Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vajon milyen csatornákon szeretünk leginkább visszajelzést adni? Mi mindent veszünk figyelembe, amikor véleményt alkotunk? Kinek a legnehezebb visszajelezni, és kik azok, akiknek gondolkodás nélkül megmondjuk a véleményünket? És miért fontos mindez?
A többek között HR-tanácsadással és HR Tech-megoldásokkal foglalkozó Borealis Consulting szervezetfejlesztő tanácsadó cég a közelmúltban mini felmérést készített a visszajelzés magyarországi kultúrájáról. A kutatásból kiderült: Magyarországon még gyerekcipőben jár a visszajelzés. A kutatásra válaszul született meg a cég új, „visszajelző applikációja” a Feedback Time.
Milyen csatornákat használunk szívesen a visszajelzésre?
A lehetséges visszajelzési csatornák első helyén a személyes visszajelzést jelölték meg a résztvevők – a válaszadók 33 százaléka gondolja úgy, hogy így lehet a leghatékonyabban visszajelezni. Szorosan ezt követte a visszajelzés e-mailben. Az, hogy szóban vagy írásban adunk-e visszajelzést, függ az adott helyzettől, illetve a visszajelző személyiségtípusától is. Az extrovertált emberek jellemzően a szóban történő kommunikációt preferálják, míg az introvertált típusú személyek szívesen jeleznek vissza írásban, ahol pontosan meg tudják fogalmazni a véleményüket. A kitöltők véleménye alapján a telefonos forma a legkevésbé preferált (10 százalék), ennél a csetüzenetek (15 százalék) és a nyilvános közösségimédia-felületen történő visszajelzés (12 százalék) is magasabb értékeket kapott. Az eredmények megerősítik, hogy ma már több lehetséges csatorna is adott a visszajelzéshez, ezek között viszonylag nagy a szórás. Egy dolog azonban biztos: a visszajelzés nagyon fontos és szükséges a fejlődés szempontjából, bármely formáját is választjuk.
Mi a legfontosabb szempont?
Toronymagasan az őszinteség a listavezető, a válaszadók közel fele ezt jelölte meg elsődleges preferenciaként. Második helyen azt tartották fontosnak, hogy a visszajelzés személyes legyen. Kevesebben tartják fontosnak, hogy a visszacsatolás azonnali (12 százalék) és asszertív (15 százalék) legyen. Nyilvánvalóan ezek sem elhanyagolhatók akkor, amikor hatékony visszajelzésre törekszünk, hiszen mindig az adott helyzet határozza meg, hogy egy szempont mikor válik hangsúlyosabbá a többihez képest.
Mennyire erős a visszajelzési kultúra a munkahelyi közegben?
A kitöltők 33 százaléka saját szervezetét úgy ítélte meg, hogy nagyon magas a visszajelzési kultúrája, míg a kitöltők fele jónak és közepesnek ítélte meg a visszajelzési kultúra szempontjából azt a szervezetet, ahol dolgozik. Csupán 17 százalék gondolta úgy, hogy ebből a szempontból nem érzi jónak a szervezetét, olyan pedig egyáltalán nem volt a kitöltők között, aki egyértelműen rossznak ítélte volna meg a náluk kialakult visszajelzési kultúra minőségét.
Kinek a legnehezebb visszajelzést adni?
Amint arra számítani is lehetett, a kérdőívet kitöltők mintegy fele gondolta úgy, hogy a családtagok számára a legnehezebb megfogalmazni a visszajelzéseket. Általában igaz, hogy a számunkra legfontosabb személyek irányába nem könnyű kifejezni az esetleges nemtetszésünket, hiszen nem akarjuk megbántani őket. Sokszor azonban ebből egy olyan mesterséges összhang alakul ki, ami hosszú távon nem támogatja az egészséges kapcsolódást. Ami érdekes, hogy a barátoknak viszont könnyebben adunk visszajelzéseket, mint a kollégáknak vagy akár egy idegennek. Természetesen ez minden esetben függ az adott témától, helyzettől és személytől is.
Mennyire tudnak a vezetők, tanárok előremutató visszajelzéseket adni?
A beérkezett válaszok alapján nagyon eltérnek a vélemények. Egyrészről sokan tudják jól használni a visszajelzéseket, de több negatív példa is van – mind a munkahelyen, mind az oktatásban. Egybehangzó vélemény volt, hogy nagyon sok területen gyerekcipőben jár még a visszajelzés Magyarországon. Sok esetben a visszajelzés inkább kritika és negatív visszacsatolás, kevés benne az előremutatás és a pozitív, építő jelleg. Ugyan személyfüggő, de a beérkezett vélemények alapján a vezetők és a tanárok kevesebb mint fele hajlandó és képes előremutató visszajelzést adni. Sok embernek komoly nehézséget okoz elmondani, amit a másikról gondol, ha mégis megteszi, akkor is jellemzően inkább csak általánosságban ad visszajelzést, és nem a konkrét eseményre reflektál. A vezetők esetében érezhető egyfajta fejlődő tendencia, amiben közrejátszik a mai megváltozott HR-helyzet és a munkaerő-megtartási kényszer is, vagyis hogy szerethetőbbé és emberibbé tegyék a cégek az általuk menedzselt szervezetet. A fejlődés egyik alapköve az, hogy visszajelzést kapjunk: aki ezt jól csinálja, az szárnyakat ad a kollégáinak, diákjainak, és meghatározó szerepet tölt be mások életében.
Mennyire fogadják jól az emberek a visszajelzést?
Aki figyelmet szentel a visszajelzésnek, az nincs mindig könnyű helyzetben, ugyanis a visszajelzéshez szükség van a másik fél nyitottságára is. A visszajelzők majdnem fele gondolta úgy, hogy az emberek közepesen fogadják jól a visszajelzéseket. Csupán 4 százalékuk gondolta úgy, hogy egyáltalán nem fogadják jól, és egyáltalán nem volt olyan, aki úgy gondolta volna, hogy az emberek nagyon jól kezelnék a visszajelzéseket. Általában több szó esik a visszajelzés adásának a fontosságáról, pedig pont ilyen fontos lenne, hogy megtanuljuk jól fogadni őket. A kitöltők között volt egy érdekes megosztás ezzel kapcsolatban: „Hollandiában, ahol élek, egyenesen a szemedbe mondják az építő kritikát, amin nem kell és nem szabad megsértődni, mert a fejlődésedet szolgálja.”
Milyen eszközzel lehetne fejleszteni a visszajelzési kultúrát?
Egybehangzó véleményként fogalmazódott meg, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a téma fontosságának a hangsúlyozását, és a legjobb az lenne, ha már gyerekkorban elkezdenénk a gyakoroltatását. Fontos lenne figyelmet fordítani a kezdő vezetőknél is arra, hogy megtanulják jól alkalmazni a visszajelzés eszközét, mert vezetőként már sok ember karrierjére, közérzetére, önbecsülésére vannak hatással. Nemcsak a kezdőknek, de a gyakorló vezetőknek is segítenének az ilyen irányú oktatások, tréningek, előadások, illetve ha a mindennapi működésükben helyet kapna a téma egy jól működő rendszer kialakításával, a visszajelzésre szánt idő és lehetőség megteremtésével. Jó példával, szemléletváltással, gyakorlással, tudatosítással, eszköztárfejlesztéssel, játékok és saját élmények közös feldolgozása mentén komoly eredményeket lehet elérni. A másik oldalon pedig legyünk befogadók mások visszajelzéseit illetően, és ha esetleg nem értünk egyet, merjünk beszélni róla, hogy közös nevezőre tudjuk hozni az álláspontjainkat. Fontos ráébredni arra, hogy a visszajelzés adja meg az esélyt a felismerésre és ezzel a változtatásra is.
A válaszadók kiemelték azt is, hogy érdemes lenne a technikai fejlődést is magunk mellé állítani, ugyanis bizonyos technológiai, automatizált megoldások képesek standardizálni és ezzel támogatni a visszajelzés kultúráját. Ilyen lehet például a visszajelzést támogató okostelefonos applikáció, egy online eszköz vagy egy közösségi média felületén futó megoldás. A Borealis Consulting a közelmúltban fejlesztette ki, részben eddigi tapasztalatai alapján, részben pedig a fenti kutatás megállapításait figyelembe véve, a Feedback Time nevű, valós idejű online visszajelzés alkalmazást, amelyről bővebb információt ide kattintva találhatsz.
