Sok olyan helyzet van, amikor nem ülünk le az evéshez, akár jószántunkból, például egy állófogadáson vagy kerti partin, vagy a nagy sietség miatt. Nem jó ötlet. Ha van időnk állva enni, akkor gyorsan üljünk le, mert bármilyen hihetetlen, még finomabb is lesz tőle az étel.
Bográcsozás, kerti parti vagy épp a szupermarketben tartott kóstolónál gyakran előfordul, hogy állva vagy épp sétálgatva kapsz be valamit, akár komolyabb fogásokat is. Egy friss tanulmány szerzői azonban azt tanácsolják, ha tényleg szeretnéd élvezni azt, amit megeszel, akkor le kell ülnöd, ugyanis álló helyzetben nem érzed annyira az ételek ízét. A Journal of Cosumer Research hasábjain megjelent tanulmányt a Neuroscience News szemlézi.
Az álló testhelyzet tompítja az ízlelőbimbókat
Dr. Dipayan Biswas, a Dél-Floridai Egyetem marketingtudománnyal foglalkozó professzora és kutatótársai azt vizsgálták, miként befolyásolja az egyensúlyért, a testtartásért és a térbeli eligazodásért felelős vesztibuláris rendszer az ízlelés működését. Úgy találták, hogy akár csak néhány percnyi álló testhelyzet is képes eltompítani az ízlelőbimbókat.
Állás közben ugyanis beindul egy láncreakció: a vér a gravitációs erő következtében a test alsóbb részeibe áramlik, a szív fokozottabb erővel kénytelen dolgozni, hogy visszapumpálja azt a felsőbb régiókba, ettől megemelkedik pulzusszám, ez pedig aktiválja az ún. HPA-tengelyt (hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely), ezzel beindítja a stresszhormon, a kortizol kiválasztását, és végül ez az, ami az érzékek tompulását eredményezi, minek következtében az ízlelés sem működik olyan hatásfokon, mint normál esetben.
A kutatók ennek bizonyítására 350 résztvevőt hívtak meg ebédre. Az alanyoknak első körben pita csipszet, majd egy közeli étteremből származó brownie-t tálaltak fel. Egy részüknek állva, másoknak egy kényelmes székben ülve kellett elfogyasztaniuk az ételeket. Mint kiderült, mindkét esetben sokkal ízletesebbnek találták az adott fogást azok, akik ülve ehettek. Amikor pedig a tudósok kérésére a cukrász 30 grammnyi sót adott a brownie-hoz, akkor azok, akik állva ették a süteményt, kevésbé vették észre a kellemetlen ízhatást, mint ülő társaik.
Biswas később konkrét szituációkban is megvizsgálta a résztvevők ízlelését. Például arra kérte őket, hogy kóstoljanak gyümölcsöt, miközben teli bevásárlószatyrot cipelnek – ezzel a bevásárlóközpontokban előforduló termékkóstolást akarta imitálni. Mind az ülő, mind az álló helyzetben falatozó alanyok arról számoltak be, hogy a többletsúly eltompította az ízlelőbimbóikat. Ez a fizikai megterhelés és az ízérzékelés közötti összefüggést bizonyította. Végül pedig a résztvevők hőérzetét is próbára tették: akik állva itták a kávét, kevésbé találták forrónak, mint az ülve kávézók, és kevesebbet fogyasztottak belőle, ismét bizonyítván, hogy az álló testhelyzet tompítja az ízlelést.
Ha a feltárt összefüggések praktikus oldalát nézzük, gondoljunk arra, hogy ha mondjuk, nehezünkre esik lenyelni a gyógyszert, vagy valami nagyon nem ízlik, esetleg álljunk fel az asztaltól, és próbálkozzunk úgy, sőt akár a valamelyik ételtől húzódozó gyerekek esetében is bevethetjük ezt a módszert – bár talán jobb, ha inkább megpróbáljuk megszerettetni velük az adott ételt.
