A kutyák az ember legjobb barátai és hűséges társai. A macskák meg valami fura, vagabund lények, akik igazából csak magukkal törődnek, nem kötődnek emberhez, csak helyhez, és ha a gazdájuk megfelelően simogatja és illendően finom falatokkal látja el őket, akkor esetleg némi kedvességben részesíthetik őket. Ez a kutyákkal elfogult sztereotípia – de vajon valóban így van?
Nem teljesen igaz az a kép, hogy a macskák jellemszilárdságuk, szabadságuk és önzésük mámorában ne foglalkoznának a gazdáikkal. Sőt, nem is csak foglalkoznak velük, hanem hasonulnak is hozzájuk, illetve saját jellemük, viselkedésük attól függően fejlődik, hogy milyen a gazdájuk. Ezt egy 2019-es Finka és társai által végzett kutatásból tudjuk. Az is kiderült, hogy ebből a szempontból a macskák fejlődése sokkal jobban hasonlít a gyerekekére, mint a kutyáké. Ha egy gyereknek neurotikus, érzelmileg labilis szülei vannak, akkor a gyerek bizonyos viselkedésjegyeket mutat, közérzete rosszabb lesz, mint azoké a társaié, akiknek érzelmileg stabilak a szülei. A kutyákat nem hatja meg ez az érzelmi labilitás, ők nem tesznek különbséget gazdi és gazdi között ez alapján. Ez persze hozzájárul ahhoz, hogy legjobb barátainknak hívjuk őket, és azt is jelenti, hogy hangulatukat, életérzésüket kevéssé befolyásolja a gazdi kedve. Nem így a macskákét!
3331 macskatulajdonost vizsgáltak meg az idézett kutatásban – nagyrészt nőket –, akiket internetes macskabarátcsoportokban és londoni állatorvosoknál kitett plakátokon toboroztak. Legalább hat hónapja kellett, hogy macskájuk legyen ahhoz, hogy részt vehessenek a vizsgálatban. A gazdik a Big Five személyiségtesztet töltötték ki. Ez a legáltalánosabb, legnagyobb múltú személyiségteszt, mely az emberi jellemzőket öt dimenzióra bontja. Az öt fő jellemző, amiben magas vagy alacsony pontszáma lehet a kitöltőnek: lelkiismeretesség, barátságosság, érzelmi stabilitás, tapasztalatra való nyitottság és extraverzió. Miután a gazdik kitöltötték magukra a személyiségtesztet, a macskájukra vonatkozóan is kitöltöttek egy kérdőívet: hogyan viselkedik, milyennek látják a jellemét, mennyire elégedettek vele. El kell mondani ezen a ponton, hogy mindenki jórészt elégedett volt a macskájával, szerették őket, és mindössze ötödük számolt be arról, hogy a cicájuknak viselkedési problémái (agresszió, bútortépés, túlzott figyelemigény stb.) lennének.
Ezzel együtt az jött ki, hogy a gazdák személyisége és a macskák viselkedése között korreláció van. Nézzük sorban!
A különböző személyiségek macskái eltérőek
Minél nyitottabb tapasztalatokra a gazda, annál barátságosabb, kevésbé agresszív, kevésbé visszahúzódó macskája van. Egyébként az ilyen nyitott gazdák kevésbé engedik szabadon kószálni a cicájukat (ami váratlan eredmény, hiszen ők éppen tapasztalatkeresők), és általában több macskájuk van.
Akik a lelkiismeretesség-skálán magas pontot értek el, azoknak is barátságos, nem agresszív, nem félénk, nem visszahúzódó macskája van. Általában több is.
Az extrovertált gazdákra az a jellemző, hogy barátságos macskájuk van. Itt bejön az is, hogy nekik általában jó súlyban van a cicájuk (se túl sovány, se túl kövér). Általában engedik kószálni a környéken, és nem jellemző rájuk, hogy sok cicát tartanának.
Minél barátságosabb egy gazdi, annál kevésbé agresszív és kevésbé visszahúzódó a macskája. Ugyanakkor a barátságosságskálán magas pontot mutató gazdik kevés macskát tartanak, azok általában jó súlyúak – és a gazdik kifejezetten elégedettek velük.
Na de az érzelmi stabilitás! Sőt labilitás… Minél kevésbé stabil érzelmileg a gazdi, azaz minél több neurotikus jegyet mutat, a macskája annál agresszívabb, vagy éppen félősebb, vagy is-is. Annál valószínűbb, hogy beteg a macska, hogy stresszhez kapcsolható betegsége van, vagy hogy viselkedésproblémái vannak. A neurotikus gazdáknak általában egy vagy kevés macskájuk van, nem hagyják őt szabadon kószálni, viszont jó eséllyel túlsúlyos az állat.
A gazdik személyiségétől függetlenül, a törzskönyvezett macskák általában barátságosabbnak, kevésbé félősnek és kevésbé agresszívnek voltak titulálva, mint pedigrétlen társaik. Az a kutatást végzők számára is rejtély, hogy a neurotikusabb emberek miért vonzódnak inkább a nem törzskönyvezett macskákhoz, de hajlanak arra a feltevésre, hogy az ilyen emberek szemében vonzóbbak az agresszív és/vagy félős cicák, és ez ebben a padlási szerelemkölyök körben jellemzőbb, mint a fajtatiszták között.
Van még egy érdekes összefüggés, amire felfigyeltek: a gazdák azt szeretik, ha a dominancia-behódolás skálán a macska éppen az ellentétük. Ha ők szubmisszívek, akkor egy domináns macskát ajnároznak, ha viszont dominánsak, akkor a lábhoz dörgölőző hízelkedést kedvelik.
Minden alól van kivétel, itt ez hatványozottabban igaz
Lehetnek érdekesek ennek a kutatásnak az eredményei, de azért megvannak a korlátai, ami miatt érdemes fenntartásokkal kezelni. Először is nem megfigyelték a macskákat, hanem csak a gazdik beszámolói alapján értékelték őket. A neurotikus emberek macskái tűntek a legproblémásabbnak – na de simán lehet, hogy maga a gazdi az, aki sok veszélyt lát. Egy pontosan ugyanolyan macskát egy kevésbé labilis ember éppen okénak tarthat, míg egy szorongó gazda különböző tüneteken aggódik nála.
Mindenesetre azt már el lehet mondani a kutatás alapján, hogy a macskák sem olyan független, szabad szellemek, mint amilyennek hisszük őket, a gazdájuk személyisége, a környezet, amiben élnek, befolyásolja a jellemüket, viselkedésüket.
