Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Képzeld el, hogy elkaptad a koronavírust. Pár hétig nagyon rosszul vagy, minden reggel azzal a gondolattal ébredsz, hogy vajon ez-e az utolsó napod.
És akkor lassan elkezd javulni az állapotod, csillapodik a lázad, a légszomjad, a köhögésed. Legyőzöd az életveszélyes betegséget, és már nem azon gondolkozol reggelente, hogy ez lesz-e az utolsó. Egy-két hét múlva visszatalálsz a régi életedhez.
Telnek a hetek, és bár a súlyosabb tünetek megszűntek, nem vagy a régi önmagad. A korábbinál gyengébben teljesítesz a munkahelyeden és otthon is, nincs energiád azokra a dolgokra, amik korábban nem okoztak nehézséget. A rutinszerű feladatok elvégzése, mint a porszívózás vagy a mosogatás, kimerít. Nem tudsz koncentrálni, feledékeny vagy, mintha az agyadat sűrű köd borítaná.
Az orvosod gratulál, a vírus már nem mutatható ki a szervezetedben. Tehát jól kellene érezned magad. De nem érzed.
Rengetegen szenvednek az elhúzódó tünetektől
A világ minden táján szenvednek a Covid-19 utáni állapottól. A publikált tanulmányok szerint a betegek 50–80 százaléka a gyógyulást követően három hónappal sem érzi teljesen egészségesnek magát – akkor sem, ha a szervezetben már nem mutatható ki a vírus.
A leggyakoribb tünetek közé a fáradtság, légszomj, koncentrációs nehézségek, nehéz mozgás, fejfájás és alvási nehézségek tartoznak. Mivel a Covid-19 egy újfajta betegség, egyelőre nem áll rendelkezésünkre információ a hosszú távú gyógyulási arányokról. Éppen emiatt azt sem tudjuk, hogy kik azok, akik elhúzódó tünetektől szenvednek majd. Az is előfordulhat, hogy azoknál jelentkeznek az elhúzódó problémák, akik viszonylag könnyen megúszták a vírust, míg azok a betegek, akik súlyos állapotba kerültek, pár héttel a gyógyulás után már visszatérnek a koronavírus előtti életükhöz. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az elhúzódó tünetek várhatóan inkább az 50 évnél idősebb, krónikus betegségben szenvedőknél fordulnak elő, és azoknál, akik a koronavírus súlyos tüneteit tapasztalták.
Az elhúzódó tünetekkel szenvedők két csoportba oszthatók:
- azokra, akiknek maradandó károsodást szenvedett a tüdejük, szívük, veséjük vagy agyuk, hiszen ez befolyásolhatja a szerveik működését;
- illetve azokra, akik annak ellenére tapasztalnak tüneteket, hogy szervi elváltozás nem mutatható ki a szervezetükben.
Dr. Anthony Fauci amerikai orvos, virológus szerint a második csoport tagjai közül sokaknál krónikusfáradtság-szindróma alakult ki. A krónikus fáradtság tünetei jól felismerhetők, nem lehet összekeverni a hagyományos értelemben vett fáradtsággal. A fáradtság mellett ugyanis megjelenik az egész testet érintő, tompa izomfájdalom, az ok nélküli fizikai gyengeség, az alacsony láz vagy hőemelkedés, a bizonytalan fejfájás, a torokfájás, a fényérzékenység, a koordinációs zavarok, vagy akár a részleges, időszakos látáskiesés.
És bár krónikus betegségről van szó, mégsem ez az érintettek legnagyobb rizikója a koronavírus kapcsán. Inkább az jelent veszélyt, hogy ha egy krónikusfáradtság-szindrómától szenvedő elkapja a vírust, az jelentősen ronthatja az állapotát, és a súlyossá váló krónikusfáradtság-szindróma talán nagyobb fenyegetést jelent, mint a vírus maga.
A betegség kiváltó okairól jelenleg elég keveset lehet tudni. Különböző feltételezések vannak arra nézve, mi okozhatja a krónikusfáradtság-szindrómát. Egyesek szerint vírusfertőzésre, mások szerint az immunrendszer problémáira, megint mások szerint a hormonális egyensúly megbomlására vezethető vissza a betegség. Vannak olyanok is, akik pszichés problémákat sejtenek a háttérben, például stresszt vagy traumát. Ahhoz, hogy kiderüljön, ezek közül mi lehet igaz, további kutatásokra van szükség.
