Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokan azt hiszik, náluk egyáltalán nem működik a pszichoterápia, pedig csak nem a megfelelő szakemberrel találkoztak. A kínálat rendkívül széles: mindenféle végzettségű és módszerrel dolgozó ember nyújt szolgáltatást a piacon. Az is előfordul, hogy valaki hosszú évekig jár egy olyan pszichológushoz, akivel kevés fejlődést ér el. Minden változáshoz idő kell, de mennyi? Mikor érdemes búcsút mondani egy terapeutának?
Az önismereti folyamat aligha lágy ringatózás a tavon. A terápiás munka néha komoly hullámokat vet, az önmagunkba való alámerülés váratlan összefüggéseket hozhat a felszínre. A jó terápia, ha nem is mindig könnyű, semmiképpen sem unalmas: időről időre a növekedés, a produktivitás, a felfedezés izgalma társul hozzá.
Megeshet azonban, hogy úgy érzed: semmit nem fejlődsz a pszichológusoddal való találkozások hatására. Ha nem vagy őszinte, eltökélt, ha nem vállalsz felelősséget a változásért, akkor neked van több tennivalód ezen a téren. De ha minden törekvésed ellenére is stagnál a folyamat, akkor érdemes elgondolkodnod: a megfelelő szakemberhez jársz-e.
Nem kell mindenáron lojálisnak lenned a terapeutádhoz, vagy attól félni, hogy a távozással megbántod az érzéseit. Előfordulhat, hogy egész egyszerűen (már) nem az ő segítségére van szükséged. Az alábbiakban a Psychology Today és a The Huffington Post cikkeit, valamint Thought Catalog tapasztalati szakértőjének (aki több pszichológusnál megfordult élete során) írását kiegészítve foglaljuk össze neked, mikor érdemes megválnod a pszichológusodtól.
Ki kicsoda?
Ebben a cikkben a nyelvi egyszerűség miatt a terapeuta, pszichológus, szakember szavakat szinonimaként használom, noha terapeuták lehetnek nem pszichológus végzettségű személyek is. Ma már annyiféle szakember nyújt annyiféle szolgáltatást, hogy nehéz eligazodni a különböző kvalifikációs kérdésekben, ráadásul a megfelelő képzettség sem jelent feltétlenül garanciát a minőségi munkára. Ezért fontos tisztában lenned azokkal az alapvető szakmai hibákkal, amik esetén érdemes mérlegelned a váltást.
Ha ezt a 12 dolgot tapasztalod egy szakember részéről, nagy valószínűség szerint nem jó helyen jársz. Először beszélj vele, de ha nem történik változás, keress fel mást!
#1 Nem tudod megmondani, miért jársz hozzá
Vannak terápiák, amik csak nyúlnak, mint a rétestészta, de a kliensek egy idő után nincsenek tisztában vele, miért is járnak a pszichológushoz. A terápiás folyamatok többsége, dolgozzon bármilyen módszerrel a szakember, valamilyen állapotfelméréssel kezdődik: sorra veszitek az életed alapvető területeit, az eddig megélt tapasztalataidat, a számodra fontos emberekhez fűződő kapcsolatodat. A terapeuta biztosan meg fogja kérdezni, milyen problémával fordultál hozzá, mit szeretnél elérni a közös munka eredményeként. Miközben beszélgettek, szakismeretei, tapasztalatai alapján a pszichológusnak is kialakul egy javaslata arról, hogy szerinte min kéne dolgoznotok.
Ez nem biztos, hogy egyezni fog azzal az eredeti problémával, amivel te felkerested őt. Jó eséllyel a szakember több összefüggést fog látni azok között a nehézségek között, amik számodra talán eddig egymástól elszigetelten jelentek meg, ezért ez alapján fog megajánlani neked egy terápiás célt, amelyről közösen fogtok megegyezni. Ez később, az aktuális fejlemények tükrében persze módosulhat, de ebben az esetben újra meg kell beszélni, hogy merre tart a folyamat, amiben részt vesztek.
#2 A munkája kimerül abban, hogy jó hallgatóság
A terápiás cél hiányával összefüggő probléma, amikor minden alkalommal csak ventilálni jársz a pszichológusodhoz. Ha könnyen verbalizáló kliens vagy, gond nélkül végigbeszélsz 50 percet az elmúlt hét eseményeiről, miközben a terapeuta kedves jelenlétével meghallgat, empatikusan hümmög, időnként mond egy-két bátorító szót. Ha a mindennapi problémák kibeszélése átmenetileg jó érzéssel is tölt el, ez távol áll attól a mélyreható terápiás munkától, amelyben a pszichológus segít felfedezni a választásaid, a gondolataid, az érzelmeid, a viselkedésed, a testi reakcióid és a társas tapasztalataid közötti rejtett kapcsolatokat.
Ha a szakember folyton aktualitásokról hagy beszélni mindenféle cél nélkül, akkor gyakorlatilag belepihen a terápiába, nem végzi a dolgát.
Elsősorban az ő felelőssége, hogy strukturálja a beszélgetést és tartsa a fókuszt.
#3 Minden alkalom könnyed, jó érzésekkel tölt el
A terapeuta támogató hozzáállása segíthet abban, hogy végre validnak tapasztald meg az érzéseidet, hiszen a megéléseid jogossága nem kérdőjeleződik meg a rendelőben. A szakember rád hangolt jelenléte fokozza a kettőtök közötti bizalmat. Azonban, ha a pszichológus mindig mindenben egyöntetűen támogat, sosem állít kihívások elé, azaz vonakodik megtárgyalni veled olyan dolgokat, amik felkavarnak téged, az a fejlődésedet hátráltatja.
A terápiák célja rövid távon sokszor nem az, hogy jól érezd magad.
Az ülések tehát lehetnek felkavaróak, akár fájdalmasak is, ahol az érzések széles skáláját megéled a megkönnyebbülésen kívül. Persze a legtöbb terapeuta az alkalom végén igyekszik mentálisan átvezetni egy hétköznapibb működésmódba, de azért gyakran nehéz érzésekkel távozik az ember a találkozóról. Érdemes minden alkalom után pár órát szabadon hagyni, amikor van tered átgondolni, feljegyezni, átmosni magadon a terápián elhangzottakat.
#4 Tudást tart vissza
Teljesen természetes és kívánatos is, hogy egy partneri viszony részeként a pszichológus gondolatban pár lépéssel előtted járjon, hiszen a szakértelme miatt konzultálsz vele. A különböző terápiás irányzatok ráadásul eltérnek abban, hogy egy szakember mennyit beszél az ülések során. Ugyanakkor elfogadhatatlan, ha egy terapeuta misztifikálja a módszereit, és nem hajlandó elmagyarázni neked az alkalmazott technikák hatásmechanizmusait.
Előfordulhat, hogy sosem ad neked visszajelzést, a kérdéseidre minden egyes alkalommal sokat sejtető, homályos kérdésekkel válaszol, nem tanít meg neked olyan eszközöket, amikkel önállóan is boldogulni tudsz a problémamegoldáskor. Az információ ilyen jellegű visszatartása a szakember hatalmi pozícióját és a tőle való függést erősítheti, egyfajta mágikus varázserővel ruházva fel a pszichológust.
A tudása előtt azonban nem leborulni kell, hanem részesülni belőle.
A cél az lenne, hogy hosszú távon kevésbé legyen szükséged rá, és autonóm módon alkalmazni tudd mindazt, amit a segítségével megtanultál önmagadról, másokról és a világról.
#5 A terápia sokszor inkább róla szól
Sokat vitatott kérdés a pszichológiában, hogy a terapeutának mennyi személyes információt érdemes megosztani magáról a klienssel való konzultációk alatt. Egyes megközelítések szerint a szakembernek teljesen ismeretlennek kéne lennie a hozzá forduló számára, hogy mintegy fehér vászonként szolgálva a kliens rá tudja vetíteni a belső feszültségeit. Az, hogy semmit nem tudsz a terapeutáról, az internet világában ma már aligha elképzelhető, még ha a pszichológusod a legtudatosabb közösségimédia-felhasználó is.
Más kutatások azt mutatták ki, hogy a terapeuta időnkénti saját élményeiről szóló megosztásai fokozták a szakember iránti pozitív érzéseket, és a személyek kevesebb distresszt éltek meg a neki való intim kitárulkozáskor. A terapeuta részéről kívánatos is a beszélgetés alatt benne keletkezett érzésekről való kommunikáció, hiszen részben azzal fogtok tudni dolgozni, hogy a viselkedésed hogyan hat rá: a vele való kapcsolatod egyes elemei leképezhetik a számodra fontos emberekhez fűződő kapcsolatod egyes elemeit.
Bármit is oszt meg a saját belső történéseiből, élményanyagából a pszichológus, ezt mindig átlátható céllal kell tennie, ami a te fejlődésedet szolgálja.
A szakember nem használhatja ventilálásra a te terápiás idődet, nem irányíthatja önkényesen saját személyes életére a fókuszt.
#6 Késik, szétszórt, telefonál
Mindenki életében adódhatnak váratlan helyzetek, amikor önhibáján kívül elkésik valahonnan. Azonban, ha a pszichológusod több ízben nem ér oda időben, vagy csak az utolsó pillanatban toppan be a megbeszélt találkozóra, akkor érdemes felkészültebb szakembert választanod. Az is rendkívül problémás, ha a terapeuta több alkalom után sincs képben az életed legfontosabb szereplőit, meghatározó történeteit illetően.
Ha mindent újra meg újra el kell ismételned neki, az mind a te terápiás idődből megy el.
Persze senkitől sem elvárható, hogy mindent a legapróbb részletekig megjegyezzen, és van tere a hibázásnak is, de a pszichológus munkájához hozzátartozik, hogy olyan jegyzeteket készítsen, olyan emlékezeti módszereket alkalmazzon, amik segítségével magabiztosan eligazodik az életed fő kérdéseiben.
Ha azt tapasztalod, hogy az ülések közben a mobilját nyomkodja, hívásokat fogad, az nincs rendben. Kivételes esetben az alkalom elején jelezheti neked, hogy fontos hívást vár, illetve kérheti a beleegyezésedet ahhoz, hogy kéznél lehessen a telefonja. De ez csak akkor történhet meg, ha olyan extrém helyzet áll elő, amit máshogy nem tud megoldani a szakember. Egyébként a terápiás ülés alkalmával az a dolga, hogy az egész figyelmét rád és az önismereti folyamataid segítésére fordítsa.
#7 Rendszeresen elalszik
Bár hihetetlennek tűnik ez a problémakör, sok terapeuta esetében létező jelenségről van szó nemcsak az Egyesült Államokban, de Magyarországon is. Egész napos csoportterápia esetén, ahol párban dolgoznak a szakemberek, még csak-csak megengedhető egy kis bóbiskolás, különösen, ha ritkán fordul elő, illetve valamilyen speciális oka van (pl. egészségügyi / nem várt élethelyzetek miatti alváshiány, stb.), amit a kliensek előtt is ismertté tesz a szakember. Ha viszont kétszemélyes helyzetben fordul elő többször ilyen, inkább fordulj máshoz.
#8 Egyáltalán nem kedveled
Számos kutatás született arról, hogy melyik terápiás módszer jár a legpozitívabb eredményekkel a kliensekre nézve. Ezek a hatékonyságot vizsgáló tanulmányok, például Lambert és Barley (2001) munkája, rendre azt találják, hogy a terápiás kapcsolat az, ami igazán gyógyító erejű. A kliens fejlődésével leginkább a pszichológussal megélt bizalomteli, empátiás, melegséget adó kapcsolat jár együtt, a terápia sikere kevésbé múlik a speciális módszereken.
Persze kettőtök között – mint minden emberi kapcsolatban – adódhatnak nehézségek, amik terápiás keretek között megbeszélve újabb lehetőséget adnak a tanulásra, a közös munka fejlesztésére. Safran és munkatársai a terápiás szövetség töréseiről végeztek értékes kutatást, amelynek tapasztalatairól szakemberek és kliensek számára egyaránt hasznos tanácsokat fogalmaztak meg.
Az is teljesen természetes, ha kezdetben kényelmetlennek érzed, hogy egy idegen előtt számolj be a legbelsőbb érzéseidről. Azonban, ha a terapeutádat kicsit sem kedveled, nem találod mélynek és inspirálónak, nem bízol benne, vagy gyomorgörccsel mész hozzá minden egyes alkalommal, akkor olyan személyt érdemes keresned, akivel alapvetően élvezed a közös munkát, még ha közben számos érzelmet, akár negatívakat is megélsz vele kapcsolatban.
#9 Nincsenek rendszerszintű ismeretei
Mindenkori mentális állapotunkra nemcsak egyéni jellemzőink, illetve a közvetlen társas környezetünk van hatással, hanem az a tágabb társadalom is, amelyben élünk. Például nőként, roma vagy szegény emberként egészen más nehézségei vannak valakinek, mint középosztálybeli fehér férfiként.
A különböző kisebbségi csoportok társadalmi helyzetére vonatkozó tudás és az elfogadó attitűd megléte nem jófejség a pszichológusod részéről,
még csak nem is ideológiai irányzat kérdése, hanem szakmai alapkövetelmény.
Ha például a többségitől eltér a szexuális irányultságod, és/vagy a nemi identitásod nem egyezik meg a születéskor kijelölt nemeddel, nem a te feladatot, hogy a terápiás munka keretében a saját pénzedből és idődből áldozz arra, hogy a szakember megismerkedjen olyan alapfogalmakkal, amikhez ma már két kattintással hozzáfér az interneten.
A szakmai igényesség részeként az ő felelőssége elsajátítani az elnyomott társadalmi csoportok létkérdései iránti érzékenységet, az őket érintő speciális problémákról való tudást. Szintén félrevivő, ha normatív módon közelít hozzád: például arra biztat, hogy igazodj jobban a hagyományos nemi szerepekhez, vagy hogy továbbra is próbálkozz heteroszexuális kapcsolatokkal, pedig te egészen más kérdésekkel foglalkoznál.
#10 Áldozathibáztató
A pszichológusodnak egy olyan biztonságos teret kell létrehoznia a rendelőben, ahol bármit megoszthatsz vele, mert tudod, hogy nem fog ítélkezni feletted. Ha bántalmazás ért, és ezért téged kezd el hibáztatni, érdemes azonnal más szakembert felkeresned.
Például, ha szexuális erőszak ért, a szakember pedig kifejti, hogy nem kellett volna alkoholt fogyasztanod, kihívóan öltözködnöd, felmenned a férfi lakására. Persze lehet azon közösen dolgozni, hogy minél hatékonyabban megvédd magad különböző helyzetekben, de lényeges, hogy a terapeuta hangsúlyozza: a bántalmazás mindig a bántalmazó felelőssége.
#11 Nem fejlődsz
Lehetnek periódusok a terápiában, amikor elakadsz egy problémával, illetve hosszabban foglalkozol egy-egy kérdéssel. Ez teljesen természetes. Sokszor az is előfordul, hogy fejben már tisztában vagy a konstruktív fejlődési irányokkal, de még nem történt meg a belső változás. Légy türelmes magaddal, és adj időt arra, hogy beérjenek ezek a folyamatok.
Ugyanakkor, ha tartósan nem éled át a növekedés, a produktivitás, az új belátások örömét a pszichológiai konzultációk alatt, mindenképpen jelezd a szakembernek, és keressetek közösen megoldásokat. Megeshet, hogy valameddig sikerrel eljutsz egy pszichológussal, de onnan már másvalakivel érdemes folytatnod az önismereti munkát.
#12 Nem enged el
Előfordulhat, hogy szeretnéd abbahagyni a terápiát, vagy csökkenteni a találkozások sűrűségét. Ha akut krízisen mész keresztül, illetve öngyilkossági veszély áll fenn, akkor fontos, hogy továbbra is támogatásban részesülj. A terapeutád természetesen azt is elmondhatja neked, hogy miért nem javasolja a kezdeményezésedet, amennyiben ez a szakmai véleménye.
A legtöbb szakember azonban támogatni fog a törekvésedben, felajánlja, hogy újra vedd fel vele a kapcsolatot, ha szükségét érzed. A heves tiltakozás, a kérlelés, a bűntudatkeltés meglehetősen határszegő viselkedés a segítő részéről, ami inkább a váltás felé billenti a mérleg nyelvét.
Ha a fenti jelenségek valamelyikét tapasztalod a terápiában, rögtön jelezd a pszichológusodnak. Amennyiben nem tudjátok feloldani ezeket a nehézségeket, ne teketóriázz, keress fel más szakembert. Hiszen nem a terapeutádhoz kell elsősorban lojálisnak lenned, hanem saját magadhoz, hogy felelősséget vállalj a fejlődésedért.
