Kik hajlamosak bedőlni a gyors meggazdagodást ígérő álommunkáknak, az álhíreknek vagy a televízión keresztül küldött energia gyógyító hatásának?
Nap mint nap információk millióival találkozunk az online és az offline világban, és mivel agyunk képtelen mindig mindent megszűrni, sokszor általánosításokba, megérzésekbe, sztereotípiákba, anekdotikus bizonyítékokba kapaszkodva értelmezi a világot. Ennek következtében azonban sokszor gyakran tévútra visz minket: az álhírek és konteók például mindannyiunk számára folyamatos kísértést jelentenek, hiszen – csakúgy, mint a babonák – koherens világmagyarázatot biztosítanak, és a saját, illetve a közösség nézeteihez igazítják a világ sokszínű történéseit.
Te is ismersz olyanokat, akik nagy reményekkel mondtak igent egy állítólag jól fizető, otthonról végezhető, rugalmas munkaidejű internetes munkalehetőségre, amiről aztán hamar kiderült, hogy mégsem olyan mesés álláslehetőség, mint azt hitték? Vagy olyanokat, akik hisznek a horoszkópjukban? De vajon mitől lesznek egyesek sokkal könnyebben megvezethetők, mint mások? Erre a kérdésre kerestük a választ.
A Forer-hatás
A jövendőmondás, a mágia vagy a horoszkópok töretlen sikeréért a szakemberek elsősorban az úgynevezett Forer-hatást (más néven Barnum-hatás vagy a személyes megerősítés téveszméje) teszik felelőssé. A Forer-hatás szerint egy egyén nagy valószínűséggel bármely felületes, részletekbe nem bocsátkozó személyiségjellemzést pontosnak, magára illőnek talál, ha azt a meggyőződést keltik benne, hogy az kifejezetten az ő számára készült.
A P. T. Barnumról, egy amerikai showmanről elnevezett Barnum-állítások olyan kijelentések, amelyek személyre szabottnak vannak beállítva, ám rengeteg emberre igazak. Bár látszólag konkrét és részletes információk vannak bennük, a megfogalmazás gyakran nyitott, hogy az alanyoknak a lehető legnagyobb mozgásterük maradjon a testre szabott értelmezésre. Kimondottan azzal a céllal készültek, hogy előhozzák az azonosuló reakciókat. Ezeket az állításokat hosszabb és kifinomultabb fejezetekké lehet bővíteni, azt a látszatot keltve, hogy rengeteg információnk van az alanyról. A hatásmechanizmus elsősorban az embereknek arra az igyekezetére épül, amellyel próbálják kitölteni a részleteket az általános szövegben, illetve hogy kapcsolatokat keresnek az elhangzott szöveg és a saját életük között.
A Barnum-állítások néhány példája:
- „Úgy érzem, néha bizonytalan vagy. Főként olyan emberek között, akiket nem ismersz.”
- „Van egy doboz valahol a házadban, tele vegyes fényképekkel.”
- „Volt egy vízzel kapcsolatos baleseted még gyerekkorodban.”
- „Problémáid vannak egy baráttal vagy hozzátartozóval.”
- „Keményen dolgozol azért, hogy felülkerekedj a gyenge pontjaidon.”
Nem meglepő módon pozitív vagy kiegészítendő állítások esetén a leghatásosabb a módszer, hiszen az ember általában nem szeret magáról negatív dolgokat beismerni. Ezt az egyszerű trükköt alkalmazzák tehát a jövendőmondók és a mágusok, hogy pénzt csaljanak ki a hiszékeny emberekből.
A varázslattól a marketingig
A Forer-hatás ráadásul mára hatékony marketingstratégiává nőtte ki magát, amikor ugyanis a vállalatok „személyre szabott”, „neked” készült termékeiket népszerűsítik, hasonlóan általános, pozitív kijelentésekkel teszik azokat vonzóbbá, azaz eladhatóbbá. De hasonló technikát alkalmaznak az MLM cégek HR-esei is új munkaerő toborzásánál: egy személyesként értelmezhető általános leírást a célszemély külső megjelenésével kapcsolatos hízelgés követ, majd jön a konklúzió: te vagy a mi emberünk, ne habozz csatlakozni a szupercsapathoz! A kutatások szerint beválik: egy 2018-as jelentésből kiderül, hogy a 20 millió amerikai közül, akik csatlakoztak valamilyen MLM céghez, mintegy 10 millióan csak pénzt veszítettek, további egynegyedük pedig semmi profitot nem termelt a munkájával.
Friss adatok:
- Amerikában a jóslás- és mágiaipar 2 milliárd dolláros profitot termelt csak a tavalyi évben. Az adatok szerint az amerikaiak 41 százaléka hisz bennünk, netán igénybe is veszi ezeket a szolgáltatásokat.
- Az álhíripar virágzásáról nem is beszélve: elég csak felidézni a 2016-os amerikai választási kampányt és annak következményeit: az USA lakosságának 37 százaléka, és azon belül a republikánusok 58 százaléka gondolja, hogy a globális felmelegedés csak kitaláció. Szerintük ezzel a mesével nyomják agyon az amerikai ipart.
- Egy hazai felmérés szerint Magyarországon az emberek majdnem fele hisz a homeopátiában.
A Forer-hatásra tehát senki sem immunis. De vajon mi tesz minket még fogékonyabbá arra, hogy marhaságokban higgyünk?
A nehézségek hiszékenyebbé tesznek
Az, hogy kit mennyire fenyegetnek a megtévesztő információk és az internetes átverések, egy 2016-ban végzett vizsgálat szerint többek között a személyes élettapasztalattal, elsősorban a tragikus élmények átélésével függ össze – ez lehet betegség vagy baleset, a szülők válása, családon belüli erőszak, egy szeretett személy elvesztése vagy iskolai bántalmazás. Az eredmények alapján azok, akiknek gyerekként komoly krízis(eke)t kellett átélnie, felnőttként sokkal könnyebben befolyásolhatók és megvezethetők.
Mindez pedig nem éppen azt a sztereotípiát támasztja alá, miszerint ami nem öl meg, az megerősít, sőt a kutatók szerint ezeknek az alanyoknak a zöme nem igazán bízik saját ítélőképességében. A magyarázat erre az, hogy aki állandóan nehézségekkel küzd, az idővel elkezdi összefüggésbe hozni a negatív eseményeket a saját tetteivel, mégpedig úgy, hogy magát okolja a sorscsapásokért. Ebben az esetben ki ne örülne egy olyan üzenetnek, hogy a profilod alapján a csapatunkban a helyed!? Vagy az asztrológusa jó hírének, miszerint a következő telihold majd felszabadítja az anyagi terhek alól? Ki ne nyugtázná gondolkodás nélkül annak a neten terjedő fotónak az üzenetét, miszerint minden problémájáért az ellenzéki párt okolható?
Ez persze csak egyetlen tényező a sok közül, aminek köze van hiedelmeink kialakulásához és az oltásellenességből, összeesküvés-elméletekből, az orvostudomány elutasításából és ezotériából gyúrt párhuzamos valóság virágzásához. És hogy mi segít megelőzni, hogy megegyünk minden velünk szembe jövő álhírt vagy konteót? A kritikai gondolkodás biztosan. Meg például egy ilyen játék.
