Rajtunk múlik, hogy egy beszélgetés során mennyire pozitív kép alakul ki rólunk a másik félben. Összegyűjtöttünk egy rakás egyszerű viselkedési tippet, amelyek segítségével könnyen jobb színben tűnhetünk fel kollégáink, feletteseink vagy éppen a barátaink előtt.
Az érvényesülés egyik legbiztosabb módja, ha embertársaink pozitív képet alkotnak rólunk, vagyis azt látják, hogy rátermettek, intelligensek és érzelmileg kiegyensúlyozottak vagyunk. Legyen szó munkáról, baráti vagy szerelmi kapcsolatról, a siker kulcsa sokszor csupán az, mennyire vagyunk képesek a legjobb arcunkat mutatni a társas interakcióinkban. A Business Insider szerzői több, a témában jártas szakértő véleménye alapján, illetve az ismeretek cseréjét segítő Quora online közösségi platform segítségével állították össze listájukat azokról az apró praktikákról, amelyek révén könnyen a legjobb formánkat hozhatjuk társaink előtt.
Figyelj rá, mit mond a másik fél
Legelőször is, nagyon fontos a szemkontaktus. Az első benyomás kialakításakor partnerünk igyekszik felmérni, mennyire bízhat bennünk, és ha azt tapasztalja, hogy folyton kerüljük a tekintetét, az azt jelzi számára, hogy szeretnénk elhárítani a közeledését. Sokszor pusztán ösztönös reakcióról van szó, éppen ezért érdemes tudatosan odafigyelnünk rá, hogy ne kövessük el ezt a hibát.
Szintén fontos a mosoly. Ha mások vidámnak látnak bennünket, a pozitív hangulat könnyen átragad rájuk is, és rögtön könnyebben szót értenek velünk. Mutassuk magunkat lelkesnek – csakúgy, mint egy kellemes mosoly, az életöröm is ragadós.
Beszélgetés közben tegyük el a mobiltelefonunkat, és ne is vegyük elő! Nem kellemes – sőt inkább nagyon is kellemetlen – olyan emberrel beszélgetni, aki a telefonját nyomkodja ahelyett, hogy a másikra figyelne.
Fontos a kézfogás is: nem szabad puhányan beleereszteni a kezünket a másikéba, sem pedig túl erősen megszorítani, mert így akaratlanul is alá- vagy fölérendeltségi viszonyt tételezünk fel.
Mindig igyekezzünk megjegyezni a beszélgetőpartnerünk nevét. Ha rossz a névmemóriánk, különféle módszerek segíthetnek rajtunk – fabrikálhatunk apró rímeket a nevekkel, vagy egyszerűen jegyezzük fel őket a noteszünkbe vagy a telefonunkba.
Fontos, hogy mindig hallgassuk végig a másikat, és ne vágjunk feleslegesen a szavába. Mint a Quora egyik felhasználója tanácsolja: inkább a fülünket használjuk, mint a szánkat. De ne csak bambán füleljünk, figyeljünk is a társunk mondandójára. Hallgassuk meg, amit közölni szeretne, dolgozzuk fel magunkban a szavait, végül adjunk visszajelzést, fejtsük ki véleményünket a hallottakról. Előfordulhat, hogy a másik elbeszélését megzavarja valami, ezért kénytelen megállni. Ilyenkor mindig kérjük meg, hogy folytassa – ettől azt érzi, hogy tényleg kíváncsiak vagyunk a mondandójára.
Ne légy álszerény, de ismerd be, ha hibáztál
A túlzott álszerénység nem kelt jó benyomást. Ha a másik megdicsér, fogadjuk el a kedves szavakat, de tudjunk mértéket tartani. Az sem jó, ha rögtön visszadobjuk neki a dicséretet. Ahelyett, hogy olyasmit mondanánk, mint például „ezt neked köszönhetem”, inkább szerényen fogalmazzuk úgy: „köszönöm, jó ezt hallani”. Másoknak is jólesik a dicséret, ezért mi is igyekezzünk alkalmanként pozitív szavakkal megerősíteni társaink önbecsülését. Fontos, hogy tudjuk, hol a határ a kedves dicséret és az egófényező hízelgés között – utóbbi könnyen visszaüthet, hiszen a nem őszinte, megjátszott lelkesedésen könnyű átlátni.
Szintén fontos, hogy beismerjük, ha hibáztunk, és ne kössük az ebet a karóhoz görcsösen. Ha hibát követtünk el vagy megbántottunk másokat, ne felejtsünk el bocsánatot kérni. Ha mások azt látják, hogy képesek vagyunk elismerni a hibáinkat, máris jobb fényben tűnünk fel a szemükben.
Hanyagoljuk továbbá a finomkodást és a semmiről való beszédet. Ahelyett, hogy érdektelen témákat próbálnánk ragozni, inkább keressünk olyan dolgokat, amelyek mindkettőnket ugyanannyira érdekelnek.
Társalgás során nagyon fontos a helyes testtartás is, hiszen testbeszédünk is sokat elárul rólunk. Mindig igyekezzünk egyenesen állni vagy ülni, ami magabiztosságot sugároz. Ne terpeszkedjünk a széken, mert ez lustaságot vagy érdektelenséget jelez a részünkről, ha pedig túlságosan közel hajolunk a másikhoz, az olyan, mintha az erőfölényünket próbálnánk közölni vele. Mindig beszéljünk tisztán, érthetően és a megfelelő hangerővel. Ügyeljünk rá, nehogy kiabálni vagy suttogni kezdjünk.
Mindenkivel találd meg a megfelelő hangot
Fontos, hogy mindig megtaláljuk a megfelelő hangnemet. Az se jó, ha a kollégáink előtt hozzáértőnek, de túlságosan ridegnek tűnünk, de a túlzott bratyizás is káros tud lenni.
Mindig tartsuk meg az ígéreteinket: bizonyítsuk be, hogy bennünk meg lehet bízni.
A folytonos panaszkodást is kerüljük – mindannyian ismerünk olyan munkatársakat vagy barátokat, akik egész álló nap kizárólag negatív dolgokon rugóznak, és azt is jól tudjuk, milyen mértékben képesek ezek a személyek leszívni az energiáinkat és tönkretenni a légkört.
Társas interakciókban, például munkahelyi megbeszéléseken fontos, hogy mindenki a csoport egyenrangú és fontos tagjának érezhesse magát, és senki se gondolja úgy, hogy kimarad a diskurzusból vagy kevésbé számít a szava, mint másoké. Senkibe ne fojtsuk bele a szót, és kérjük ki mindenki véleményét, aki szeretne hozzászólni az adott témához.
Kerüljük az elhamarkodott véleményalkotást másokról. Gyakran megesik, hogy túl gyorsan ítéletet hozunk valaki felett pusztán a külseje vagy egyéb nonverbális jelzései alapján. Ne hagyjuk, hogy az előítéleteink vezessenek bennünket, mindenkinek adjuk meg az esélyt, hogy bizonyíthasson.
Ha társalgáskor nyelvbotlás vagy hasonló apró baleset következtében kínban érezzük magunkat, próbáljuk meg derűsen kezelni a dolgot. Tanuljunk meg nevetni a saját hibáinkon, és ne vegyük magunkat túlságosan komolyan.
Végezetül fontos, hogy a megfelelő módon zárjunk le egy beszélgetést, hiszen így a beszélgetőtársunkban pozitív benyomás marad meg rólunk. Ahelyett, hogy pusztán elköszönünk másoktól, mondjunk olyasmit, hogy „Örülök, hogy találkoztunk”, vagy kívánjunk nekik szép napot.
