Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindenki gyerekkorában tanulja meg, hogy mit jelent a szeretet, hogyan kell szeretni. Akiket nem jól szerettek, azok ezt nem tanulják meg. Nem azért, mert nincs bennük szeretet, vagy mert nem vágynak rá, hanem mert nem tudják, hogyan kell csinálni, milyen is az. Téves gondolataik vannak a világról, amik akadályozzák, hogy békében élhessenek önmagukkal és szeretteikkel.
Peg Streep terápiás tapasztalatai alapján foglalta össze, mik azok a mérgező tévedések, amik miatt a nem szeretett gyerekből felnövő emberek szenvedést élnek át. Sajnos nem működik az, hogy volt egy rossz gyerekkorom, lépjünk túl rajta, én majd másképp csinálom. Sok betegítő hit, gondolat alakul ki a szeretetnélküliség traumájából, amelyek tudatosan vagy öntudatlanul ott élnek a felnőttekben is. Peg Streep cikke nyomán már két cikk szólt ezekről a súlyos tévedésekről, itt a harmadik, befejező rész. Az első kettőt itt és itt olvashatod.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
9. tévhit: Mindig valakinél kell legyen a kontroll
A szülők, akik nem képesek szeretni a gyerekeiket, kétféle formában tehetik ezt. Jellemző, hogy túlságosan domináns, erőszakos módon csak az elfogadható számukra, ha a saját akaratuk, igényeik érvényesülnek. Ők hibáztatják, büntetik, megszégyenítik a gyerekeiket. A másik kategória azoké, akik elhanyagolják a gyerekeket: nem feltétlenül uralkodnak rajtuk, egyszerűen csak nincs meg bennük a figyelem és gondoskodás képessége, nem törődnek velük. Mindkét szülői viselkedés azt eredményezi, hogy a gyerek nem tanulja meg, hogy ki is ő valójában. Nem legitimek az érzései, hiszen vagy elnyomják, vagy nem törődnek velük, nem tapasztalja meg, hogyan lehet a rossz érzéseket csökkenteni. Érzelmeiben, cselekvőképességében alárendelődik másoknak, nincs meg benne az autonómia bátorsága. Aki így nő fel, az felnőttként is hajlamos túlságosan kontrolláló és/vagy érzéketlen partnert választani. Eleinte még biztonságot ad, hogy a másiknak „nincs szüksége rá”, ő irányít – de később ez fájdalmas elnyomáshoz, sokszor abúzushoz vezet.
Kulcsfontosságú a gyógyuláshoz, hogy ezt a kontrollról alkotott képet kitörölje az ember a gondolatai közül. Az előző, határokról és falakról szóló résszel együtt felismerje, hogy lehetséges a másikra figyelve, partnerként lenni egy kapcsolatban, nem természeti törvény, hogy valakinek alul, valakinek felül kell lennie.
10. tévhit: az emberekben nem lehet megbízni
Nem csoda, hogy ez a mélyen gyökerező hit kialakul bennük. Gyerekként az az ember hagyta cserben őket, akiben mindenképpen meg kellett volna bízni, akivel az ősbizalom kialakulhatott volna. Így aztán a sötét gyerekkorból jövő felnőtteknek nem nagyon megy a bizalom. Bárkivel kapcsolatban, de különösen azokkal a neműekkel, amelyik nemű szülőjük volt a gyerekkori szenvedéseik fő okozója. A szeretet nélküli anyák lányainak nehéz lányokkal, nőkkel barátságot kötni. Talán fogalmuk sincs arról, hogy a gyerekkorukban megtapasztalt anyai viselkedés az oka annak, hogy rendre meghiúsulnak a barátnőségre tett kísérleteik. A férfiaknál az ilyen anya a nőkkel való bizalmatlanságot okozhatja, szerelmi kapcsolataikban tapasztalják meg újra és újra, hogy átverték őket. Vagy azért, mert erre hajlamos párt választanak, vagy azért, mert a párjuk egészséges függetlenségét árulásnak élik meg.
11. tévhit: a szeretet egy adok-kapok viszony
Ettől a gondolattól, érzéstől is nehéz megszabadulni. Aki gyerekként csak feltételekhez kötötten kapta meg a szeretetet, akinek mindig valamit teljesítenie kellett, hogy szeressék, vagy legalább ne bántsák, akinek a szeretetet „ki kellett érdemelnie”, az nem igazán érzi, milyen is a valós szeretet. A valamit valamiért elvben gondolkodik, úgy érzi, mindig adnia, viszonoznia kell, hogy ő kaphasson.
12. tévhit: nem lehet ebből kigyógyulni
Itt két téves gondolat is van, az egyik az, hogy valaki eleve hibás áru, és nincs lehetőség ezt helyrehozni. A másik pedig az arról való félreértés, hogy mit is jelent a gyógyulás.
Sokan azt várják, hogy meggyógyulni a lelki sebekből azt jelenti, hogy valaki teljesen újjászületik, a múltat eltöröljük, és olyan lesz, mintha az életében csupa szép és jó dolog történt volna vele. Pedig a gyógyulást érdemesebb úgy értelmezni, hogy valaki átírja a fejében azokat a téves hiedelmeket és érzelmi reakciókat, amelyek tudattalanul is az útjában állnak. Ez megvalósítható. Ahogy az ember szívében a lyuk egyre kisebb és kisebb lesz, úgy töltik fel a meglévő helyet új tapasztalatok, élmények, helyet kap az öröm. Végül a lyuk annyira kicsivé válhat, hogy éppen csak emlékeztetőként marad ott, hogy lásd, hogy mitől szabadultál meg, és büszke lehess magadra, mert megérdemled az új elégedettséget.
