A mindössze 9 perce született csecsemők is forgatni kezdik a kobakjukat, hogy szemmel tarthassanak egy előttük mozgó arcot. Életünk legkorábbi szakaszától kezdve preferáljuk az emberi arcok látványát, hisz a társak azonosításának képessége túlélésünk fontos záloga. Annál megdöbbentőbb, amikor valaki nem képes erre.
Egy kétnapos újszülött is felismeri azt az arcot, amit a leggyakrabban látott, általában az édesanyjáét. Bár a picik meglehetősen rövidlátók – kb. 20 méterről látják azt, amit a felnőttek 300 méterről –, nem csak értelmetlen zűrzavart érzékelnek a világból. Ahhoz például teljesen jól hangolt a látórendszerük, hogy a tőlük 30 cm-re levő dolgokat szemlélni tudják: ez éppen az a távolság, amennyire az anyukájuk arca helyezkedik el tőlük szoptatáskor, vagy más felnőtté, ha tápszerrel történő etetésről van szó. Ez persze nem véletlen, ahogy sok minden nem az, ha biológiáról és evolúcióról beszélgetünk.
Már a csecsemők is arcokat szeretnek nézegetni
A babák látásélességét több okból is jól találta ki a természet. Egyrészt nem zavarja őket annyira, hogy nem látnak el a messzeségbe, hiszen nem képesek önálló helyváltoztatásra, másrészt a fejüket sem tudják támaszték nélkül felemelve tartani, ami szükséges volna a terep felméréséhez. Abban azonban a legkorábbi időktől fogva nagyon ügyesek, hogy felvegyék a szemkontaktust az őket tápláló felnőttekkel, így megalapozva a szüleikkel kialakuló kötődést. Robert Fantz azt is kimutatta vizsgálataiban, hogy a csecsemők nemcsak jobban kedvelik a közepesen kontrasztos, mintázott ábrákat, mint amilyen az emberi arc is, hanem meg tudják különböztetni a sematikus arcokat és az olyan arcok ábráit, ahol az egyes elemeket (szem, száj, orr) összekeverték. Ebből az következik, hogy a kicsik tanulás nélkül is preferenciát mutatnak az evolúciós szempontból jelentős ingerekre.
Látom az arcodat, de nem ismerlek fel
Az arcfelismerésnek kiemelt fontossága van a mindennapjainkban: ez teszi lehetővé, hogy azonosítsuk az ismerőseinket, szeretteinket, kollégáinkat. Vannak azonban olyan agyi sérüléssel élő emberek, akiknek speciálisan ez a képessége mutat zavart. Prozopagnóziának nevezzük azt az állapotot, amikor valaki képtelen ismerős arcokat felismerni, gyakran még a sajátját sem. Észleli, hogy arcot lát, de ötlete sincs, hogy kihez tartozhat. Mindez nem abból fakad, hogy elfelejtette az ismerőseit, hiszen a hangjuk alapján nem ritkán rájuk tud ismerni. Sok prozopagnóziás személy arcokat is tud csoportosítani, vagy meg tudja mondani, hogy több képen ugyanaz a személy látható-e vagy sem. Bár tudatosan nem ismerik fel a rokonaik vagy a híres emberek arcát, vizsgálatok szerint a bőrellenállásuk – a szervezet autonóm idegrendszerének állapotát jelző mutató – mégis megnövekszik ilyenkor. Tehát létrejön egyfajta észlelés, csak tudás nem társul hozzá.
Számos agyterület összehangolt munkája
Sergent és munkatársai úttörő kutatásukban agyi képalkotó eljárás segítségével nézték a különböző területek aktivitását, miközben a vizsgált személyek vagy tárgyak (élő / élettelen / ember alkotta), vagy arcok (színész / nem színész) kategorizációját végezték. Kiderült, hogy az arcfelismerésre specializálódott területek részben a kéreg alsóbb részein találhatók, többek között a halántéklebenyben, ami az önéletrajzi emlékezet működésének is fontos helyszíne. Talán ezzel magyarázható, hogy prozopagnózia esetén az arcok csoportosítása sokszor gond nélkül megy, de az ember életének fontos szereplői nem azonosíthatók.
Ezt mind tudod, amikor felismersz egy arcot
Az arcfelismerés legkidolgozottabb modelljét máig Bruce és Young munkája adja, akik szerint ebben a képességünkben minimum 8, egymástól jól elkülöníthető komponens játszik szerepet. Ezek így foglalhatók össze röviden:
- strukturális kódolás: az arcokról különböző reprezentációkat vagy leírásokat hozunk létre. Ez egyfajta mentális kép, amiben rögzítjük az arc jellemző vonásait
- arckifejezés-elemzés: a mimikából következtetni tudunk az egyén aktuális érzelmi állapotára
- szájmozgáselemzés: ez elősegíti, hogy észlelni tudjuk a másik beszédét. Nagyothalló embereknél még kifejezettebb a szájról olvasás, de hallásproblémákkal nem küzdő személyek esetén is támogatja a beszédészlelés folyamatát
- irányított vizuális feldolgozás: ha a céljaink úgy kívánják, szelektív módon is feldolgozhatjuk az arcok egyes elemeit. Például amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy minden tudós szemüveges-e, vagy van-e olyan tinisztár, aki nem babaarcú (nagy homlok, óriási szemek, pisze orr)
- arcfelismerési egységek: itt tárolódnak az információk a személy által ismert arcokról
- személyazonossági csomópontok: további információkat nyújt a felismert személyről. Amikor megpillantunk valakit, a személyazonossági csomópont segít nekünk abban, hogy eszünkbe jusson, hogy honnan ismerjük az illetőt és mit tudunk róla (pl. foglalkozás, közös barátok, érdeklődési kör, lakhely)
- névgenerálás: a személy neve minden más információtól elkülönülten tárolódik
- kognitív rendszer: más hasznos tapasztalatokat raktározunk benne. Például azt a tudásunkat, hogy a színészek általában vonzó emberek, ami segíthet az arc ismerősségéről való döntésben
Miért felejtjük el olyan gyakran mások nevét?
A modellből látható, hogy némileg elkülönül az ismerős és az ismeretlen arcok felismerése. Az ismeretlen arc felismerése azt jelenti, hogy ha, mondjuk, egymás után több képet mutatnak nekem, akkor jelezni tudom, ha ugyanazzal az ingerrel találkozom, de nem tudok semmit az arc tulajdonosáról. Ilyenkor nem aktiválódnak az arcfelismerési egységek, a személyazonossági csomópontok vagy a névgenerálás. Ezekre csak akkor van szükségünk, ha ismerős arcokkal van dolgunk.
Mivel a névgenerálásra a folyamat legvégén kerül sor, ezért sokszor nem jutunk el eddig a pontig az arcok felismerésében, vagy itt követünk el hibát. Egy kutatásban például a hétköznapokban előforduló arcfelismerési helyzetekről szóló naplóbejegyzéseket vizsgáltak. Az elemzésben egyetlenegyszer sem fordult elő olyan eset, amikor valaki nevet tudott kapcsolni olyan archoz, akiről semmi mást nem tudott. Az azonban rengetegszer megesett, hogy a személynek derengett ugyan, hogy ismeri valahonnan a másikat, de nem tudta, honnan; vagy tudta, hogy honnan, de a nevére nem emlékezett. A modell tehát azt prognosztizálja, hogy először döntünk az arc ismerősségéről, majd megpróbáljuk azonosítani őt, és csak ezt követően jön a névgenerálás.
Ha tehát nehezen idézed fel mások nevét, ne légy túl szigorú magadhoz. Bár egyszerűnek tűnik a dolog, a valóságban bámulatosan komplex készségek olajozott együttműködésére van szükség a vágyott végeredmény produkálásához.
Címlapkép: Pinterest.
