADHD-s ember kiemelkedően kreatív gondolkodású. Úgy látják a világot, ahogy senki más, össze nem illő dolgokat kötnek össze, meglátják a mintázatokat, és mindig van egy még jobb ötletük. Gyakran kiemelkedő továbbá az empátiás képességük is. Ez meglepő lehet, mert az ADHD-s viselkedés sokszor türelmetlennek tűnik, de belül nagyon is mélyen éreznek. Sok ADHD-s ember empata, túlérzékeny mások hangulatára, könnyen átérzi mások fájdalmát.
A gyors reakcióidő, a humorérzék, a spontán problémamegoldás szintén sok ADHD-s ember sajátos vonása.
Mindemellett gyakran nagyon jól teljesítenek olyan helyzetekben, ahol gyors döntést kell hozni, vagy amikor egyszerre több dolgot kell észben tartani. Feltéve, ha nem kell ülniük közben mozdulatlanul, hanem járkálhatnak, „bukfencezhetnek”.
Aki ADHD-s, annak az agya egyszerre átok és áldás, és ha jó helyre kerül, akkor ez az áldás tud dominálni – foglalja össze Prokop Hetti Nefi.
A feltétel nélküli szeretet jelentőségéről szól ez a cikkünk, ajánljuk figyelmedbe.
