Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az alkoholfogyasztásnak itthon kultúrája van. Pontosabban sokan isznak, aránylag rendszeresen. De vajon ez így rendben van? Vagy lehet bármilyen negatív következménye? Ma erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.
Kevés a teljesen absztinens család Magyarországon. Sőt, valószínűleg kevés az olyan a család is, ahol a felmenők között nem szerepel legalább egy alkoholista. Az, hogy egy felnőtt ember alkoholt iszik, természetes dolog a kultúránkban, bár azt mind tudjuk, hogy túlzásba vinni nem szabad, abból baj lehet. De hol van az a pont, ahol a baj elkezdődik? Rendben van-e, ha mondjuk esténként megiszunk pár pohár bort? Ma erről kérdeztük pszichológus szakértőinket, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely alapítóit.
Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Milanovich Domi: Kész önismereti trip, ha egy ideig nem iszol
Annak megítélése, hogy az alkoholhasználatod problémás-e, nem mindig mennyiségi kérdés, pláne a kisebb, de rendszeres adagok esetén. Inkább az alkoholhoz fűződő viszonyban kellene keresni a választ: abban, hogy mire használod a szert, milyen hatással van az életedre, a társas kapcsolataidra, mennyire vagy kontrollban az ivásodat illetően. Szerintem az alábbi kérdéseken érdemes például elgondolkodni:
- Van olyan este, hogy eltervezed, nem fogsz inni, aztán mégsem tudod megállni? Ha igen, ezek milyen gyakran fordulnak elő? Mit érzel ilyenkor? Van benned bűntudat?
- Hazaérsz egy fárasztó nap után, és rájössz, hogy nincs otthon bor. Hogyan reagálsz? Mit érzel? Ideges leszel? Teljesen kizökkensz? Elvonszolod magad a boltba, hogy vegyél? Vagy kis csalódottság után máshogy próbálsz meg pihenni?
- Milyen szerepet tölt be a borozás az életedben? Társasági tevékenység? Ha igen, nélküle is tudsz másokhoz kapcsolódni? Ha szorongásoldásra használod, máshogy is el tudsz lazulni?
- Okoz a borozás problémát a társas kapcsolataidban? Mondta már az élettársad, a gyereked, a barátaid, hogy nem kéne annyit innod? Tapasztaltál olyat, hogy te inni szeretnél, de már egyre nehezebb partnereket találni hozzá?
- Előfordul, hogy a borozás miatt nem tudsz az életed más területein helytállni? Például kihagyod este a meseolvasást a gyerekkel, rosszabbul alszol, vagy másnap fáradtabb vagy a munkádban?
Az egy dolog, hogy most fejben végigpörgeted a válaszokat, de a legértékesebb tapasztalatokat akkor fogod szerezni, ha teszel egy próbát, és egy időre, mondjuk egy hónapra, teljesen felhagysz az ivással. Erre szuper lehetőség például a száraz november nevű kezdeményezés, amelynek során másokkal összefogva, egymást támogatva, az élményeket megosztva járhatsz utána, hogy milyen lenne az életed, ha egyáltalán nem innál. Nekem az volt benne nagyon izgalmas tavaly, hogy a fellépő hiányaim pontosan rámutattak arra, miben érdemes még fejlődnöm. Meg hogy egy csomó dolgot azért csinálok, mert megszoktam, nem azért, mert jó nekem. És hogy nagyon rossz érzés, ha tukmálnak – azóta én is sokkal jobban figyelek arra, hogy tiszteletben tartsam a barátaim, családtagjaim ivással kapcsolatos döntéseit.
Sákovics Diana: Nem a mennyiség az, ami számít
Egy-két pohár bor olyan kevésnek tűnik, annyira ártalmatlannak. Különösen akkor, ha azt csak önmagában, egy egyedi eseményként értékeljük. Ha csak annyit látunk, hogy valaki (akinek nem ismerjük a múltját és a belső világát) megiszik egy-két pohár bort egy random este, azzal nyilván nincsen semmi baj. És pontosan ez itt a csapda. Ha túl egyszerűen, a fogyasztás körülményeinek, előzményeinek és következményeinek, valamint a fogyasztó ismerete nélkül próbálunk válaszolni a „baj-e…” kérdésre, az könnyen tévútra visz. Olyan, mintha az alkoholmennyiségből kellene kiindulnunk, amikor ítéletet mondunk, mintha az számítana. De mi a helyzet akkor, ha egy kicsit máshogy tesszük fel a kérdést?
Régebben sokszor ittam addig, amíg már nem tudtam magamról, de már egy ideje nem iszom. Mostanában esténként újra lecsúszik egy-két pohár bor. Ez most baj?
Elegem van az életemből, a szürke mindennapokból. Gyakran arról fantáziálok napközben, mennyire jó lesz hazaérni és meginni egy-két pohár bort. Ez segít abban, hogy végig tudjam csinálni a napom. Ez most baj?
Amikor iszom, csinálok hülyeségeket. A családom gyakran panaszkodik, hogy ilyenkor elviselhetetlen/agresszív/ijesztő/meggondolatlan/kontrollálhatatlan vagyok. Esténként megiszom egy-két pohár bort. Ez most baj?
Gyakran érzem magam dühösnek/boldogtalannak/feleslegesnek. Ilyenkor megiszom esténként egy-két pohár bort, és arra az estére jobban leszek. Ez most baj?
Még bőven lehetne folytatni a sort újabb és újabb történetekkel, melyek végén a kérdésre egyértelmű igen a válasz. Ennyiből is látszik azonban, hogy itt nem lehet megspórolni azt, hogy a nagy egészet nézzük, így a „baj-e…” kérdésre valójában csak egyedileg lehet választ találni. Annyi azonban biztos, hogy ha az alkoholfogyasztás
- rendszeres (a kéthetente péntek este is rendszer),
- okoz problémákat az egyén vagy környezete számára,
- a feszültségoldás fő forrása,
- megelőzi a sóvárgás,
- (esetenként) jár kontrollvesztéssel,
- az ember ehhez igazítva szervezi a programjait, szociális életét,
- meghiúsulása esetén szorongást és/vagy dühöt érez,
- tartós megvonása esetén sokban változik az élete,
akkor mindenképpen érdemes foglalkozni a kérdéssel, és nem árt szakember segítségét kérni.
Csonka Balázs: Különböző szinteken lehet gond
Nehéz ebben a kérdésben szétválasztani az egészségügyi és a lélektani szempontokat. Hogy minden este inni mennyire egészséges testileg, az egy külön kérdés, pszichológiai probléma pedig úgy lesz belőle, ha ez valamilyen lelki jelenséghez társul, például „altatóként” szolgál, megküzdési móddá válik, hangulatmódosító hatása vagy társas funkciója van. Érdemes itt elővenni a lelki jelenségek klasszikus szintjeit, és felosztani a lehetséges problémákat egyéni, társas és társadalmi-kulturális jellegű nehézségekre.
Egyéni problémáról beszélhetünk, ha az esténkénti iszogatás a saját életedben okoz nehézségeket. Alkohol nélkül szorongás gyötör, álmatlanságtól szenvedsz éjjel, vagy éppen maga az ivás rombolja a hangulatodat hosszabb távon. Ez persze csak néhány példa, ami azt mutatja, hogy az ivásnak funkciója, szerepe van az életedben, ez pedig nem az élettani hatásaihoz (antioxidánsok és társai) kötődik, azt csak legfeljebb hazudod róla magadnak és másoknak. Ahogy azt is, hogy semmi nem történik, ha nem iszol, hogy bármikor le tudod tenni, stb. Érdemes tehát onnan megközelíteni a kérdést, hogy az alkohol milyen lelki szükségletet elégít ki, mi a valódi oka, mivel fenyeget az elhagyása. Ez vezet el a megoldáshoz is, vagyis oda, hogy milyen módon helyettesíthető az ivás, vagy milyen elakadásokat kell átdolgozni ahhoz, hogy a szenvedés, amit az alkohol elfed, csökkenjen vagy megszűnjön.
Az alkoholnak lehet persze társas funkciója is. Itt jobbára kapcsolati konfliktusok, játszmák szereplőjeként találkozhatunk vele. Ezt ott lehet tetten érni, hogy kimondva, kimondatlanul, de szó van róla a kapcsolatban, vagyis a kapcsolati dinamikában tölt be valamilyen funkciót. Felsőbbrendűséget, mártír vagy megmentő szerepet biztosít a másik félnek, felelősségek alól engedi kibújni az ivót („én nem mehetek, már ittam”), társas agresszió alapjaként tűnik fel („a párom iszik minden este, én meg szenvedek”), stb. Ezekben az esetekben is hasonló a megoldás, annyi különbséggel, hogy a saját belső működésed helyett az alkoholnak a kapcsolat működésében betöltött szerepére kell ránézni, és kitalálni, milyen változások kellenek ahhoz, hogy a kapcsolati dinamika működőképes legyen.
Bár a fent leírt kétféle funkció nem kizárja, sokkal inkább kiegészíti egymást (az egyéni rendszer elakadásai megjelennek a kapcsolatban és fordítva), az ivás kultúránk jelentős szereplője is. Örömre, bánatra, keresztelőre, érkezésre, indulásra, savtúltengésre, kóstolónak stb. Nehéz elképzelni társas összejövetelt alkohol nélkül. Mindez főleg a normalizálás felől érkezik mint hatás: ha valaki iszik, az sokkal kevésbé feltűnő vagy kirívó, mint más bódítószerek. Mindehhez számos kulturális termék társul, az italt jól bíró macsó toposzától az egyes italfajtákat körüllengő (és tényszerűen sokszor valóban igaz) egészségvédőhatás-legendákon át a koccintás egyetemes aktusáig. Bőven szüretelhet tehát kifogásokat az alkoholista, van honnan. Észrevenni azonban éppen azt kell, hogy mindez kifogás, és meglátni mögötte a tényleges érzelmi szükségletet, egyéni elakadást vagy romboló társas dinamikát.
Szalay Ágnes: Túl nagy nálunk a hagyománya az alkoholizmusnak
Hogy baj-e, ha minden este megiszol egy-két pohár bort? Hát sajnos azt kell mondjam, hogy valószínűleg igen. Nyilván nem az egy-kettővel van gond, hanem a minden estével. Itt jöhetnek az ellenérvek, hogy de hát a francia meg az olasz kultúrában is állandóan boroznak, nem beszélve az angol férfiak esti sörözéséről, amiről azt is hallottam, hogy a mentális egészségük javítását szolgálja. Nos igen, lehet szépíteni meg magyarázni a dolgokat, és mindenki hallott már olyanról, aki ismert olyat, akinek a nagyapjának a szomszédja napi 3 doboz Munkást szívott, és mégis száz évig élt. Nem ez azért a tendencia, és nehéz lenne tudományos érvet találni arra, hogy a dohányzás egészséges. Ugyanígy, az alkohol is függőséget okozó, egészséget károsító szer, és Magyarországon különösen rosszul állunk a statisztikát tekintve. Többféle számot lehet itt idézni – azért sem lehet biztosat mondani, mert a legtöbben, akiknek igenis van problémájuk az alkohollal, tagadják ezt – így semmilyen hivatalos statisztikában nem szerepelnek jó darabig.
Szóval biztos számot nem tudunk, de milliós nagyságrendről van szó. Az ivászat, a pálinka a kultúránk része, és állítólag már II. (Vak) Béla királyunkról, az 1100-as évekből van olyan adat, hogy bizony nem tudott ellenállni az ital bódító hatásának – és ez életvezetési, munkahelyi problémákat is okozott neki, mert hajlamos volt mindenre igent mondani, amit részeg állapotában kértek tőle – és ezt ki is használták az atyafiak, a király és az ország kárára. Ráadásul alig harmincévesen meg is halt, talán éppen az alkohol okozta halálát.
A WHO felmérése szerint például a magyar férfiak 36,9 százaléka alkoholista vagy van alkoholproblémája – az európai országok 8,8 százalékával szemben. Szóval ebben a sírva vigadós és „korán halós” kultúrában, mint amilyen a miénk, jobb az óvatosság. Ne mentegessük magunkat, hanem ha napi egy-két bort iszunk, akkor kezdjünk inkább tudatosan figyelni az alkoholfogyasztásunkra. Itt már gyanús ugyanis, hogy nemcsak úgy isszuk, hanem szükségünk is van rá – márpedig, ha szükségünk van rá, akkor a függőségek természete folytán valószínű egyre több fog kelleni (egy darabig, amíg el nem kezd tönkremenni a szervezetünk), és már komolyabb alkoholproblémáknál tartunk.
A száraz november egy kiváló találmány ennek letesztelésére, tudatosságunk fokozására, valamint arra is, hogy egy hónap alatt szépen elszokjunk a mindennapos alkoholfogyasztástól. Nem megoldás, persze. Meg lehet morogni erre is, mint a szívószálmentes augusztusra. Mégis én mindenkinek nagyon javaslom, hogy testi-lelki jólléte érdekében kezdjen bele – és ha azt tapasztalja, hogy nehezebb vagy akár lehetetlenebb, mint gondolná, akkor keressen segítséget. Még időben.
