Te mit csináltál volna húsvétkor, ha nem jött volna a járvány? És a nyárra mit terveztél eredetileg? Hova jutottál volna az év végéig, ha minden marad a régiben? És mi lesz így veled most? Az életünk újratervezésének nehézségeiről pszichológusokat kérdeztünk.
Mi segít akkor, ha bedőlnek a terveid? Mit lehet kezdeni a csalódottsággal, a dühvel, a szomorúsággal? És mi segíthet, hogy jobban legyünk? Erről kérdeztük a szerkesztőség pszichológus szakértőit, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely alapítóit. Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Sákovics Diana: A minitervek sokat segíthetnek
Az biztos, hogy egyikünk sem így tervezte ezt az évet. Lehettek elképzeléseink utazásról, új munkáról, költözésről, szuper programokról… csupa olyan dologról, amit várhattunk, ami strukturálta az évünket, ami tartotta bennünk a lelket, vagyis a lelkesedést. Ezek elvesztése lesújtó, elszomorító, könnyen hozza meg a talajvesztettség, üresség érzését.
Mi lesz most? Mit érdemes most várni?
A helyzetet ráadásul sokban nehezíti a jövő teljes kiszámíthatatlansága. Nem tudjuk, hogy meddig tartanak a korlátozó intézkedések, nem tudjuk, meddig tart a járvány, pontosan milyen gazdasági következményei lesznek, ezek hogyan érintenek minket hosszú távon. Ebben a bizonytalan helyzetben új terveket sem könnyű kovácsolni, legalábbis hosszú távra biztosan nem.
Ha a fentiek alapján magadra ismersz, akkor érdemes lehet kísérletezni azzal, hogy átmeneti megoldásokat keresel a lelkesítő külső tényezők problémájára. Például rövid távú terveket készítesz és valósítasz meg, szóljon az az élettered szépítéséről vagy éppen a személyes fejlődésedről (olvasás, online múzeum- és színházlátogatás, edzés). Ezek a naponta megvalósítható, apró tervek segítenek abban, hogy jobban legyél, hogy úgy érezd, haladsz valamerre, és segítenek enyhíteni a szomorúságot, a csalódottságot, ami természetes velejárója a „nagy terveid” elengedésének. Ebben a helyzetben fokozottan érdemes befelé figyelned, megnézned, hogy mire van szükséged, mi segít, amikor rossz a kedved, mi tölt fel energiával, és tudatosan érdemes minden napodba belevinni valamit, ami rólad szól, ami jó neked. Hogy milyen dolgok jöhetnek szóba? Itt többek között erről beszélgettünk.
Milanovich Domi: Legyél olyan, mint egy érző szívű GPS
Noha december közepétől lehetett hallani a koronavírusról szóló hírekről, amikor a 2020-as évet tervezgettük, a legtöbben valószínűleg nem számoltunk azzal, hogy pár hónapon belül minket is elér a járvány, és fenekestül felforgatja az életünket. Talán te is úgy jártál, hogy épp csak elkezdted megvalósítani az idei célkitűzéseidet, amikor egy csapásra keresztülhúzta a számításaidat a kialakult helyzet. Az alábbiakban 5 olyan szempontot gyűjtöttem össze, amit érdemes lehet fontolóra venned, hogy mint egy jól működő GPS, te is rugalmasan újra tudd tervezni az irányokat.
- Teljesen oké szomorúnak lenni: amikor egy-egy tervünk dugába dől, az természetes módon gyászfolyamatokat indíthat el bennünk. Engedd meg magadnak, hogy megéld ezeket a veszteségeket, ne kicsinyítsd őket, ne menekülj el a negatív érzéseid elől. Aktivizáld inkább a konstruktív megküzdési stratégiáidat: fordulj a szeretteidhez támogatásért, vagy olvass olyan emberekről történeteket, akik megannyi kudarc után lettek végül nagyon sikeresek. Gondoltad volna, hogy J. K. Rowling könyvét például 12-szer utasították vissza a kiadók, ám azóta a Harry Potter és a bölcsek köve állítólag a Biblia után a 2. legnagyobb példányszámban megjelent alkotás?
- Arra fókuszálj, amit kontrollálni tudsz: amikor nem sikerül valami, érdemes leülni, és átvenni az okokat. Ezek között biztosan lesz olyan is, amit nem te irányítasz: például nem tehetsz arról, hogy a vírus idején kijárási korlátozás van, bezártak az iskolák, és kevesebbet tudsz dolgozni, mert a gyerekeidre is vigyáznod kell. Ám a kudarcnak lehetnek olyan elemei is, amelyekért felelősséget tudsz vállalni, amelyeket te tudsz irányítani. Fontos, hogy a listának ezekkel az elemeivel foglalkozz, és ezekben igyekezz fejlődést elérni, a többit viszont engedd el.
- Reális és számszerűsíthető célokban gondolkozz: sokszor az a probléma, hogy elve olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek irreálisak, illetve maga a kimenet vagy nem jól definiált, vagy több olyan tényezőtől is függ, amelyre nincs ráhatásunk. Törekedj arra, hogy olyan céljaid legyenek, amelyek csak rajtad múlnak. Nem érdemes például megfogadnod azt, hogy el fogsz nyerni egy bizonyos állást. Helyette határozd meg, hogy mennyi időt fogsz fordítani a pályázat megírására, kikkel nézeted át, hogyan fogsz készülni a szóbeli interjúra, stb. Ha minden lépést sikeresen végrehajtasz, és mégsem téged vesznek fel, akkor nem hánytorgathatsz fel magadnak semmit, hiszen te mindent megtettél. A pozíció ugyan nem lett a tiéd, de a befektetett munka meg fog térülni majd egy következő alkalommal.
- Az apró botlások miatt nem kell feladni: a kudarccal kapcsolatos hiedelmeink nagyban befolyásolják, hogy mikor vonjuk ki az erőfeszítéseinket a céljaink eléréséből. Ennek az egyik jellegzetes példája, amikor valaki szeretne leszokni a dohányzásról. Hónapokig nem gyújt rá, aztán jön egy stresszes pillanat, amikor kizökken, és elszív pár szál cigarettát. Utána azt éli meg, hogy totálisan elbukott, és másnaptól úgy dohányzik, mintha az elmúlt hónapok meg sem történtek volna. Holott a 2-3 havonta elszívott pár szál cigi lényegesen alacsonyabb rizikófaktor lenne az egészségére nézve, mint a rendszeres dohányzás. Érdemes számolni azzal, hogy a teljesítményünkben törvényszerűen megjelennek átmeneti visszaesések, de ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adni a kitűzött céljainkat.
- A bukásban semmi kivételes nincs: általában sem a kudarcos időszakok, sem a pozitív szériák nem tartanak örökké. A bátorságkutató Brené Brown hangsúlyozza, hogy merni nem azt jelenti, hogy hajlandó vagy a bukást kockáztatni. Ha mersz, azzal azt mondod, hogy biztosan tudod, hogy bukni fogsz, de így is benne vagy a dologban, ezzel együtt is megéri. A bátraké nemcsak a szerencse, hanem a kudarc is. Ezzel érdemes számolni. Ugyanakkor azt is fontos figyelembe venni, hogy a legtöbb személyes és szakmai áttörést is egyfajta krízis szokta megelőzni. A krízis olyan állapot, amely egyszerre jelent esélyt és veszélyt: egy dolog biztos, hogy változni kell, mert az eddigi rendszerünk nem illeszthető a külső körülményekhez. Ebben a fejlődés lehetősége is benne van. Előfordulhat, hogy éppen a járvány hatására indulsz el végül egy olyan úton, ami mindig is érdekelt, csak eddig halogattad megtenni az első lépéseket.
Szalay Ágnes: VUCA-világ
Az utóbbi hetekben jó eséllyel bedőltek a terveid. Nekem például nemcsak azoktól a terveimtől kellett búcsút venni, amelyeket a járványhelyzet kitörése előtt építgettem, hanem a március közepe óta újonnan kitalált terveim jó részét is el kellett engednem, vagy elfogadnom, hogy szinte a felismerhetetlenségig megváltoztak. Néhány éve egyre gyakrabban használunk egy kifejezést, amikor vállalatok vezetőinek, dolgozóinak beszélünk arról, hogy hogyan tudnak kiégés és kimerülés helyett egészségesen alkalmazkodni a jelen kihívásaihoz. Ez a VUCA-világ. A betűszó a volatile = változékony; uncertain = bizonytalan; complex = összetett és ambiguous = zavaros szavakat takarja. Nagyjából azt értjük alatta, hogy az elképesztően gyors technológiai, gazdasági, életmódbeli változások közepette már kár is számítani arra, hogy beáll a világ egy ideig-óráig normálisnak, kiszámíthatónak tekinthető működésre, és lesz stabil, átlátható időszak két változás között. A kiszámíthatatlanság, a fent és lent, a felfoghatatlan bonyolult folyamatok egymásra hatása és a változás állandó. A koronavírus-helyzet ezt is, mint annyi más korunkra jellemző jelenséget, ezerszeresére felnagyítva tolja az arcunkba. Olyan helyzetben vagyunk, amit három hónapja még el sem tudtunk volna képzelni, amilyen még sosem volt, és a jövőben is minden bizonytalan. Hogyan lehet ebben élni?
Általában a VUCA-világban – és persze a mostani helyzetben is igaz mindez – a következő hozzáállás és viselkedésmódok bizonyulnak szerencsésnek:
Tervek és stratégiai lépések helyett értékek és irányok. Régebben egy vállalatnak, és így a bennük dolgozó embereknek, öt évre simán lehetett előre tervezni, meghatározni, hogy melyik lépés után mi fog következni. Erre már nincs lehetőség. Ha ragaszkodni szeretnél ahhoz, hogy előre lásd a következő éveidet, akkor súlyos frusztrációk fognak érni. Inkább értékeket érdemes meghatározni, hogy mi az, ami számodra fontos, ami fáklyaként világít a sötétségben. Ezeket észben tartani, és a jelen adta lehetőségek közül azt választani, ami az értékrendednek leginkább megfelel. Tehát ha ma van száz feladatod, amiből csak húszra van időd, nem tudsz a jövőre tervezni, mert az ki tudja, mit hoz, és ki tudja, mit lett volna fontos megtenned ma a jövő érdekében – akkor válaszd ki azt a pár értéket (család, kreativitás, egészség, barátok, akármi), ami számodra alap. Ez segíteni fog a jelen helyzetben, amikor választanod kell, hogy meetingelsz, a gyerekidet abajgatod, csendben beülsz a fürdőkádba, vagy baráti zoom-borozáson veszel részt.
Szakértelem és jó gyakorlatok helyett együttműködés és agilitás. A komplexitásból és áttekinthetetlenségből jön az, hogy nincs az a zseni, aki minden aspektust egyszerre kezelni tudna. Ha mestere is vagy egy szakmának, a tegnapi tudásod mára elavult, ami tegnap működött, az ma már nem. Így azt tudod tenni, hogy sok véleményt meghallgatsz, folyamatosan beszélgetsz, elindulsz valamerre, teszteled az eredményeket és változtatsz. Például a világon senkinek nincs jó gyakorlata abban, hogy a home office, home schooling, aggasztó hírek befogadása, távolságtartás és összezártság hogyan kezelhető a legjobban. Még senki sem próbálta, és most egyszerre kísérletezik ezzel mindenki. Ami A családnak jó, az B-nél nem válik be. Az idő teltével is változnak a dolgok. Ami három hete működött, abba mára belefáradtunk. Ezért a mindennapokat is folyamatosan újra kell tervezni. Megvizsgálni az igényeket, lehetőségeket, és megbeszélni, hogy hogyan csináljuk. Az elengedés és a bizonytalanságtűrés képessége elengedhetetlen ahhoz, hogy megőrizd a józan eszed. Lelki alkat kérdése is, hogy ki tűri jobban ezt a bizonytalanságot, de mindenkinek segíthet a tudatosítás, hogy ez van, és nem is lesz másképp, ebben kell boldogulni.
Az eddigiek üzleties szövegnek tűnhetnek, de hiszem, hogy a személyes megéléseket is leírják. Ami viszont még nem szerepelt eddig, azok az érzelmek. Mert mindezek természetes kísérője a félelem, a gyász, a lázadás, a lelkesedés, a tehetetlenség érzése, az ellazulás – és még egy csomó más érzés. Egyszerre is akár, vagy egymás után. Általános tanács, hogy az érzéseiddel legyél tisztában. Ne igyekezz lesöpörni őket, vedd észre, ha nem vagy jól. Az érzések elfogadása, feldolgozása, megismerése szükséges a továbblépéshez. Ebben a füzetben személyes támogatást kaphatsz ahhoz, hogy hogyan dolgozd fel az érzéseidet, hogyan találd meg a saját biztos pontjaidat, és hogyan alkalmazkodj a magad számára a lehető legjobban az új körülményekhez.
