Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nemrég a Dívány pszichológus szakértős rovatában négyen is írtunk arról, hogy hogyan lehet jól megvigasztalni másokat. Itt a tapasztalatainkra, összeszedett tudásunkra, személyes megélésünkre alapoztunk, nemrég viszont kijött egy tudományos kutatás eredménye is. A Penn State kutatói kísérletsorozatban vizsgálták meg, hogy melyek azok a mondatok, kifejezések, milyen az a támogatói hozzáállás, ami valóban segít annak, aki éppen bajban van.
Nagyon sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egy családtagunk, a gyerekünk vagy barátunk, esetleg egy távoli ismerős kiborulásánál vagyunk jelen. A kiborulások mögött lehet súlyos, életet megváltoztató ok, mint például egy szeretett személy vagy a munkahely elvesztése – de történhet látszólag apróság miatt is, ami éppen elég volt ahhoz, hogy túlcsorduljon a pohár. Ilyen esetekben szinte mindenki késztetést érez, hogy a szenvedőt megvigasztalja, a fájdalmas érzések viharát enyhítse. A szándékkal nincs is gond általában, de nagyon nem mindegy a mód, hogy hogyan fogunk neki ennek a vigasztaló, támogató folyamatnak. Vannak azok a szavak, mondatok, melyek akármilyen tiszta szándékkal is születtek, a szenvedőt még mélyebbre nyomják. Még az is gyakran előfordul, hogy bár nem te, a vigasztaló kívülálló vagy a baj okozója, a megnyugtatni szándékozott ember mégis dühösen éppen ellened fordul. Mit tudsz te erről?! Fogalmad nincs, mit érzek, ne magyarázz nekem! Vagy egyenesen: menj a fenébe az okos tanácsaiddal!
Milyen kifejezések segítenek?
A Penn State kutatásában éppen azt vizsgálták meg, hogy egyes kifejezések, tipikus vigasztaló mondatok milyen érzéseket váltanak ki a másikban, aki éppen szomorú vagy fél. Xi Tian, az egyik kutató összefoglalóan ezt mondja: kerüljük el az olyan kifejezéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a másik kontrollálja az érzéseit, és ne érveljünk nagyon alapos alátámasztás nélkül. Például ahelyett, hogy megmondjuk a stresszes embernek, hogy hogyan érezzen, például „ne vedd a szívedre” vagy „ne is gondolj rá” – bátorítsuk inkább arra, hogy elmondja, mit gondol és érez, hogy aztán ő maga jöhessen rá arra, hogy hogyan szeretné megváltoztatni az érzéseit vagy a viselkedését.
Azok az üzenetek, mondatok, melyek az érzés nagyságát igyekeznek csökkenteni, rendszerint sikertelenek. Azok segítenek, amelyek igazolást adnak az embernek, hogy jogos, amit érez.
Miért nem működik a vigasztalás, hiába igyekszem?
A kutatók fő célja az volt, hogy megvilágítsák azokat a háttérben rejlő mechanizmusokat, melyek a vigasztalás sikertelenségéhez vezetnek, és feltérképezzék, hogy az emberek hogyan reagálnak, mit gondolnak és éreznek, amikor ilyen „érzéketlen” vigasztalással szembesülnek. Miután elemezték az adataikat, arra jutottak, hogy van egy világos megkülönböztető jegye azoknak a vigasztaló mondatoknak, amelyek valóban segítenek, mégpedig az, hogy a személyre fókuszálnak. „Teljesen érthető, hogy ideges vagy emiatt” – egy példa erre a személyre fókuszáló megszólalásra. Ha viszont azt mondják, hogy „nem ér ez annyit, hogy idegeskedj miatta” vagy „ne legyél ilyen túlérzékeny” – az nem adja meg a másiknak az elfogadást.
Ezt az utóbbi vigasztalástípust – tehát, ami nem a személyre fókuszál – a célzottak együttérzés nélkülinek és túlságosan dominánsnak érezték. Ellenállást keltett bennük, mérgesek lettek miatta. A kísérletben olvasniuk kellett ezeket a szövegeket, és azt vették észre magukon, hogy már olvasás közben kritizálják az ilyen jellegű szövegeket.
Elfogadás...
Ha tehát úgy szeretnél beszélni egy rászorulóval, hogy a szavaid valóban csökkentsék a rossz érzését, akkor legyél minél inkább a személyére fókuszáló és elfogadó. Érdekes tulajdonsága a negatív érzéseknek, hogy minél kevésbé igyekszel megszabadulni tőlük, minél jobban elfogadod a jelenlétüket, annál inkább megnyílik a lehetőség arra, hogy intenzitásuk csökkenjen. Így működik ez, ha az ember saját magán szeretne segíteni, és így működik akkor is, ha valaki máson.
A kutatók az ilyen típusú mondatokat találják a leghatékonyabbnak: „Nagyon sajnálom, hogy keresztül kell menned ezen. Aggódom érted, és sajnálom, hogy ilyen fájdalom ért.” „Teljesen érthető, hogy kiborultál ettől.”
A lényeg tehát, hogy azt fejezzük ki, hogy megértjük és elfogadjuk, hogy ő hogyan érez most, anélkül, hogy szebbnek igyekeznénk beállítani egy nehéz helyzetet.
