Alvás közben az agy nem kapcsol ki, hanem különös működést mutat – ennek köszönhető, hogy álmodunk. A tudomány régóta igyekszik feltárni, milyen funkciót látnak el az álmok, és milyen összefüggés lehet az álmok és aközött, ami az elmében zajlik alvás közben.
Az alvás több szakaszra oszlik, amelyek ciklikusan ismétlődnek éjszaka – írja az Elemental cikke. Megkülönböztetünk ún. REM- és NREM-fázisokat, vagyis gyors szemmozgással járó és szemmozgás nélküli szakaszokat. Az alvás fokozatosan mélyül, és a kezdeti NREM-szakaszokban az agyhullámok még viszonylag gyorsak, majd egyre lassulnak. A REM-szakaszban, vagyis a mély álom alatt már kevesebb mint 4 Hz-es frekvencián regisztrálhatjuk őket. Ilyenkor kevésbé reagálunk a külső zajokra, és a környezeti hatások nehezebben ébresztenek fel.
Mély alváskor a legélénkebbek az álmok
A gyakori tévhittel ellentétben álmok nemcsak a REM-szakaszban jelentkeznek, de tény, hogy ekkor a legélénkebbek, a leghosszabbak és a legkülönösebbek. Az agy ilyenkor gátló utasításokat küld a motorikus rendszernek, ami csökkenti, olykor meg is bénítja az izomműködést, nehogy elkezdjünk testi reakciókat adni az álomban történtekre. Ezért érzed gyakran a rémálmok esetén, hogy el szeretnél futni, de a lábad képtelen mozdulni.
Egy 2017-es kutatásban a tudósok azt próbálták kideríteni, vajon az agytevékenység vizsgálatából megjósolható-e, miről álmodnak az alanyok az NREM- és a REM-álom alatt. A résztvevőket, akiket EEG-vel figyeltek, felébresztették az éjszaka különböző pontjain, és megkérték őket, hogy írják le az álmaikat. Mint kiderült, minél alacsonyabb frekvenciájúak az agyhullámok, annál élénkebbek az álmok. Erősebb agyhullám-tevékenység esetén gyakoribb, hogy egyáltalán nem is emlékszünk rá, hogy álmodtunk.
A hamis érzetek köré fonódnak az álmok, vagy fordítva?
Amikor álmodunk, bármilyen, a valóságban is észlelhető fizikai vagy mentális benyomást képesek vagyunk átélni. A REM-szakaszban tapasztalt álombéli ingerek észlelésekor az agy ugyanazokat a folyamatokat aktiválja, amelyek éber állapotban feldolgozzák a hasonló ingereket, ezért annyira élénkek és valószerűek ezek a történések. A REM-fázisból felébredve gyakran percekig tart, mire rájövünk, mi az álom és mi a valóság. Az álmok tartalma összefügg az őket átélők személyiségével és érdeklődési körével.
A tudósok gyakran vitáznak azon, hogy az álom az észleléshez vagy a képzelethez áll-e közelebb. Az előbbi elképzelés hívei úgy gondolják, hogy mikor alszunk, dolgozni kezdenek az agynak azok a területei, amelyek az észlelésért, például a látásért felelnek, és ezt a tevékenységet érzékelve az elme más, magasabb rendű területei is bekapcsolnak, mert próbálják kontextusba helyezni (megmagyarázni) a hamis észlelést. Ilyenkor az agy történetet kanyarít az érzéki csalódás köré, ezért alakulnak ki az álmok.
A másik teória szerint épp fordítva működik a dolog: az agy az emlékekből, gondolatokból és tudatalatti vágyakból fantáziatörténetet konstruál, amelynek eljátszásához segítségül hívja az érzékelést, így téve valószerűvé a sztorit. Több kutatás is bizonyította az álmok és a fantáziálás hasonlóságát. Amikor tudósok az agy képzeletért felelős részeit stimulálták, az alanyok gyakran álomhoz hasonló jelenségekről számoltak be. Az álomban és a fantáziáláskor tapasztalt észlelések is hasonlóak egymáshoz: például mindkét esetben nehezebben tudod magad elé idézni a dolgok finomabb, részletesebb jellegzetességeit.
A tanulásban is szerepet játszhat
De miért álmodunk egyáltalán? Az álmok funkciójáról szintén rengeteg elképzelés született már. Közismert, hogy éjszaka gyakran a nappali eseményeket éled át koncentrált formában. Egy 2010-es kísérlet úgy találta, hogy azok a résztvevők, akik lefekvés előtt síelős videójátékot játszottak, gyakran ezzel a sporttal kapcsolatosat álmodtak, mégpedig folyamatos elesésekkel, balesetekkel tarkítva. A szakemberek szerint az álmokban nem egyszerűen megjelennek a valóságban átélt dolgok, hanem különös, gyakran fantáziadús kombinációkba állnak össze.
Szintén kísérletek bizonyították, hogy az álomnak a tanulási folyamathoz is köze van. Éjszaka az agyad átismétli azokat az új információkat, amelyekkel nappal találkozott. Amikor ezek fel-felsejlenek az elmében – például a síelés virtuális élménye –, az álomképekké dolgozza át őket. Lehetséges, hogy az álomnak elrendező funkciója van: a fel-felsejlő képeket és információkat az agy értékeli, összehasonlítja egymással, és megállapítja, mennyire érdemes őket megőrizni vagy elvetni.
A csecsemők öntudatfejlődését is segítheti
Egy másik elmélet szerint az álom egyfajta virtuális világként működik, olyan szimulációként, amelyben az agy következmények nélkül eljátszadozhat azzal, mi történne, ha valóra válnának az ember félelmei, vagy meghozna egy bizonyos döntést. John Allen Hobson pszichiáter, a Harvard álomkutatója úgy véli, az álomban megtapasztalt szimuláció ún. előöntudatként működik, amelynek magzati és újszülöttkorban van szerepe.
Az álomban tapasztalt, ösztönös öntudat, amelynek segítségével a gyerek tájékozódik a szimulált világban, megtanítja őt eligazodni a világ dolgai között, mielőtt még kialakulna a tudatos énje és ráébredne a körülötte lévő valóságra. Ez magyarázhatja, miért magzati korban, illetve a születést követő egy évben a leghosszabb a REM-fázis a többi álomszakaszhoz képest.
Az álom titkainak megfejtése az idegtudomány egyik legérdekesebb, egyben leginkább rejtélyes területei közé tartozik. Továbbra is csak találgatnak azzal kapcsolatban, vajon az álom pusztán egyfajta karbantartási funkciót lát-e el az agyban, vagy fontos szerepe van a tudat kifejlődésében. Akárhogy is legyen, az emberi elme egyik legbámulatosabb képességéről van szó, amely bizonyítja, mennyire fantasztikus dolgokra képes az agyad.
