Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a karácsony elkerülhetetlen, az nem törvényszerű, hogy rettenetesen érezze magát az, aki amúgy utálja az ünnepet. De mit lehet tenni, hogy könnyebben átvészeljük ezt az időszakot? Pszichológusok segítenek.
A karácsony elvileg a szeretet ünnepe, a hosszú szabadság a nyugalom és a pihenés lehetőségével kecsegtet, az év vége pedig elvileg remek alkalom, hogy értékeljük az életünket, hálát adjunk azért, amink van, ahová eljutottunk. Ez az ideális forgatókönyv. A valóság azonban ettől sokszor elég távol áll. Mi van akkor, ha az embernek a karácsony nyűg, egy utált muszáj? Mi van akkor, ha semmi kedvünk az ünnepekhez? Mit tehetünk ilyenkor? A Dívány pszichológus szakértői (köztük a SelfGuide pszichológiai műhely alapítói) most erre a kérdésre válaszoltak.
Szalay Ágnes: Azzal teszed a legnagyobb jót, ha odafigyelsz magadra
Az, hogy karácsonykor boldog emelkedettséget, magát a Szeretetet kell megélni és érezni, nagyjából olyan társadalmi elvárás, mint amikor a pelenkahegyek alatt kialvatlanul fuldokló, kínban lévő újdonsült kismamák arcába tolja a világ, hogy ez életed legboldogabb szakasza, miért nem mosolyogsz? Jó is ez a társas nyomás, mások öröme átragadhat ránk is, és segíthet másképp nézni az adott időszakra, jobb érzéseket felépíteni magunkban. De ha valaki éppen nem képes arra, hogy felüljön erre a pozitív érzelmi ringlispílre, akkor csak még mélyebbre kerülhet amiatt, hogy „mindenki” boldog, csak ő nem.
Pedig például a karácsonyi ünnepekkel is sokan vannak úgy, hogy leginkább csak túl szeretnének rajta lenni. Ha tehetnék, inkább átaludnák az egészet, és felébrednének egy jelentéktelen január közepi napon. Vannak családok, ahol konfliktusok sorát hozza az ünnepi időszak, máshol a gesztusok tűnnek üresnek, és nagyon sokan lehetnek, akik a „mi lett volna, ha...” vagy „mi lehetne” fájó veszteségét érzik. Ha te is azok közé tartozol, akik nem szeretik, vagy veszteséget, gyászt éreznek karácsonykor, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy kíméletes vagy magaddal. Segíthet a tudat, hogy nem vagy egyedül, nem az van, hogy rajtad kívül mindenki jól érzi magát, csak te nem. Semmiképp se várj el magadtól olyan érzéseket, amik nincsenek benned, és fogadd el azt, amit érzel. A karácsony és újév egyfajta megújulás, pihenés, lapozás időszaka. Akárhogyan is telnek az ünnepek, beszéld meg magaddal őszintén, hogy mi esne számodra jól, mi az a tevékenység (vagy éppen az aktívkodás hiánya), amivel a legjobban gondoskodhatsz magadról. Legyen ez bulizás vagy pizsamában a kanapén heverészés – igyekezz úgy szervezni a programod, hogy erre legyen lehetőséged. Mindegy, hogy ki mit gondol, mit kellene csinálni. Te azzal teszed a legnagyobb jót magadnak és a világnak, ha odafigyelsz magadra (is!), és megengeded magadnak, hogy egy darabig azt tedd, ami a legjobban esik.
Csonka Balázs: Az ünnepet fel kell építeni
Én a magam részéről nem tartom a karácsonyt egy őszinte ünnepnek. Nagyon kevés olyan embert, olyan családot látok legalábbis, ahol az lenne. Saját szokások, hagyományok helyett kulturálisan meghatározott rítusokat végző embereket látok, vásárlási őrületet, tárgyakban manifesztálódó érzelemkifejezési kudarcokat, egymás mélységes nem ismerését. Szóval én megértem, ha valaki ezt az egészet utálja. Mert a karácsonynak, mint minden ünnepnek kell egy alap, kell egy kollektív érzés, hogy együtt lenni jó, hogy a mi karácsonyunk a miénk, a mi ünnepünk egy saját ünnep. Ahol ez nincs meg, ott egy folyamatos önbecsapás állapotában kell lenni, ott folyamatosan úgy kell tenni, mintha lenne, ami nincs, mintha nem lenne, ami van. Rengeteg ilyet látok, és ezekben a helyzetekben, ezekben a családokban nem az ünnepekkel van a gond. Azzal van gond, hogy a semmire épülnek.
Ilyenkor az ünnepet nem feldíszíteni kell, nem szeretni kell, hanem fel kell építeni. Nem decemberben, hanem egész évben. Úgy kell a kapcsolatainkat gondozni, úgy kell egymással bánni, hogy az együtt töltött idő érték legyen, hogy szeressünk egymással lenni, tudjunk egymáshoz kapcsolódni. Csak így tud az ünnep ünnep lenni, enélkül ott fog ülni velünk az asztalnál mindaz, amit magunk előtt görgetünk: a traumáink, a sérelmeink, a haragunk, a szorongásunk, a szőnyeg alá söpört konfliktusaink, a ki nem mondott szavaink. Olyan emberekkel pedig nem lehet ünnepelni, akikhez nincs közünk, akikkel feszültség van közöttünk. Ez tehát az alap, amire építeni lehet. Hogy milyen karácsonyt építesz, építetek rá, az már csak rajtad, rajtatok múlik. Az ünnep mindig attól lesz igazán szép, hogy a magadénak érzed. Hogy saját.
Milanovich Domi: A család sokak életében háborús övezet
Magyarországon és a világ számos pontján a karácsonyt elsősorban a partnerük, illetve a családjuk körében töltik az emberek. Ez az időszak azért is ennyire intenzív, mert a kulturális elvárások hatására kénytelenek vagyunk szembesülni ezeknek az emberi kapcsolatainknak az aktuális állapotával. Megélhetjük azt, hogy tulajdonképpen mennyire szeretünk együtt lenni, csak a hétköznapi rohanásban nincs elég időnk egymásra. Felerősödhet mindazoknak a hiánya, akiket gyászolunk. Újra elkezdhet sajogni az a szakítás, amiről már azt hittük, hogy többé-kevésbé túltettük magunkat rajta. Az is lehet, hogy nincs családunk vagy párkapcsolatunk, és ilyenkor fokozódik a magány érzése. Azt érezhetjük, hogy az egész életünk romokban hever, mert nem vagyunk képesek egy partnert és egy-két gyereket felmutatni. Sokan pedig olyan rokonokkal kényszerülnek együtt tölteni ezeket a napokat, akik egész évben megalázzák és semmibe veszik őket. A családi élet szentségét ünnepeljük, miközben nem veszünk tudomást a realitásról: arról, hogy a család sok ember életében háborús övezet, ahol napi szinten fájó sebeket szerez. Ez a fájdalom nem fog varázsütésre megszűnni attól, hogy felállítunk egy fenyőfát a nappali közepén.
Mindezt figyelembe véve, nem tudok jobbat javasolni neked annál, mint hogy igyekezz olyanokkal körülvenni magad karácsonykor, akikkel kölcsönösen tisztelitek és szeretitek egymást. Szervezz programot a barátaiddal, látogassatok el közösségi eseményekre. Ha pedig úgy döntesz, hogy mégis találkozol olyan családtagokkal, akikkel alapvetően nem jó együtt lenni, akkor készülj tudatosan ezekre az alkalmakra. Ne várj pálfordulásokat, tartsd a határaidat, korlátozd az időkeretet, és lehetőleg legyen olyan bizalmi embered, aki végig ott van veled, támogat téged, vagy akivel utána át tudjátok beszélni a történteket. Ne feledd, a karácsony ürügyén senki sem zsarolhat, használhat ki vagy vághat hozzád negatív megjegyzéseket.
Ha pedig szíved szerint elutaznál, buliznál vagy egyedül lennél karácsonykor, az is teljesen oké. Engedd el, hogy ki mit gondol rólad. Kivéve persze, ha gyerekeid vannak, mert akkor az ő szempontjaikat is figyelembe kell venned, hiszen ki vannak szolgáltatva neked. Talán az is sokat segít, ha a karácsonyi őrület közepette egy pillanatra meg tudsz állni, hátra tudsz lépni pár lépést, és képes vagy folyamatában rátekinteni az életedre. A karácsony ugyanis kicsit olyan, mint a PMS: módosult tudatállapot, amikor könnyen azt érezheted, hogy az életed kész katasztrófa. Ha viszont egész évben többé-kevésbé elégedett voltál magaddal, akkor aligha lehetséges, hogy pont ebben az egy hétben ment tönkre minden. Talán inkább azok a külső elvárások erősödtek fel hirtelen, amik megmondják, hogy hol kéne tartanod az életben. Ettől persze ezek még lehetnek fontos üzenetek, de a totális kétségbeesés helyett jobban jársz, ha hagyod ülepedni ezeket a benyomásokat. Ráérsz januárban is elkezdeni mindazt, amit a változásért te magad megtehetsz, ha még mindig szükségét érzed.
Sákovics Diana: Tudatosítsd a tényleges okokat!
Ha a közeledő karácsony nem az ünnepi hangulatot, csak a viszolygást váltja ki belőled, ha a körülötted készülődők irritálnak, vagy éppen mélységes elszomorítanak, ha magányosnak érzed magad, biztos lehetsz benne, hogy dologod van ezzel az érzéssel. Nem azért, mert a karácsonyt kötelező lenne szeretned, hanem azért, mert az intenzív rossz érzések általában fontos dolgot jeleznek: sérülést, hiányt, megoldatlan konfliktusokat, be nem teljesült vágyakat.
Ezek az intenzív érzések könnyen elhatalmasodnak bennünk, kitöltik az elménket, ráülnek a mindennapokra. Érdemes észrevenni, hogy éppen ez történik velünk, megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak a kérdést, hogy honnan ismerős számunkra az érzés, honnan ered, mi van a mélyén. Ha ugyanis tudatosítjuk magunkban a tényleges okokat, kevésbé fog irritálni minket minden más, ami az ünnephez kötődik, ráadásul, ha tudjuk, mire van szükségünk, közelebb kerülünk ahhoz is, hogy segíteni tudjunk magunknak, hogy könnyebb legyen átvészelni ezt az időszakot.
Mi teszi elviselhetőbbé azt, ha rosszkedvű vagy? Erre számos különböző válasz létezik, de az biztos, hogy a védett környezet, a nyugalom, azoknak a társasága, akiket szeretünk és akik szeretnek, segít ezekben a nehéz helyzetekben. Ahogy az is nagy segítség, ha gyengéden, szeretettel fordulunk önmagunk felé, ha képesek vagyunk úgy gondoskodni magunkról, ahogyan azt a szeretteinkről tennénk.
