Előfordult már veled, hogy a legszükségesebb kiadások miatt is gyötörni kezdett a bűntudat? Talán rögtön elképzelted magad egy rémálomszerű jövőben, ahol régóta munkanélküli vagy, egyedül és betegen fekszel egy lepusztult szobában, a tartalékaid elfogytak. Mivel folyton ettől a képtől rettegsz, egyre nehezebben élsz a jelenben: a túlzott spórolás konfliktusokat és kihagyott lehetőségeket eredményez. Mit lehet tenni?
A extrém mértékű takarékossággal nem az a baj, hogy esetleg sikerül pénzt felhalmoznod, hanem hogy soha, semmire nem mered elkölteni. Ez pedig hosszú távon sokkal többe fog fájni, mint gondolnád.
Devon Price amerikai szociálpszichológus maga is küzd a túlzott spórolás nehézségeivel: tapasztalatairól személyes hangvételű, de a társadalmi folyamatokra is érzékeny írást publikált a közelmúltban. Bár az angolul oversavingnek nevezett jelenség még meglehetősen alulkutatott téma, korántsem csak szorongó egyetemi professzorok sajátja. Lássuk, mit érdemes tudni róla.
#1 Nem mindenki optimista
Számos lélektani vizsgálat kimutatta, hogy az emberek hajlamosak az optimizmusra. Azt gondolják például, hogy egy feladat elvégzéséhez kevesebb időre van szükségük, mint valójában. A pozitív életesemények bekövetkezési valószínűségét rendszerint túl-, a negatív történésekét pedig alulbecsülik. Úgy vélekednek, hogy a jövőbeli énjük produktívabb, boldogabb és felelősségteljesebb lesz. Az optimizmus megléte torzítás ugyan, de ez a pozitív illúzió a lelki egészségesség egyik fontos feltétele.
A szorongással küzdő emberek számára azonban a jövő veszteségekkel és kudarccal fenyeget, még akkor is, ha minden eshetőségre felkészültek. Ez a félelem bénítóan hathat a személyre, különösen, amikor pénzügyi döntéseket kell hoznia.
A szegénység persze létezik
Míg a szegénység a középosztálybeli ember számára nyomasztó félelem, addig sok százezer ember számára minden egyes nap megélt valósága, Magyarországon is. Hónapról hónapra élni pedig gyakran még költségesebb, mint amikor tágabb keretekkel rendelkezik valaki. Az emberek nem tudnak például nagyobb kiszerelésű akciós termékeket vásárolni, hiszen éppen hogy ki tudják fizetni azt a kevéske élelmet, amivel kihúzzák a következő hónapig.
A szegény emberek az alacsony életminőség miatt jobban ki vannak téve a szomatikus és a mentális betegségek veszélyének is, gyakrabban kell gyógyszereket szedniük, ami tovább növeli a kiadásaikat. Egyre védtelenebbé válnak, elszigetelődnek, egyre kevesebb ismerőshöz fordulhatnak segítségért. Pedig ahhoz, hogy változtatni tudjanak a sorsukon, általában pénzre van szükség: megfelelő öltözékre egy állásinterjún, internet-hozzáférésre, vagy egy képzés elvégzésére. A szegénység azonban olyan öngerjesztő folyamat, amiből nagyon nehéz kiutat találni.
#2 A túlzásba vitt spórolás ára
A financiális szorongás és a pesszimizmus egy szerencsésnek mondható középosztálybeli embert is oda juttathat, hogy olyan fontos dolgokat is túl drágának ítéljen meg, amiket megengedhetne magának. Price például évekig egyedül próbált megbirkózni a családon belüli erőszak és a szexuális zaklatás fájdalmas élményével, mert nem akart pénzt kiadni terápiára. Előfordult, hogy több hónapja szívpanaszai és láza volt, de sokallta az orvosi konzultációk, illetve a gyógyszerek árát, ezért lábon próbálta meg kihordani a betegséget. Sosem utazott, nem vett részt költséges konferenciákon, így szakmai fejlődése is megsínylette a takarékoskodó attitűdöt. Nem evett minőségi ételeket, nem költött fitneszbérletre, nem jelent meg társas összejöveteleken. A szigorú pénzügyi szabályok láthatatlan börtönrácsokat képeztek körülötte, az élete egyre zsugorodott, egyre betegebbé és szomorúbbá vált.
#3 Nem mindig éri meg félretenni
A túlságos spórolás gyakran figyelhető meg olyan személyeknél, akik anyagilag sérülékenyek vagy meglehetősen kiszámíthatatlan bevétellel rendelkeznek. Ez a helyzet áll fenn például a vendéglátásban dolgozó vagy a különböző szolgáltatásokat nyújtó embereknél, akik sokszor a kapott borravaló mértékétől függenek, illetve a szabadúszóknál, akiknek folyamatosan új megbízásokat kell szerezniük.
Ha nem tudod, hogy mit hoz a holnap, akkor valamennyire racionális, hogy félreteszel a bizonytalanabb időkre. Ám ha túlzásba viszed és nem gondoskodsz magadról a jelenben, az a későbbi keresetedet is veszélyezteti. Hogyan tudna kedves, energikus vagy kreatív lenni olyasvalaki, aki kiégéssel, depresszióval, testi tünetekkel küzd? Lényeges, hogy megtanuld meghúzni a határaidat és hogy az egészségedre való tudatos odafigyelés folyamatosan érvényesülő szempont legyen – ne áldozd fel a rövid távú célok, a hatékonyság vagy a pénzgyűjtés oltárán.
#4 Korán alakulni kezd a pénzhez való viszonyunk
Devon Price visszaemlékszik egy epizódra, amikor gyerek volt még, és az édesapja meghívta egy tölcséres fagyira. A kis Devon félreértette azt, hogy miből választhat, és egy drágább fagylaltkelyhet rendelt magának, amiért az apja durván megszidta. Devon annyira szégyellte magát a történtek miatt, hogy ettől a naptól kezdve mindennek megnézte az árát. Hibáját jóváteendő elkezdett dolgokat megtagadni önmagától, és azt is megtanulta, hogy a vágyai teljesítéséért büntetés jár.
Az apja egyébként verbálisan bántalmazó, robbanékony ember volt, aki meglehetősen következetlen volt a pénzügyeit illetően: néha hetekig járta az olcsó garázsvásárokat, hogy beszerezzen egy szerszámot, máskor pedig hirtelen felindulásból nagyobb összegeket is elvesztett szerencsejátékban. Folyton a pénzről panaszkodott, de sosem beszélt átláthatóan és konstruktívan a családdal az anyagi helyzetükről.
#5 A túlzott önmegtagadás megbetegíthet
Mire tinédzser lett, Devon belsővé tette azt a gondolatot, hogy a pénz valami zavaros és ijesztő dolog, valami, amit vég nélkül kell felhalmozni, mert bármikor kifolyhat a kezeid közül. A szülői mintának az lett az eredménye, hogy Devon kamaszkorától fogva másodállásokat vállalt, nem szervezett programokat a barátaival, nem támogatott soha olyan ügyeket, amiket egyébként fontosnak tartott, nem lepte meg ajándékokkal a szeretteit. Olcsó kajákat evett, az önmegtagadás pedig egy ponton étkezési zavarba torkollt, ahol már az éhségét sem akarta kielégíteni.
#6 Néha meg kell válni a pénztől ahhoz, hogy élni tudj
Devon Price számára a fordulópontot az jelentette, amikor elkezdett terápiába járni. A pszichológussal való munka számos pozitív hatása mellett megtanult jobban bízni a jövőben, vállalni a kockázatot, hogy olyan dolgokra költse időnként a pénzét, amiktől jobban érzi magát. Először persze még fájdalmat okozott egy adag gyógyszer vagy egy új cipő megvásárlása. De minden egyes alkalommal, amikor megtapasztalta, hogy a félelmei ellenére sem jött el a világvége, egy picit ügyesebb lett abban, hogy jól bánjon magával. Hiszen mindenki megérdemli, hogy egészséges ételeket egyen, orvoshoz járjon, néha kimozduljon a barátaival, vagy olyan otthona legyen, amit meg tud tölteni társasággal, ízekkel, szeretettel.
