A nyugati kultúrákban mind nagyobb elismerés jut az apáknak, és úgy általában az apaságnak. A támogató, odaforduló és gondos apa karaktere egyre többször jelenik meg a mainstream médiában, és egyre gyakrabban kapcsolódik össze érett és férfias szexuális kisugárzással. Úgy tűnik, leáldozóban van az autoriter, érzelmileg távolságtartó apakép: a közízlés egyre inkább az érzelmei kimutatására képes és a gyereknevelésben aktív részt vállaló apatípust favorizálja. Amit a nők ráadásul kifejezetten szexinek is találnak.
Az élelmes szingli apukák eddig is profi szinten űzték a gyerekkel ismerkedést. Azt, hogy utódjával az oldalán még szexibb egy férfi, mostantól hódításaik mellett a tudomány is igazolja.
Mit kutattak?
A Kinsey intézet kutatója, dr. Justin Lehmiller és csapatának jóvoltából nemrégiben empirikus kutatás készült az apuvonzerő titkáról. Úttörő módon, ugyanis míg a MILF-jelenség az elmúlt évtizedben igen nagy figyelmet kapott (a meglehetősen obszcén angol szóösszevonás jó karban lévő, szexi, nagyjából 35 feletti nőkre utal), az apaság és szexuális vonzerő kapcsolatát mindeddig alig vizsgálták. Annak ellenére, hogy egyre szembeötlőbb a középkorú férfiak, és közülük is kifejezetten az apák átszexualizálása is.
Na nem kell rosszra gondolni. Elég eszünkbe idézni, hogy az utóbbi időben hány magazin címlapján szerepelt (és indította be nők millióit) hangsúlyozottan apaszerepben megjelenítve David Beckham, Adam Levine vagy épp Ryan Gosling.
A MILF betűszó analógiájára a kétezer-tízes évek elején került be az angolba a DILF rövidítés (feloldását az olvasóra bízzuk), és ma már sok százezer Insta-poszthoz és -profilhoz tartozó címkévé vált. Az olyan oldalakat, mint a Dilfs of Disneyland százezrek követik és lájkolják, olvadozva az egyszerre maszkulin és cuki apafigurák láttán, ráadásul az utóbbi években jelentősen megugrott a pornómegosztókon is az olyan keresések száma, amelyekben DILF vagy daddy karakterű férfit szerepeltető mozira kerestek: ezek a keresések 2018-ban az amerikai pornófogyasztó nők körében a legnépszerűbbek közé tartoztak.
A nők jó karban lévő apák iránti rajongása persze nem új keletű, a változás inkább abban van, hogy ma sokkal nagyobb nyilvánosságot kap egy újfajta, a gyereknevelésben nagyobb részt vállaló, odaforduló (és nem mellesleg fitt) apatípus. Tény, hogy a nők nagy része instant beindul ezektől az apafejektől. De vajon miért?
Milyen is egy DILF?
Bár egészen univerzális karakterisztika nincs rá, a tipikus DILF egy jellemzően fitt, de nem feltétlenül kigyúrt, ugyanakkor igényes külsejű gyerekes apa, aki életkorát tekintve valahol 35 és 50 között van. A gyerekesség kulcsfontosságú, mert míg a MILF kifejezésben az anya szó inkább a nő életkorára utal, vagy arra, hogy annak ellenére szexi, hogy már idősebb és/vagy gyereke van, a DILF-ség nem működik gyerek nélkül. Itt a szexiség nem ennek az állapotnak az ellenére, hanem éppen ezért jelenik meg.
Hogy pontosan mi az, ami ennyire bejön a nőknek ebben a karakterben, egészen mostanáig nem volt teljesen világos, és vélhetően több tényező is szerepet játszik benne. Azok a kutatások, amelyek korábban már megerősítették, hogy a nők többnyire előnyben részesítik a náluk idősebb férfiakat, például arra utaltak, hogy az életkor fontos faktor lehet a DILF-ek iránti vonzalomban.
Emellett létezik egy népszerű (részben freudista) elmélet is, miszerint azok a nők, akik az idősebb férfiakhoz vonzódnak, „apakomplexussal” vagy valami ahhoz hasonlóval küzdenek, és olyan szexuális partnereket keresnek, akik az apjukra emlékeztetik őket. Egy másik, inkább evolúciós elmélet szerint pedig a nők azokat a partnereket keresik, akiktől védelmet, támogatást és egzisztenciális biztonságot lehet remélni. Nos, ez is állhat egy harminc feletti, gyerekéről gondoskodni tudó férfira, nem igaz?
De vajon csak ezek a tényezők teszik olyan szexissé az apukákat?
A kutatás
Annak érdekében, hogy egészen pontosan meghatározzák, mitől is olyan magnetikus a legtöbb nő számára egy szexi apuka, Lehmillerék több mint 600 heteroszexuális nőt kérdeztek meg arról, hogyan befolyásolja párválasztásukat a férfi életkora, mennyire nyitottak szexuálisan, és arról is, hogy milyen volt a kapcsolatuk az apjukkal. A kutatás emellett magában foglalt egy képet és egy leírást is egy vonzó, 45 éves férfiról, akivel kapcsolatban szintén kikérték a válaszadók véleményét.
A képen szereplő férfihoz a nők egy véletlenszerű csoportja olyan leírást kapott, miszerint az illető kétgyerekes családapa, míg a másik csoport úgy tudta, hogy gyermektelen férfi. Az alanyoknak ennek ismeretében kellett dönteniük arról, mennyire tartják vonzónak a képen látható férfit, és mennyire bonyolódnának vele rövidebb vagy hosszabb távú szexuális kapcsolatba.
És?
Mindkét esetben meglehetősen vonzónak tartották a jó érzékkel tényleg sármos negyvenest ábrázoló képet, de vonzalmuk (elsősorban a hosszú távú szexuális kapcsolathoz való kedvük) akkor volt erősebb, amikor úgy tudták, a férfi már apa. Ha ezt a leírást kapták a férfihoz, egyértelműen hajlamosabbak voltak érzelmesnek, megbízhatónak, érzelmileg elérhetőnek gondolni, mint ha úgy tudták, nincs gyereke, és az apukával szívesebben mentek volna bele a hosszú távú szexuális kapcsolatba.
Vagyis – az előzetes feltételezésekkel szemben – nem az apakomplexus vagy a vélt egzisztenciális stabilitás volt a döntő a vonzalom szempontjából (hiszen ezekből a szempontokból ugyanolyan volt a két karakter), hanem az apasághoz kapcsolva véleményezett nagyobb érzelmesség.
Milyen hatással van mindez a férfiasságra?
Bár társadalmunkban az érzelmességet, a gondoskodást alapvetően női tulajdonságként, sőt attribútumként fogjuk fel, a kétgyerekes és ezért érzelmesnek képzelt férfit semmivel sem értékelték kevésbé férfiasnak, mint a másik csoport a gyermektelen férfit. Sőt, mivel a gyerekes karaktert összességében nagyobb eséllyel választották ki hosszú távú szexuális kapcsolatra, az apaság és az ebből fakadó emocionális többlet inkább fokozta a férfias vonzerőt. Olyannyira, hogy párválasztási lépéselőnyt jelentett a gyerekes férfiak számára.
Mi ebből a tanulság?
A kutatók szerint a vizsgálat egyik fontos tanulsága éppen az, hogy az eredmény szembemegy a tradicionális férfiképpel, és megerősítő lehet egy olyan társadalomban, ahol a klasszikus férfias tulajdonságok között sosincs ott az érzelmesség vagy a gondoskodó attitűd. Az apaság – úgy néz ki – lehetővé teszi a férfiak számára, hogy olyan, tradicionálisan nőiesnek aposztrofált szerepeket és minőségeket próbáljanak ki, amelyek a korábbi apaképbe és a férfiasságról alkotott elképzelésükbe nem fértek bele, úgy, hogy közben semmit sem veszítenek a férfiasságukból. Sőt, inkább fokozzák. Win-win szituáció, szokták mondani.
