Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pedofil bűncselekményekre nincs mentség, ez nem kérdés. De ahhoz, hogy megelőzzük őket, arra is szükség van, hogy ne fordítsuk el a fejünket vak gyűlölettel, hanem megpróbáljunk a jelenség mögé nézni, a gyökereket felkutatni, és a tudomány rendelkezésére álló eszközökkel gyógyítani a betegséget. Ha betegségről van szó.
Talán kevésbé ismert tény, hogy a pedofilnak nevezhető embereknek kevesebb mint a fele követ el bűncselekményt, és a pedofil bűncselekményt elkövető embereknek kevesebb mint a fele nevezhető orvosi/pszichológiai értelemben pedofilnak. A svéd pszichiáter, Christoffer Rahm kutatása nem a bűnelkövetőkkel foglalkozik, hanem azokkal a pedofil hajlamú emberekkel, akik tisztában vannak a vágyaikkal, és szenvednek tőlük.
Ők nem bűnözők, és a kutatók, pszichológusok, orvosok célja, hogy soha ne is legyenek azok.
Betegség versus viselkedés
Bár a közvélemény alapvetően egyenlőségjelet tesz a pedofil és a bűnöző közé, a DSM-5, az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (azaz a hivatalosan használt diagnosztikai rendszer) egyértelműen elkülöníti a pedofil zavarral élőket azoktól, akik meg is élik a hajlamaikat. A definíció szerint azok az emberek tekinthetők pedofilnak, akiknek 13 évnél fiatalabb gyerekekkel kapcsolatban vannak szexuális fantáziáik és vágyaik. Eszerint a pedofília betegség, és önmagában nem tekinthető bűnnek.
Christoffer Rahm pszichiáter, a stockholmi Karolinska egyetemi kórház Anova andrológiai és szexuális orvoslás központjának a munkatársa. Kutatásához az internet sötét oldalán, a darkneten keres alanyokat. Célja nem az, hogy sajnálatot vagy megértést kérjen a pedofilok számára, hanem az, hogy képesek legyünk megelőzni, hogy a pedofilok bántsák a gyerekeinket.
„Két emberen kell segítenünk – magyarázza. – A felnőtt férfin, aki segítséget keres, mert az önképe és gyakorlatilag az egész élete romokban hever, és a gyereken, aki potenciális áldozat.”
Új utak a tudományos kutatásban
Svédország úttörőnek számít a pedofília kutatásában és kezelésében. Az országban 2012-ben indították el a Preventell programot: ez egy zöldszám, amin a „nemkívánatos szexualitású emberek” segítséget kérhetnek. Közéjük tartoznak a pedofilok is, akiket szükség esetén továbbirányítanak az Anova központba. Ezt a kezdeményezést megelőzte azonban a 2005-ös, hasonló német program, a Dunkelfeld, amelyik indulásakor nagy publicitást kapott: főműsoridőben a televízióban futott a felhívásuk a következő szöveggel: „Nem vagy felelős a vágyaidért, de felelős vagy a tetteidért. Rajtad is lehet segíteni! Ne legyen belőled bűnöző!”. A programot, amelyre tíz év alatt több mint tízezren jelentkeztek, azóta a német állam is finanszírozza, és újabban Franciaországban is tervezik hasonló projekt indítását.
A téma annyira komor és annyira megosztó, hogy kevés tanulmány születik róla, és általában azok sem kapnak központi anyagi segítséget. Sajnos a szexuális bűnözők kezelésének nincs komoly tudományos megalapozottsága – mondja Christoffer Rahm, aki két oldalról közelíti meg a kérdést: egyrészt egy kifejezetten a pedofil zavart kezelni képes online pszichoterápiát tesztel az alanyain, másrészt a gyógyszeres kezelés lehetőségét is számításba veszi. Tanulmányában a svéd zöldszámon jelentkezett pácienseken egy injekció hatását vizsgálja, amit a prosztatarákban szenvedő betegeknek szoktak adni. Ez csökkenti a tesztoszteronszintet, és a hatása három hónapig tart.
„A két módszert színtisztán tudományos okokból vizsgáljuk külön, de a kétfajta kezelésnek valójában kéz a kézben kell járnia” – hangsúlyozza Rahm. Több európai országban léteznek egyébként gyógyszeres kezelések, de ezeket célzottan a pedolfilok bűnelkövetésének a megelőzése szempontjából nem vizsgálták tudományosan. Az Egyesült Államok több államában a pedofil bűnözők szabadon bocsátásának feltétele a Depo Provera injekció beadása, ami nőkön alkalmazott, jóváhagyott fogamzásgátlási módszer a maga mellékhatásaival például a csontritkulással együtt (Magyarországon is elérhető), viszont a szexuális bűnözők esetében az injekció nem rendelkezik hivatalos engedéllyel. Ennek ellenére kapják meg a börtönből szabadulók, mégpedig a fogamzásgátlóként adott mennyiség 43-szorosát.
Erényes pedofilok
És a probléma közben egyre súlyosabb: míg 2014-ben az amerikai informatikai óriásvállalatok egymillió, a gyermekpornográfiához kapcsolható fotót és videót jelentettek, ez a szám tavaly 45 millió volt. Ebből következik, hogy miközben természetesen hatalmas erőfeszítéseket kell tenni az áldozatok segítésében, muszáj feltárni a probléma gyökerénél meghúzódó okokat és foglalkozni velük.
A Virtuous Pedophiles (Erényes pedofilok) nevű csoport, aminek sokan valószínűleg már a nevétől is rosszul vannak, azért jött létre, mert egyes pedofil fórumokon a tagok azt kezdték feszegetni, hogy tulajdonképpen miért is nem lehet törvényessé tenni a gyerekek és a felnőttek közötti szexuális kapcsolatot. Ez már sok volt Nick Devinnek (álnév), aki azok közé tartozott, akik megszenvedik a vágyaikat és küzdenek ellenük. Kilépett a fórumból, és megalakította a saját csoportját a fenti néven. A Virpeden, amelynek több mint 3900 tagja van, tilos effajta véleményt képviselni, és kettős célja van: egyrészt hogy segítsen a tagoknak abban, hogy NE abuzáljanak gyerekeket, másrészt hogy valamilyen módon csökkentsék a pedofíliához tapadó stigmatizációt. „A pedofíliától szenvedőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a társadalom súlyosan elítéli őket, ha gyerekhez érnek (vagy ha bármilyen pedofil tartalmat fogyasztanak), de azt is tudniuk kell(ene), hogy ha nem teszik meg, akkor viszont befogadja őket” – magyarázza Ethan Edwards (szintén nicknév), a csoport másik alapítója.
Bár a Virpeden mindenki anonim, egy valódi arc és név mégis kapcsolható hozzá: ő Todd Nickerson, aki eleinte szintén annak a csoportnak a tagja volt, amelyik törvényi változtatást akart. „Kicsit mindig éreztem, hogy ez borzalmas, de ha olyan szinten depressziós és az élettől elidegenedett az ember, mint amilyen én voltam a betegségem miatt, akkor könnyen beleesik ebbe a csapdába. Akkor a Virped még nem létezett, és én a saját nevemmel regisztráltam a csoportba, mert arra gondoltam, hogy hamarosan úgyis öngyilkos leszek, szóval mindegy.” De aztán nem lett öngyilkos, az állását viszont elveszítette, miután egy pedofilvadász csoport, a Pervertedjustice nyilvánosságra hozta a nevét és a fényképét. Amikor megalakult a Virped, Todd egyből csatlakozott. „Példát akarok mutatni azoknak, akik pánikba estek a felismeréstől, hogy ilyen vágyaik vannak. Szeretném, ha tudnák, hogy nem feltétlenül időzített bomba mindegyikünk, és szó sincs róla, hogy az lenne a sorsunk, hogy gyerekeket molesztáljunk vagy bántalmazzunk.”
Az okok homályosak
A pedofília kialakulásának okairól vita van a tudományos közösségen belül. Sokan egyetértenek James Cantorral, a Harvard szexológusprofesszorával, aki szerint ez is egy szexuális orientáció, amit nem valószínű, hogy meg lehetne változtatni. Christoffer Rahm is hasonlóan gondolja, bár ő elutasítja a szexuális orientáció kifejezést, mondván, hogy a pedofil embereknek nem a saját döntése az, hogy ilyen vágyaik legyenek. Általában kamaszkorban jön a ráébredés, és egész életükben cipelik ezt a keresztet. Úgy képzeljük el, mintha kamaszkorban felkapcsolódna a villany egy teremben, ami az előző években lett berendezve, sőt talán még a születés előtt. Hogy az elméletét bizonyítsa, Rahm agyi MRI-vizsgálatokat végez a páciensein, de ezekből egyelőre még nem tudott érvényes következtetéseket levonni.
„Azzal is tisztában vagyok, hogy a kutatásaimat és az eredményeimet lehet, hogy rosszul fogják felhasználni. Sokan vannak, általában politikusok, akik a kémiai kasztrációt tartják a jó megoldásnak szexuális ragadozók esetében, de az lenne a legrosszabb forgatókönyv, ha olyanokon alkalmaznának ilyesmit, akiknek nincs szükségük rá” – mondja a pszichiáter.
