A génjeiden múlik, hogy a későn kelő, későn fekvő baglyok, vagy a korán talpon lévő pacsirták közé tartozol-e.
Egy 2017-es amerikai kutatás bizonyította be, hogy a későn fekvő, későn kelő éjjeli baglyok valójában nem lustábbak a kora reggel már erejük teljében lévő társaiknál, pusztán a biológiai órájuk van genetikailag másképpen belőve, hála a CRY1 gén egyik mutációjának – számol be a ScienceAlert cikke.
A baglyok valójában mutánsok
Az éjjeli baglyok számos területen hátrányt szenvednek a korán kelő pacsirtákkal szemben, hiszen a világ azért inkább az utóbbiaknak kedvez. Szegény baglyok nehezen tudnak csak alkalmazkodni a kora reggeli munkakezdéshez, ez gyakran alváshiányt okoz, hosszabb távon pedig depresszióhoz, szorongásos tünetekhez, sőt akár szívbetegség és diabétesz kialakulásához is vezethet. Holott nem az ő hibájuk, hogy képtelenek a nappal együtt kelni: kutatások szerint egyszerűen eltérő a bioritmusuk, mint a többieknek.
Mindennek pedig – mint a New York-i Rockefeller Egyetem munkatársai bizonyították a Cell folyóiratban megjelent tanulmányukban – genetikai okai vannak. A jelenségre még a kétezres évek derekán lett figyelmes a kutatás vezetője, Alina Patke biokémikus, amikor egy 46 éves, alvásproblémákkal küzdő nő esetében vizsgálták a bioritmusa eltolódásához vezető okokat. A szakemberek úgy találták, hogy a páciens belső ritmusa huszonnégy helyett huszonöt órás. Az ő esetében sikerült első ízben azonosítaniuk a kutatóknak a CRY1 génnek azt a mutációját, amelyik a hasonló elcsúszásokért felelős. Akik ezt a mutációt hordozzák, azoknak hosszabb napokra lenne szükségük, mint amit a Föld forgásával lehetővé tesz az ember számára.
A CRY1 az a gén, amelyik felel az ún. cirkadián ritmus szabályozásáért. Ez határozza meg a belső óránk működését, azaz hogy a nap során mikor vagyunk álmosak, mikor érezzük magunkat ébernek. Az átlagos bioritmussal rendelkező személyeknél a gének meghatározott ütem szerint „fel- illetve lekapcsolódnak” a nap folyamán. A mutáció esetében azonban a CRY1 által kódolt fehérje az átlagosnál nagyobb mértékben aktivizálódik, minek következtében egyes gének hosszabb ideig maradnak lekapcsolva, és ezzel eltolódik az alvás-ébrenlét váltakozásának ritmusa.
A tudósok szerint az ezzel a génvariációval rendelkezők esetében átlagosan két, két és fél órával tolódik el a reggeli felkelés és az esti lefekvés időpontja a többiekhez képest. Patke és munkatársai úgy találták, minden hetvenötödik nem finn európai felmenőkkel rendelkező embernél megtalálható a kérdéses mutáció, vagyis szép számmal vannak éjjeli baglyok a világban.
