Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sosem éltek olyan biztonságban és békességben az emberek a földön, mint manapság. A kisbabák esélye a felnövekedésre sosem volt ilyen magas, a várható élettartam sosem volt ilyen hosszú. Sosem volt ennyi idő és lehetőség a változatos szórakozásra. Miért van mégis annyi depressziós és szorongó ember köztünk? Miért érezzük rosszul magunkat a bőrünkben?
Hans Rosling a tényeket kutatja. Van egy sejtésünk a dolgokról, és van az adatokon alapuló valóság. Tények című könyvét azzal kezdi, hogy számtalan, világunkban a legtájékozottabbnak számító emberrel (Nobel-díjasokkal, egyetemi tanárokkal, oknyomozó újságírókkal) kitöltetett egy kérdőívet, amiben ki kellett választani a helyes opciót a világ helyzetére vonatkozó kérdéseknél. Például a gyerekek hány százaléka kap oltást a világon, hányan élnek mélyszegénységben stb. A tájékozott emberek rosszabb eredményt produkáltak ezen a teszten, mint ha egy csimpánz random ikszelgetett volna. Mind sokkal rosszabbnak ítélték a világ állapotát, mint amilyen az valójában.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Természetesen egy csomó dolog miatt jogosan aggódunk, de ezek mellett ott van az is, hogy az emberiség történetében kimagasló a jólét, amiben élünk: nagy esély van a hosszú életre, a gyerekek biztonságban való felcseperedésére, zsebünkben van a teljes világirodalom, új dolgokat tudunk kipróbálni, változatos élményeket szerezhetünk stb. Mégis elég általános a rossz hangulat, a reménytelenség, az üresség érzése, sokan szenvednek szorongástól, depressziótól. Carl Gustav Jungtól származik ez az idézet: „A klienseim nagyjából harmada nem klinikai szorongástól szenved, sokkal inkább az élete értelmetlenségétől, az ürességtől. Ezt úgy definiálhatjuk, mint korunk általános neurózisát.”
Ezzel a Jung-idézettel Jordan Bates vezeti be cikkét a Highexistence-oldalon, melyben 6 általános okot sorol fel arra vonatkozóan, hogy miért olyan deprimáló és boldogtalan a modern élet. Bates nem társadalomtudós vagy pszichológus, hanem egy függetlenül gondolkodni igyekvő ember. Fiatalon jött rá, hogy a 8–16-ig munkahelyre járás ugyan egy társadalmilag kijelölt út számára, de a napok múlásával egyre jobban eltávolodik saját magától, az életétől. Azóta utazik, keresi a lényeges dolgokat az életben, és különböző platformokon osztja meg gondolatait az olvasókkal. A modern élet nyomasztásának Bates általi összefoglalása talán sokaknak érdekes lehet. Olyan dolgokat szedett itt össze, amelyek az utóbbi évek vívmányai, és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy tehetetlennek, üresnek és céltalan robotnak érezzük magunkat.
#1 Rengeteg végtelenül addiktív dologgal vagyunk elárasztva
Pornó, gyorskaja, online kaszinó, közösségi oldalak, dizájnerdrogok, cigi, Tinder, Netflix… Alig tudunk egy pillanatot meglenni anélkül, hogy ne kísértenének valami újabb addiktív dologgal. Ez egy aknamező, előbb-utóbb egy, de inkább több dologra rákattanunk. A történelem során sosem volt ilyen mennyiségű és ilyen profin függőséget okozó dolog kéznyújtásnyira tőlünk.
Az ok: a figyelemgazdaság. A figyelmünk mennyisége korlátozott, de minél több ember figyelmét kapja el egy dolog minél hosszabb ideig, annál több pénzt hoz. A figyelmünk vált megszerzendővé, és mérnökök és egyéb szakemberek ezrei dolgoznak azon, hogy minél hatékonyabban odaszögezzenek minket valami elé. Hozzászokunk ahhoz, hogy egyik adag után jön a másik. Nem csoda, hogy sokan úgy érzik, sosem elég. Keressük az újabb dopaminadagot, idegesek, türelmetlenek vagyunk.
#2 A modern városi környezet és életmód mesterséges és elidegenítő
A nagyvárosi élet rengeteg élményt, izgalmat tartogathat, de ennek ára van. Egy átlagos városi ember egész nap kő és beton között mozog, autók, építkezések és szirénák zaját hallja, villódzó reklámokat bámul. Autóban vagy tömegközlekedéssel utazik a munkájába, amit általában utál, és egy úton több embert lát, mint a középkor emberei egész életükben. Minden műanyag, mesterséges és zajos, és közben normálisnak hisszük, nem is gondolva arra, hogy mit tesz ez a túlingerlő környezet velünk. Valami mindig elvonja a figyelmünket, lekapcsolódunk az adott pillanatról, figyelmünk mindig máshol jár. Ezáltal egyre inkább elszakadunk önmagunktól, valós tapasztalásainktól. És éppígy elszakadunk rokonainktól, barátainktól, a közösségtől, amiben élünk.
#3 Elborít a média és a propaganda, ami úgy van megszerkesztve, hogy józan ítélőképességünkben rövidzárlatot okozzon
Egyre többen és egyre sűrűbben járhatunk úgy, hogy hosszú félórákra a hírek között böngészünk, majd utólag azt kérdezzük magunktól, hogy vajon miért is szúrtuk el ezt az órát ilyen hülyeségekre. Ugyanis kevés a valóban értékes olvasmány. A médiumok akkor tudnak fennmaradni, ha minél nagyobb tömegeket szögeznek maguk elé, és ők minél hosszabb ideig maradnak. Ezért sokan azon dolgoznak, hogy minél figyelemfelkeltőbbek legyenek a tartalmaik, és minél inkább függőséget okozzanak. Egy alapos, mély gondolatokat, nehezebben emészthető érvelést tartalmazó cikk nem ilyen. Ami leginkább eleget tesz annak, hogy kényszert érzünk a kattintásra, megnézésre, az nem a komplex gondolkodásért felelős agyterületekre, hanem a félelemközpontra, az alacsonyabb, zsigeribb működésért felelős agyterületekre hat.
Így a forgalom növelése érdekében a hírek, amiket olvasunk polarizálnak, indulatokat keltenek, szenzációhajhászok. Ezért az olvasók szinte állandóan úgy érzik, hogy az élet, a világ hibás, indulatokat éreznek valaki vagy valami iránt, és elégedetlenek. Ennek a sok negatív érzésnek a nagy része mesterséges, a függőség fenntartása miatt alakítják ki.
#4 A globalizáció és az internet végteleníti a tragédiákat
Az előbbi pont alapján sok dráma mondvacsinált, másrészt viszont az is igaz, hogy a világunk tele van valós tragédiával, szörnyűséggel, igazságtalansággal és szenvedéssel. Pár évtizeddel ezelőttig ezekről csak szórványosan értesültünk, leginkább azzal találkoztunk, ami a környékünkön történt, minket érintett. Most viszont pontos információink lehetnek a tőlünk 4000 km-re történő dolgokról. Bates a Dunbar-számra hivatkozva (az ember agya arra képes, hogy kb. 150 emberrel tartson fenn szociális kapcsolatot) azt állítja, hogy biológiailag nem vagyunk felkészítve arra, hogy ennyi tragédiát és szörnyűséget befogadjunk és feldolgozzunk.
Ha ezeket a híreket látjuk, természetes lehet az az érzés, hogy az apokalipszis már folyamatban van, és a rettenetes vég felé haladunk. Pedig, mint ahogy a bevezetőben volt, sosem volt ilyen kevés szegény ember, ilyen magas az élettartam, és például Európában sosem volt ennyi ideig béke, mint most. Paradox módon ráadásul sok fontos, minket is érintő kérdésről és megoldásról kevés szó esik.
#5 Elvesztettük az emberi lét és a természet misztikumát
Régen a család szent volt. Az étel szent volt, a Természet a maga grandiózusságával és erejével szent volt, az újszülöttet megáldották. Az élet jóval lassabban folyt, időt hagyva az embernek, hogy észlelje a hangokat, a természet ritmusát, az évszakokat. Közelebb éltünk a földhöz, mindennapos csoda volt a növekedés, az élet lenyűgöző valósága.
Ma ahogy önmagunktól, a környezetünktől, úgy a természettől is eltávolodtunk, elidegenedtünk. Elveszett a misztikum, a csoda, a hála, az emberi élet szentsége. Ez a távolodás a természettől már az őskorban, a mezőgazdaság megjelenésével megkezdődött, de mára végletessé vált. Ráadásul a tudományos nézőpontot követve gondolhatjuk azt, hogy a világ értelemmentes, nagyrészt élettelen anyaghalmaz, amely random jött létre. Ez zavarodottságot és reménytelenséget kelt bennünk.
#6 A pénz mindenekfelett
Itt Bates kitérőt tesz a fogyasztói társadalom felé, amit úgy karakterizál, hogy minden arra buzdít minket, hogy megvásároljuk, amire szükségünk van. Kidolgozzuk a belünket valami olyan munkában, amiben nyomorultul érezzük magunkat, hogy aztán majd megvásárolhassuk azt, amitől boldogok leszünk. Állandóan olyan embereket látunk újságokban és plakátokon, akik valamiért többek nálunk, és igyekezetünkben, hogy mi is többek legyünk, nem tudjuk megbecsülni azt, amink van, akik vagyunk.
Bates tanácsokat is ad arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk ezeket a mai társadalomra jellemző nyomasztó hatásokat csökkenteni az életünkben. Néhány ezek közül:
- Legyél tudatában ezeknek a hatásoknak! (Ehhez éppen tettél egy lépést, ha idáig jutottál a cikkben).
- Meditálj, imádkozz vagy csinálj más olyan meditatív tevékenységet, ami segít visszatalálni önmagadhoz.
- Keresd a természetet! Fontold meg a vidéki életet. Ha városban is élsz, tudatosan teremts lehetőséget a természetben létre.
- Szigorúan limitáld az online hírolvasást, a közösségi oldalakat. Azt mondja, lehetőleg egyáltalán ne olvass híreket, a fontos dolgok így is eljutnak majd hozzád. Ha mégis olvasol, akkor jelölj ki erre egy relatíve rövid időt. Ne nézd meg ugyanazt a hírt hat oldalon.
- Az információkat megbízható, számodra értékesnek tartott, minőségi helyről szerezd.
- Keress olyan munkát, amit nem utálsz, és amihez nem kell napi több órát utazni.
- Sétálj néha cél nélkül.
- Hallgass olyan spirituális előadókat, akik neked bejönnek.
- Ne a pénz legyen az értéklistád élén.
- Csökkentsd a fogyasztásod.
Bates jó híre az, hogy ez a sok káros hatás kiküszöbölhető, és ha ezt tudatosan megteszed, akkor élvezheted azt a sok jót is, amit a mai kor tartogat számodra, a rengeteg megszerezhető élménytől kezdve a réginél jóval kényelmesebb életig.
