Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A netes mémek nemcsak az online kommunikáció szerves részét képezik manapság, hanem egyre több pszichológiai kutatás is irányul a működési mechanizmusaik feltárására. Első pillantásra nem is gondolnánk, hogy az egyszerű képek és feliratok mögött egészen komplex lélektani jelenségek is meghúzódhatnak. Hogyan befolyásolja a személyiségünk, a mentális állapotunk, hogy miként észleljük őket? Ezt igyekezett feltérképezni egy nemrég publikált izgalmas kutatás.
A brit Sheffield Hallam Egyetem munkatársai azt vizsgálták meg, hogy miként reagálnak az akasztófahumort használó internetes mémekre azok, akiket depresszióval diagnosztizáltak, és azok, akik nem mutatnak ilyen tüneteket. Mennyire oké poén tárgyává tenni olyan nehéz élményeket, mint az öngyilkosság, a reménytelenség, az elszigeteltség? Van, aki szívből tud kacagni az ilyesmin? És ha igen, mi ennek a jelentősége?
A negatív viccek is működhetnek? Attól függ, kinél
Tanulmányukban Umair Akram és kollégái olyan tudományos munkákat idéznek, amelyek eddig a pozitív humor előnyeit emelték ki a negatív humorral szemben. Többségük amellett tette le a voksát, hogy a negatív érzelmeink kezelésében, illetve a lelki jóllétünk növelésében azok a viccek segítenek igazán, amelyek jó hangulatot keltenek bennünk, és lehetővé teszik, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. Eddig a negatív töltetű témákkal (például halál, szenvedés, betegség) dolgozó poénokat, valamint az olykor öngúnyolást is tartalmazó tréfákat nem tartották különösen hatékonynak, igaz, többnyire pszichiátriai tüneteket nem mutató résztvevőkkel készítettek vizsgálatokat. Lehet, hogy egy depresszióval küzdő embernek teljesen mások a preferenciái?
Így értékelték a mémeket a résztvevők
Az Umair Akram vezette kutatásba 43 depresszióval diagnosztizált embert vontak be a kutatók, a kontrollcsoport pedig 56 személyből állt. Arra kérték őket, hogy 32 depresszióhoz köthető tartalmakat megjelenítő mémet, illetve semleges mémeket értékeljenek. Azt találták, hogy noha a két csoport egyformán negatívnak ítélte meg a negatív mémeket, a depressziós csoport viccesebbnek és megoszthatóbbnak tartotta őket, illetve jobban tudott kapcsolódni hozzájuk, valamint azt is gondolta, hogy más depresszióval küzdő személyek hangulatát is javíthatják. A semleges mémek pontozásában nem mutatkoztak különbségek.
A legnehezebb helyzetekben is segíthet, ha tudunk nevetni magunkon
Bármennyire is borzalmas ez a fajta humor néha, úgy tűnik, hogy a depresszióval érintett személyeknek mégis hasznos lehet. „Ezek a mémek sok mindent láthatóvá tesznek a depresszió megterhelő tünetei közül, amiket sokan egyébként nehezen verbalizálnak. Éppen ezért a megosztásuk segíthet a depresszióval küzdő embereknek abban, hogy társas és érzelmi kapcsolatokat alakíthassanak ki másokkal, ezáltal támogatáshoz jussanak” – idézi a szerzők érvelését a Research Digest.
A fenti eredmények hasonlítanak ahhoz a jelenséghez, amire zenei területen figyeltek fel a tudósok. A depressziós emberek ugyanis a dalok közül is a szomorúbbakat kedvelik, ezeket megnyugtatóbbnak, enyhet adóbbnak érzik, mint a többi ember. Végső soron tehát mindig a befogadón múlik, hogy mi számít pozitívnak. Az biztos, hogy mind a zene, mind a humor élvezete olyan erőforrások, amelyeket fontos megőriznünk, hogy tölthessenek minket a nehéz időszakokban.
