8 ok, amiért nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból

Olvasási idő kb. 5 perc

Talán nem túlzás azt mondani, már nem telik el úgy nap, hogy ne szólnának hírek családon belüli erőszakról. Általában csak a legdurvább, végzetes esetekről hallunk, Magyarországon azonban jelenleg is több mint 200.000 nő él bántalmazó kapcsolatban, akik mind megkapják a napi verésadagjukat, gyalázásukat.

Azokban, akik vannak annyira szerencsések, hogy sosem kerülnek hasonló helyzetbe, a legtöbbször felmerülő kérdés, hogy mégis miért marad benne valaki egy számára méltatlan kapcsolatban, ahol sokszor nemcsak szavakkal, de fizikailag is bántalmazzák. Számukra elképzelhetetlen, hogy az első pofont követően is részesei maradjanak a kapcsolatnak, emiatt pedig sokszor az áldozatot hibáztatják. Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni viszont jóval nehezebb, mint ahogy az kívülről látszik. Sokszor fizikailag is gátolva vannak az áldozatok, így esélyük sincs segítséget kérni, kilépni a kapcsolatból.

Volt egy másfél éves kapcsolatom, amiben nagyjából fél év után kezdtek eldurvulni a dolgok. Igen, jól számolod, az első bántalmazást követően még közel egy évbe telt, mire ki tudtam szállni belőle. Nem azért, mert nem akartam eléggé vagy élveztem volna az áldozati szerepet, de általában nem tudtam segítséget kérni, mert ha megpróbáltam, a telefonom és a kulcsaim darabokban végezték, így sokszor még a lakást sem tudtam elhagyni, hogy esetleg valamelyik szomszéd segíthessen. Bár vannak azonos minták a bántalmazó kapcsolatok dinamikájában, fontos szem előtt tartani, hogy minden eset más.

Könnyen elhiszed, hogy ez neked jár
Fotó: RichLegg / Getty Images Hungary

Nincs két egyforma eset 

Amerikában pár éve indult egy mozgalom, a #whyistayed, aminek keretein belül az áldozatok megosztották, hogy miért maradtak benne egy bántalmazó kapcsolatban. Akad, aki elhitte, amikor a partnere megígérte, hogy megváltozik, de olyan történet is napvilágot látott, amikor a bántalmazó az áldozat lábtörlőjén aludt, így az nem tudta elhagyni otthonát. Egy nő elmesélte, hogy minden alkalommal, amikor megpróbálta elhagyni akkori párját, a férfi utánament, majd addig zaklatta és verte, amíg a nő vissza nem ment hozzá. Pszichológusok több száz esetet elemeztek, hogy kiderüljön, mi a leggyakoribb oka annak, ha valaki nem száll ki rögtön egy bántalmazó kapcsolatból.

#1 Torzított gondolatok

A folyamatos kontroll alatt tartás, bántalmazás traumatizálja az embert, ezért egy idő után nem látja reálisan önmagát és a helyzetét, a környezetét sem. A bántalmazók sokszor zaklatják, hibáztatják a partnerüket, akik egy idő után elhiszik, hogy valóban megérdemlik, ami történik velük.

#2 Sérült önértékelés

A megalázó bánásmód nemcsak a gondolkodást torzítja, de az önértékelést sem kíméli. Rengeteg nő érzi értéktelennek magát, ebből kifolyólag pedig sokan hálásak a bántalmazónak, amiért az mégis mellettük van.

#3 Félelem

Ha a párod reális indok nélkül is bánt, eszedbe sem jut valós indokot adni rá. Egy bántalmazó kapcsolatban folyamatos a félelem, nem tudod, mire hogy fog reagálni a párod, ezért igyekszel mindent megtenni azért, hogy a másik kedvében járj. A bántalmazó emberek gyakran fenyegetik meg áldozataikat, általában azzal, hogy megölik őket vagy bántani fogják a gyerekeket.

#4 Remény

Sok áldozat gondolja, hogyha eléggé akarja, ha eléggé szereti a partnerét, az megoldást jelenthet. Gyakran próbálunk mentségeket keresni partnerünk viselkedésére, hiszen annyit sérült a korábbi kapcsolataiban, és az apja is verte az anyját, hát természetes, ha rosszabbul reagál bizonyos dolgokra. Az igazság azonban az, hogy ezeket az embereket nem tudjuk megmenteni, bármennyire is szeretjük őket, nem miattunk fognak megváltozni.

Sokszor a szégyen és a félelem miatt nem merünk beszélni
Fotó: _Magnolija_ / Getty Images Hungary

#5 Gyerekek

A legtöbb nő bármit megtenne a gyerekeiért. Azért, hogy őket biztonságban tudhassa, feláldozza saját biztonságát, épségét is. Sok esetben azért tűrik a nők a bántalmazást, mert félnek, hogy ha nem őket, akkor majd a gyerekeiket fogja bántani a párjuk. Emellett közrejátszik az is, hogy a társadalom stigmatizálja azokat a nőket, akik elváltak, egyedül nevelik a gyereküket – pedig ez a felállás sokkal jobb, mint egy bántalmazó szülővel együtt élni.

#6 Tapasztalatok és elvárások

Rengeteg nő számol be arról, hogy korábbi tapasztalatai torzították az egészséges párkapcsolatról alkotott képét. Ha már gyerekként azt látta valaki, hogy az apja agresszív, lekezelő, durva az anyjával szemben, sokkal nehezebben veszi észre később, ha ő maga is egy bántalmazó kapcsolatban él, hiszen éveken keresztül ezt hitte normálisnak. Emellett szerepet játszik az is, hogy hajlamosak vagyunk szüleinkhez hasonló partnert választani, így nagyobb eséllyel köt ki bántalmazó mellett az, akinek a szülei is hasonló mintát követtek. A vallásosság, a válás stigmatizálása szintén nehezíti a bántalmazó kapcsolatból való kilépést, ezért is fontos, hogy megértéssel forduljunk az áldozatok felé.

#7 Pénzügyi korlátok

Az Európai Tanács ajánlása szerint minden 10 ezer emberre kellene jutnia egy olyan háznak, ahova a családon belüli erőszak áldozatai menekülhetnek. Ezzel szemben a gyakorlatban európai átlagban nagyjából 100 ezer emberre jut egy ilyen menedékház. Magyarországon egyetlen, a nemzetközi standardoknak megfelelő menedékház sem működik. A családok átmeneti otthonai tartanak fenn 30 napos krízishelyeket a bántalmazottaknak, ebből jelenleg 40 fő számára van hely. Ha tehát valakinek nincs jelentős megtakarítása vagy segítőkész családi háttere, szinte lehetetlen kilépni a bántalmazó kapcsolatból.

#8 Izoláció

A bántalmazó partnerekre jellemző, hogy igyekeznek minél jobban elszigetelni az áldozatot a barátaitól és a családjától. Van, amikor ez hetek, akár hónapok munkája: az én korábbi partnerem például egyesével írt rá a barátaimra, hogy legyenek kedvesek engem békén hagyni, különben baj lesz. Mások viszont kategorikusan kijelentik: vagy őt választja az áldozat, vagy a családját/barátait. És mivel ekkorra már jellemzően porig van rombolva az áldozat önértékelése, nem kérdés, hogy a partnerét fogja választani, hiszen mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa, mennyire szereti.

Annak ellenére, hogy ezek a leggyakrabban előforduló indokok, nem minden áldozat helyzete illik bele ebbe a képbe. És bár az elkövetők jelentős többsége férfi, az erőszak valójában nemtelen, kortalan, társadalmi helyzettől független. Bárki lehet erőszakos, éppúgy, ahogy bárkiből válhat áldozat. Ezért is rendkívül fontos, hogy áldozathibáztatás helyett segítsük azokat, akik bajban vannak, akik félnek. Hiszen minél több ember emeli fel a hangját, minél többen támogatják az áldozatokat és minél többen utasítják el az elkövetőket, annál közelebb kerülünk egy olyan világhoz, amely nem legitimálja az erőszakot.

Femina klub esemény

A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.

Biztosítsd be a helyed most!

hirdetés

Mózes Zsófi
Mózes Zsófi
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Világom

Vészjósló fordulat az ebolajárványban: a halálos kór gyorsabb a szakembereknél

A Kongói Demokratikus Köztársaságban pusztító ebolajárvány már hosszabb ideje terjedt, mire az orvosok azonosították a vírust, ami jelentősen hozzájárult a helyzet súlyosbodásához. Ugyanakkor az ebola viszonylag sérülékeny vírus, és terjedése is korlátozott: közvetlen érintkezéssel fertőz, nem pedig a levegőben terjed. Emiatt rendkívül kicsi az esélye annak, hogy globális fenyegetéssé váljon.

Életem

10 fokkal esik vissza a hőmérséklet – ekkor jön az enyhülés

A hét első felében még kitart a nyárias meleg, kedden és szerdán helyenként 33-34 fokot is mutathatnak a hőmérők, ám csütörtöktől markáns lehűlés érkezik. Egy hidegfront hatására akár 10 fokkal is visszaeshet a nappali hőmérséklet, miközben erős szél és elszórt zivatarok is megzavarhatják az addigi zavartalan napsütést.

Szülőség

Allergia gyerekkorban: mikor nem szabad halogatni az orvost?

Kisgyerekkorban, sőt, csecsemőkorban is jelentkezhet allergia, mely az immunrendszer túlzó reakciója egy alapvetően ártalmatlan anyagra. Az allergia kezelése fontos a tünetek enyhítése miatt, de előfordulhat, hogy asztma is kialakul a következtében, ami mindenképpen orvosi beavatkozást igényel.

Offline

Sydney, Melbourne vagy Canberra: tudod, mi Ausztrália fővárosa?

A világ 193 független országa között jó néhány akad, amelynek fővárosát könnyű összekeverni, míg másokét talán még álmodból felébresztve is rávágnád. Kvízünkből most kiderül, mennyire vagy otthon a világ fővárosaival kapcsolatos földrajzi tudnivalókban.

Testem

Ezért baj, ha félsz az MR-től: a vizsgálat eredményét is befolyásolja

Bár az MR-vizsgálat egy teljesen fájdalommentes, életmentő diagnosztikai eljárás, a betegek jelentős része valóságos rémálomként éli meg a bezártságot és a gép félelmetes kattogását. A túlzott szorongás azonban nemcsak lelkileg viseli meg a pácienst, hanem a vizsgálat sikerét is közvetlenül veszélyezteti. A pánik miatti önkéntelen mozgások ugyanis tönkretehetik a felvételeket, ami téves diagnózishoz vagy a procedúra megismétléséhez vezethet. Mitől félünk a legjobban az MR-gépben, és hogyan játszható ki a stressz a pontos eredmény érdekében?

Szülőség

Évente 250 ezer gyermek tűnik el Európában – és ez a magyar családokat is érinti

Egyes becslések szerint évente 250 ezer gyermek tűnik el Európában. Van, aki néhány órán belül előkerül, olyan is, aki napokig, hetekig nincs meg, és van, akit soha nem találnak meg. Soha nem került elő a hatéves Etan Patz sem, aki 1979. május 25-én reggel iskolába indult, de sajnos nem érkezett meg oda. Az ő emlékére jött létre az eltűnt gyermekek világnapja.

Életem

Ez a randizás 37 százalékos szabálya: megmutatja, mikor találhatod meg az igazit

A Psychology Today magazinban megjelent matematikai modelleken alapuló „37 százalékos szabály” szerint a szingliknek a párkeresésre szánt időszakuk első harmadát puszta tapasztalatszerzésre kellene fordítaniuk a randialkalmazásokon, hogy egy konkrét küszöbértéket átlépve felismerjék azt a partnert, aki mellett érdemes végleg lehorgonyozniuk.