Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a híres, médiában is szereplő pszichológusok, pszichiáterek között talán több a férfi, a szakma mégis meglehetősen elnőiesedett. Mint ahogy terápiába is inkább nők járnak, mint férfiak. Ez így van, és nem véletlen, hogy a férfiak sokasága viszolyog attól, hogy ilyesfajta szakemberhez forduljon.
Avrum Weiss (férfi) pszichoterapeuta, aki nem átlagos módon sok férfi klienssel foglalkozik, világosan látja, hogy miért is tartják magukat távol a férfiak a pszichológusok rendelőitől. Hosszú évszázadok kulturális beidegződései működnek az ellen, hogy a férfiak terapeutához forduljanak. Egy férfi nem akar nyavalyogni, nem szereti az érzelmeivel traktálni a környezetét, nem viselhető el neki, hogy úgy tűnik, rászorul másokra, és nem célja, hogy hosszú, lelkizős önelemzésekbe bonyolódjon és sebezhetőnek tűnjön.
Sok férfi, akit felesége elvezényel terápiába vagy párterápiára, azt gondolja, hogy az asszony azt várja ettől, hogy ő átvegye a nő értékrendjét, szokásait, a terápia megerősítse az asszonyt, hogy neki van igaza – és róla, a férfiról végül kiderüljön, hogy emocionálisan sérült, gyógyításra szorul. A férfiak jogosan tarthatnak attól, hogy túl zárkózottnak, defenzívnek, vagy nem elég sebezhetőnek lesznek bélyegezve, pedig ők nem csinálnak semmi patologikusat, egyszerűen férfiak. Weiss szerint ezekben az aggodalmakban tényleg van valami: azt írja, a terápiás módszerek az évtizedek során ráhangolódtak az elsődleges vásárlókör, vagyis a nők igényeire.
Weiss leírja egy érdekes tapasztalatát. Hét éve egy tisztán férfiakból álló terápiás csoportot indított. Hiába az évtizedes csoportozási tapasztalat, úgy izgult, mintha az első alkalom lett volna. Attól félt, hogy teljes kudarc lesz az egész, sok néma férfival fog egy szobában kínlódni, és nyögvenyelősen próbálja majd kihúzni belőlük a válaszokat. Hiszen minden addigi csoportjában a nők nyíltak meg, kezdtek mélyebb dolgokról beszélni, ők adtak mintát a csoport férfitagjainak, hogy jó néhány alkalom elteltével kövessék őket. Az izgalom alaptalannak, a zárkózott férfiakról való feltételezés tévesnek bizonyult. A csoport azonnal belecsapott a lecsóba, volt olyan tag, aki már az első órában könnyezett, és a szeretet-bizalom megnyilvánulásai is határozottak voltak, végig a több hónapos folyamatban. Weiss arra jött rá, hogy a férfiaknak nem nehéz a belső dolgaikról beszélni, a férfiak csak nők előtt nem akarnak ezekről diskurálni.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Nekem valamennyire más a tapasztalatom, mint Weissnek. Elég sok férfi klienssel dolgozom, de az biztos, hogy a legtöbb férfi, akit ismerek, eléggé ódzkodna, vagy 5-10 éve ódzkodott volna attól, hogy önismeretre járjon. Pedig az önismereti munka a férfiaknak is sokat adhat, anélkül is, hogy lelkizésre, elnőiesedésre, elgyengülésre akarná bárki is rávenni őket. Nézzük, mik ezek a pozitívumok.
1. Kevesebb szorongás és depresszió
Az önismeret fejlesztése és a terápia hozzájárul ahhoz, hogy az ember szorongása csökkenjen. Már néhány alkalom is segíthet ezen – sőt sokan már egy alkalomtól drasztikus változást tapasztalnak –, de nyilván a mennyiség tartósabbá teheti a hatást.
2. Csökkenő magányosság
Minél magasabb pozícióban van valaki, minél „többre vitte az életben”, annál inkább hanyagolja a társas és egyéb kapcsolatait – ezt írja Joiner az című könyvében, ahogy én is sok ilyen beszámolót hallottam már. A sok munka elveszi az időt a kapcsolódástól, és egyre több téma lesz, főleg a legkritikusabbak, amit már nem nagyon van kivel megbeszélni. Egy terápiás vagy coaching kapcsolatban nemcsak lehetőség van megosztani a problémákat, de olyan irányba is hathat, hogy az egyéb kapcsolatok is új lendületet kapjanak.
3. Barátságok alakulnak
Na nem a pszichológussal fog barátkozni az ember, hanem valahogy a nyitottsága változik meg, és talán életében először alakít ki igazi baráti kapcsolatokat. Weissnek sok kliense mondja, hogy „persze, rengeteg barátom van”. De a kérdésre, hogy ki az, akivel bármiről beszélhet, a válasz általában: senki.
4. Jobb kapcsolat a gyerekekkel
Ha a férfi azon kapja magát a felesége bejelentésére, miszerint a hétvégén el fog utazni, hogy kétségbeesve keresgél a fejében, ki fog segíteni neki a hétvége túlélésében egyedül a gyerekeivel, akkor valószínűleg lehetséges lenne előrelépnie a gyerekeivel való kapcsolatában. Egy önismereti folyamat segít abban, hogy jobban tudjon figyelni rájuk, jobban értse őket, több örömet leljen a velük töltött időben.
5. Jobb kapcsolat a feleséggel
Ha egyáltalán nem is a házasság a téma, a legtöbb férfi azt tapasztalhatja, hogy miután elkezdte a terápiát, a felesége elégedettebb lesz vele. Kevesebb lesz a morgás, a házisárkánykodás, sőt talán még a szexben is javulás áll be.
6. Több siker a munkában
Ezt várja a legkevésbé az ember attól, hogy önismeretre megy, de mintegy mellékhatásként Weiss tapasztalatai szerint meg szokott történni. A tudatosság növelésével, a robotpilóta-üzemmód egyre gyakoribb kikapcsolásával megjönnek a munkahelyi eredmények is. Mivel az ember jobban magára talál, a munkájában is jobb teljesítményt tud hozni.
A fentiek persze nem tuti eredmények, kell hozzájuk, hogy ha már önismeretre megy az ember, akkor vegye komolyan, és dolgozzon is benne – és az is, hogy jó helyre járjon. Addig érdemes szakembert keresgélni, amíg meg nem találod azt, akivel szemben nincsenek ellenérzéseid, akivel úgy érzed, hogy jól haladtok. Mindenesetre ezek a férfiak számára is értékelhető eredményei egy önismereti folyamatnak, mert ezek a folyamatok messze nem arról szólnak, hogy egy kanapén fekve mindenféle érzést magyarázzanak be neked, amik ott sincsenek.
