Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Belépsz egy aprócska, sötét, ablaktalan szobába. A falak mintha közelítenének feléd, egyre szűkül a tér. Fullasztó bezártságérzés kerít a hatalmába, ráadásul hirtelen az ajtó is becsapódik mögötted. Mielőtt erőt venne rajtad a totális pánik, eszedbe jut a sok gyakorlás, amivel eljutottál oda, hogy most leküzdhesd a félelmedet. Virtuális szemüveget viselsz és egy megértő terapeuta minden reakciódat követi, nem eshet bántódásod.
Közel 25 évvel ezelőtt jelent meg az első olyan tanulmány, ami a virtuális valóság használatának hatékonyságáról számolt be a magasságtól való félelem legyőzése kapcsán. A kezdetleges grafika és a kábelekkel teletűzdelt, nehéz sisakok korszakát azóta egy sokkal magasabb szintű felhasználói élmény váltotta fel. A technológia dinamikus fejlődésének hatására egyre több tudós és gyakorlati szakember számára lesznek megfizethetők ezek az eszközök. Időközben az is kiderült, hogy a virtuálisvalóság-terápiákat (angolul virtual reality exposure therapy, röviden VRE terápia) nemcsak a fóbiák kezelésében lehet sikerrel alkalmazni, hanem olyan állapotok esetén is, mint például a poszttraumás stressz-zavar, az autizmus vagy a függőségek.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóirata, a Monitor on Psychology 2019. szeptemberi számában címlapon tárgyalta, hogy miként indultak a VRE terápiák hódító útjukra, illetve hol tartanak most. Chris Palmer összefoglalója alapján mutatjuk be a legfontosabb fejleményeket.
A VRE terápiákban rejlő lehetőségek
A virtuálisvalóság-terápiák során a kliensnek lehetősége van megtapasztalni a számára félelmet jelentő helyzetet egy biztonságos térben. A pszichológus teljes mértékben kontrollálni tudja, hogy milyen típusú és erősségű környezeti ingerek érjék a személyt, miközben érzékeny mérőeszközökkel monitorozni tudja a reakcióit is. Ám az 1990-es, ill. 2000-es évek virtuális valósága még nem igazán hasonlított az igazi világra. Ez nem is jelentett minden esetben akkora problémát, hiszen egy üveglift emelkedésekor még a szegényes grafika mellett is elkezdett izzadni a tériszonyos ember tenyere, ugyanakkor a kezdetleges látvány a traumafeldolgozásban vagy a szorongásos zavarok kezelésében már sokkal nagyobb akadálynak bizonyult. Többek között ezt sikerült leküzdeni az utóbbi évek tudományos munkájának eredményeként.
#1 Segítenek a háborús traumák feldolgozásában
Skip Rizzo, a Dél-Kaliforniai Egyetemen működő Medical Virtual Reality nevű laboratórium vezetője egy grafikusokból, mérnökökből, programozókból, mesterségesintelligencia-szakértőkből, adatelemzőkből és pszichológusokból álló sokszínű csapattal olyan virtuális valóságot fejlesztett ki, amit ma már több mint 100 helyen használnak az Egyesült Államokban a veteránoknak történő segítségnyújtás során. A Bravemind egy olyan virtuális tér, ahol a személyek újra átélhetik a számukra traumát jelentő harctéri élményeket, például amikor láttak meghalni egy afgán gyereket, vagy amikor találat érte az egyik társukat. A fájó emlékek képzeletben történő újra lejátszása általában a hagyományosabb terápiák részét is képezi, de a tapasztalatok szerint sokan nem akarják vagy nem tudják ezt a lépést megtenni. A Bravemind programmal azonban az eseményeket elképzelni nehezen tudók is fokozatosan alámerülhetnek azokban a virtuális jelenetekben, amik speciálisan az ő tapasztalataikat tükrözik. Közben a klinikusok agyi képalkotó eljárásokkal és pszichofiziológiai mérőeszközökkel követik nyomon a testi válaszaikat.
Rizzo és munkatársai kutatásai alapján azok a kliensek is jól reagálnak a VRE terápiára, akiknél az imagináció (a képzeleti képekkel történő munka) kevésbé bizonyult hatékonynak. A VRE terápiát sikerrel alkalmazták katonai szexuális traumák kezelésében is. Ebben az esetben nem jelennek meg a nemi erőszak elkövetőinek hasonmásai a virtuális térben, hanem sokkal inkább a helyszín élethű megteremtéséről van szó, a programozók főleg a hangok és fények megragadására fókuszálnak, hogy könnyebben felidézhetők legyenek a fájó élmények a gyógyulás érdekében.
#2 Támogathatják rendőrök, katonák lelki felkészülését
Rizzo és csapata jelenleg azon dolgozik, hogy a VRE terápia ne csak a poszttraumás stressz-zavar kezelésében, hanem a megelőzésében is használható legyen. A Stress Resilience in Virtual Environments (röviden STRIVE, magyarul Stressz Reziliencia a Virtuális Környezetben) nevű fejlesztés 6 szimulált helyzet átélésével segíti a katonákat a bevetésekre történő lelki felkészülésben. Elmennek például egy rövid akcióra, ahol hirtelen golyózáporba kerülnek, és több bajtársuk életét veszíti. Ezt követően egy virtuális személy ad nekik tréninget, fejlesztve az ellenálló-képességüket. Természetesen a technológia nem helyettesíti a hús-vér pszichológusok közreműködését: ők azok, akik továbbra is koordinálják a folyamatokat és támogatják a mélyebb szintű feldolgozást. Rizzo álma, hogy ezek a technológiák minden fegyveres testületben dolgozó személy alapkiképzésének részei lehessenek, így pszichológiai szempontból is még inkább alkalmassá válhassanak a hivatásuk gyakorlására.
#3 Nemet tudsz mondani az italra egy virtuális bárban?
A szerhasználati problémák máig egyik leghatékonyabb kezelési módja a kognitív viselkedésterápia, amely során a kliens valós vagy elképzelt helyzetekben gyakorolhatja a megküzdési képességeit. Voltak olyan szakemberek, akik egészen odáig mentek, hogy a laboratóriumokba bárokat építettek. Ez egyrészt nagyon költséges volt, másrészt csak egyféle helyszínt tudott reprezentálni (és azt sem túl hitelesen).
Patrick Bordnick, a Tulane Egyetem szociális munkásokat képző iskolájának dékánja élethű virtuális terekben vizsgálja azt, hogy a kliensei mennyire képesek nemet mondani akkor, amikor cigarettával kínálják őket. Első tanulmányában megállapította, hogy nagyon hasonló mértékű csábítást jelent a dohányzás a virtuális térben, mint a valódi térben. Későbbi kutatásában azt találta, hogy a VRE alapú készségfejlesztés hatására a személyek ellen tudtak állni a dohányzásnak olyan magas kockázati helyzetekben is, mint például amikor az iroda előtt a kollégákkal ácsorogtak, buszra vártak vagy alkoholt fogyasztottak. A résztvevők nagyobb eséllyel nem cigiztek a kezelést követő fél évvel később sem. Más vizsgálatok szerint a VRE terápiák hatékonyak a kokainról és a szerencsejátékozásról való lejövésben is.
#4 Virtuális emberekkel gyakorolhatod a beszélgetést
Néhány évvel ezelőtt Bordnick egy véletlen folytán új területen kezdte el alkalmazni a VRE terápiát. Történt egyszer ugyanis, hogy a legkisebb lánya, aki autizmussal él, a laboratóriumban volt és megkérte az apukáját, hogy hadd próbálja ki a készülékeket. Bordnick be is töltötte az egyik partiprogramot, persze az alkoholos italokat gyorsan üdítőre és vízre cserélte. Azt vette észre, hogy a lánya a virtuális térben elkezdett idegen emberekhez odamenni, amit a való életben soha nem csinált. Bordnick azóta is azt kutatja, hogy autista emberek miként tudnak a legjobban társas készségeket gyakorolni a virtuális térben. Ma már más szakemberek is aktívak ezen a területen. Azt mondják, hogy a virtuális térben sokkal könnyebb például a szemkontaktus hosszát kontrollálni, aminek a felvétele autizmus esetén nehézséget szokott jelenteni. A virtuális személyekkel folytatott interakció segíthet továbbá az érzelmek azonosításában, a másik nézőpontjának felvételében és a problémamegoldás fejlesztésében is.
#5 Menekülés a fájdalom elől
Léteznek olyan virtuális valóságok is, ahol az élethűség megteremtése helyett egy játékos fantáziavilág kiépítése a cél. A SnowWorld nevű program például egy sarkvidéki környezetet jelenít meg, ahol pajkos hóemberekkel, kedves pingvinekkel és gyapjas mamutokkal lehet találkozni. Semmi valóságos nincs ebben a helyben, és pont ez a lényeg. Az égési sérülésekkel küzdő személyek az itt töltött idő alatt el tudnak feledkezni a gyötrő fájdalomról és a jövőre irányuló aggodalmaikról. Hunter Hoffman, a Washington Egyetem pszichológiaprofesszora szerint ebben az esetben a VRE hasonlóan működik, mint más figyelemelterelő technikák. Viszont a filmnézéssel és a zenehallgatással szemben az az előnye is megvan, hogy többféle érzékszervünkre képes egyszerre hatni: a látási, hallási, tapintási vagy éppen mozgási ingerek együttes megélésével a személy képes kizárni a kórházi szoba szomorú valóságát.
Milyen irányba tartanak a VRE terápiák?
A virtuálisvalóság-terápiákhoz szükséges eszközök egyre elérhetőbbé válnak a szakemberek számára. Ma már 400 dollárért (kb. 120 000 forint) lehet kapni olyan fejhallgatót, aminek a segítségével az egyszerű fóbiák kezelése lehetővé válik. Míg régen nagyon kényelmetlen volt a különböző eszközök viselése, mára sokkal felhasználóbarátabb lett minden: javult a képminőség, kevesebb a szédülés, a mozgásból eredő rosszullét.
Mi a helyzet Magyarországon?
Budapesten a Semmelweis Egyetem Balassa utcai Virtuálisvalóság-laborjában kezelnek klienseket, főleg fóbiás nehézségek leküzdésében (például repüléstől, közlekedéstől való félelem) nyújtanak segítséget. Munkájukról bővebben ezen a linken olvashatsz.
Egyre több cégcsoport lát üzletet a mentális egészséget fejlesztő technológiában világszerte, nő a tudományos publikációk száma. Ugyanakkor sok gyakorló pszichológus még idegenkedik a technológia alkalmazásától. Egy 2016-os, 185 amerikai kognitív viselkedésterápiát folytató szakemberre kiterjedő vizsgálat eredményei szerint a megkérdezettek mindössze 4 százaléka használja rendszeresen a technológiát, további 10 százalék pedig alkalmanként. Ez az arány a legbiztosabban akkor fog változni, ha felnő egy olyan generáció, amely már az egyetemi képzése részeként behatóan találkozott a VRE terápiákkal.
