Az amerikai boldogságipar egyik legfelkapottabb jelensége a dopamin: ma már létezik dopamindiéta és dopamindivat, ha pedig egy szilícium-völgyi high-tech vállalkozó géniusz szeretnél lenni, akkor nem is kell mást tenned, mint növelni a dopaminszintedet. Miközben a kémiai vegyülettel kapcsolatos társadalmi megszállottság egyre fokozódik, a legtöbben még a neurotranszmitter alapvető jellemzőit is félreértik.
Manapság a csapból is dopamin folyik. Azonban a populáris pszichológia, az életmódmagazinok, de gyakran még a nagy presztízsű tudományos szaklapok is túlságosan leegyszerűsítő és téves állításokat fogalmaznak meg a vegyülettel kapcsolatban. Például magától értetődőnek veszik, hogy amikor dopaminról beszélnek, arra a dopaminra gondolnak, amit a kéreg alatti ún. striatum nevű struktúrában található sejtcsoport bocsát ki.
Pedig dopamin sok helyen van az agyunkban, még a szemgolyónkban is található belőle. Komplex működéséről nemrég Mark Humphries idegtudós írt egyszerűen és találóan. Most az ő cikke alapján foglaljuk össze, mi mindent érdemes tudnunk róla.
#1 Kétféleképpen bocsát ki dopamint az agyunk
Az egyik kibocsátás precízen, rövid idő alatt, nagy mennyiségben zajlik, és az agyunk kicsi területét érinti. A másik időben sokkal jobban elhúzódó, konstans, alacsony koncentrációjú, az agy több területét érintő. Az emberek általában az első, azaz a gyors dopaminról szoktak beszélni. Látni fogjuk, hogy ennek kevésbé a jutalmakhoz, mint inkább a téves előrejelzésekhez van köze. A második, azaz a lassú dopamin pedig a motivációhoz kapcsolódik: abban segít nekünk, hogy elköteleződjünk egy cselekedet véghezvitele mellett.
#2 Nem akkor tüzel, amikor jutalmat kapsz
A dopamin nem a jutalomra reagál önmagában, hanem az előrejelzési hibára: aközött jelzi az eltérést, amit vártál és amit kaptál. Ez az eltérés lehet pozitív, negatív és zéró összegű. Tegyük fel, hogy bejelentés nélkül becsöngetsz a házamba egy késő esti órán, pedig nem vagyunk olyan nexusban, hogy ezt megtehesd. Én azonban ahelyett, hogy leszerelnélek, behívlak és megkínállak sütivel. Ebben az esetben a várható kimenet (el foglak hajtani) és a kapott válasz (süti) között különbség lesz. Ez egy pozitív előrejelzési hiba: jobbat kaptál, mint amit vártál.
Pontosan erre a váratlanságra reagál a dopamin, nem a jutalomra önmagában. Ha például előre megbeszéljük, hogy gyere át hozzám este 9-kor sütit enni, akkor ez lehet egy kellemes élmény, de a dopamin kiválasztásában nem fog változást okozni: azt vártad, hogy süteményt fogsz kapni, azt is kaptál. Ha azonban eljössz az előre egyeztetett időpontban, de én nem engedlek be, vagy mégsem kínállak meg desszerttel, akkor a dopamin kibocsátása átmenetileg meg fog szűnni. Itt is egy előrejelzési hiba áll fenn, ám most negatív irányban történt a tévedés.
#3 A lassú dopamin azért van, hogy akarni tudj
Előfordul, hogy a dopamint lassan bocsátják ki az idegsejtjeink: ilyenkor a szintje alacsony, de stabil és kiterjedt. Patkányokon végzett vizsgálatokban azt figyelték meg a tudósok, hogy minél magasabb ez a dopaminkoncentráció, annál keményebben dolgoznak a rágcsálók az élelemért. Ha ez a szint túlságosan alacsony, passzívak maradnak. A dopamin mennyisége tehát azt jelzi a szervezetünk számára, hogy mennyi energiát fektessen egy cselekedet végrehajtásába. Míg a gyors dopaminról az agykutatások mai állását tekintve igencsak kidolgozott teóriánk van, addig a lassú dopaminról mindmáig kevesebbet tudunk.
#4 Mi történik Parkinson esetén?
Bár alapvetően kétféle dopaminkibocsátásról beszélhetünk, azért nem ennyire fekete-fehér a kép. Vannak ugyanis olyan dopaminneuronok, amelyek arra használják a gyorstüzelést, hogy a mozgásunkra hassanak. Ezért van az, hogy a dopamin csökkenése mindenféle mozgásbeli tünetekhez vezet, amelyek például Parkinson-kórban figyelhetők meg. Mindez persze nehezen összeegyeztethető a fent vázolt előrejelzésihiba-elmélettel, így valószínűsíthető, hogy ezt a két funkciót különböző idegsejt-csoportosulások látják el.
#5 Semmi különös nincs a dopaminban
Csupán egy maroknyi olyan vegyület létezik, amely közvetlenül hat az idegsejtek közötti kommunikációra: ilyenkor az egyik neuron aktivitásában bekövetkező változás azonnal hatni fog a másik neuron működésére. Azonban több száz olyan ingerületátvivő anyag létezik, amely ezt a közvetlen kommunikációt megváltoztatja, könnyebbé vagy nehezebbé, gyorsabbá vagy lassabbá teszi. Ezek közül egy a dopamin.
#6 Miért fixálódtunk rá mégis?
A dopaminról szóló kezdeti kutatások a bonyolultnak tűnő „reward prediction error system” (jutalomelőrejelzésihiba-rendszer) kifejezést emlegették. Ez a szószerkezet precíz volt ugyan, de átkozottul hosszú. Mindig kérdés ilyenkor, hogy végül mi alapján dől el az egyszerűsítés. Tartalmi szempontból jobban jártunk volna, ha a jutalom szót hagyjuk el – az üzleti érdekek azonban mást diktáltak. Így pont az elmélet lényegét jelentő előrejelzési hiba volt az az elem, amely kikerült a fogalomból. Maradt a jutalomrendszer elnevezés, ami egy csapásra roppant eladhatóvá tette a dopamint. Hiszen amint a fülünkben cseng ez a kissé rejtélyes, de mégis megnyugtató biológiai kifejezés, egy fokkal jobban kezdünk hinni a boldogságipar tudományosságában.
