Előbb posztolnánk a temetőből, mint a hálószobánkból – derül ki a Huawei Technologies Hungary legújabb kutatásából. A cyberbullying itthon is meglehetősen elterjedt: minden második megkérdezettnek le kellett már tiltania valakit azért, mert az illető online zaklatta. Hol húzódnak a tartalommegosztás és a kommunikáció erkölcsi határai? Az eredményeket dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, az ELTE oktatója elemezte.
Manapság bárki plakátminőségű, kedvezőtlen fényviszonyok mellett is éles képeket, videókat készíthet a mobiljával, amelyeket pár pillanat alatt megoszthat a közösségi médiában. Az okostelefonok kamerarendszerének folyamatos fejlesztésével a gyártók lehetővé teszik, hogy kiváló felbontású fotókat készítsünk: az azonban rajtunk múlik, hogy mit ábrázolnak ezeket a képek.
A Huawei több mint 5000 okostelefon-tulajdonos bevonásával zajló online felmérése 2019 májusában zárult le. A vizsgálat nem reprezentatív, de mégis sok mindent elárul a közösségimédia-felhasználók szokásairól. Többek között arra kereste a választ, hogy léteznek-e még olyan tabuk, amikről nem szívesen posztolnak az emberek, illetve bátrabban bántanak-e másokat, ha a telefonjuk mögé bújhatnak.
#1 Miről nem posztolnának soha az emberek?
A kutatás szerint az online térben leginkább az erőszakos, illetve a szexuális tartalmú posztoknál húzódik a digitális intimszféra határa: a résztvevők több mint fele úgy nyilatkozott, hogy sosem posztolna nyíltan agresszív, illetve pornográf témájú tartalmakat, a temetés vagy a párjukkal való szakítás dokumentálása azonban csak a megkérdezettek harmadának nem fér bele. A válaszadók szerint a szülőszobából való tartalommegosztás az intim helyzetben készült képek közül a leginkább elfogadott, ezt mindössze 7 százalékuk kifogásolta.
„A születés csodáját örömmel osztjuk meg a nagyvilággal, hiszen ez egy boldog pillanat. A halál viszont a mai kultúránkban kimondottan megtagadott” – vélekedik az eredményekről Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója.
Régen a gyászruha viselésekor mindenki tudta, hogy a másik lelke törékeny.
Az embereknek a jelenkori munkahelyi rohanásban is szüksége van a részvétre és a társas támogatásra, a temetés posztolása sokszor ezt az igényt jelzi.
#2 Forró ágyjelenetek a neten
A megkérdezettek közül körülbelül egy iskolás osztálynyi felhasználó többször, több felületen is osztott már meg magáról, illetve partneréről erotikus képet vagy videót. Hevesi arra hívja fel a figyelmet, hogy a szex társadalmilag magasan értékelt, irigyelt terület, így a magukról a közösségi médiában intim tartalmat megosztó felhasználókat sokszor a különlegesség érzése utáni vágy hajtja. Az üzenet egyik oldala az azzal való büszkélkedés lehet, hogy az illetőnek van partnere, a férfi oldalról pedig, hogy legény voltam a gáton.
#3 Te mindig megkérdezed, mielőtt posztolsz valakiről?
Tegyük fel, hogy az ismerőseidnél, rokonaidnál baba született. Posztolsz képet a picurról? Engedélyt kérsz a szüleitől? Mit fog szólni mindehhez a gyerkőc, amikor felnő? Előfordult már veled, hogy egy átmulatott éjszaka után másnap fedeztél fel magadról olyan fotót a neten, amit nem szerettél volna? A vizsgálat eredményei szerint
minden tizedik válaszadó posztolt már valakiről annak tudta és beleegyezése nélkül.
Sokan nem is érzékelik, hogy mindez problémás, viszont fontos lenne növelni a képek megosztásával kapcsolatos tudatosságot.
#4 Terjed a digitális erőszak
Online agressziónak a résztvevők mintegy 14 százaléka esett már áldozatául saját bevallása szerint. Ezek a megaláztatások szinte kivétel nélkül nyilvános láthatóságú, sértő képek vagy egyéb bántó posztok formájában érték a válaszadókat. A résztvevők körülbelül 54 százaléka tiltott már le a közösségi oldalán másik felhasználót egy harmadik személyre irányuló, sértő tartalom miatt, illetve a kitöltők 57 százalékának szintén így kellett tennie, mert valaki az interneten zaklatta őt. Az online agresszió észlelésének a kutatás eredményei alapján nem volt különösebb nemi alapja: a zaklatásnak áldozatul esett női és férfi felhasználók között arányában nem volt jelentős különbség.
A serdülő korosztály különösen ki van téve a cyberbullying veszélyének – állítja Hevesi Krisztina. A pszichológus azt is elmondta, hogy érdemes különbséget tennünk aközött, amikor valaki a lejáratás céljával posztol valamit a másikról, vagy csak elfeledkezik arról, hogy a másik is ott vigyorog a bal sarokban. A társadalmi frusztrációnak a jelenléte is magyarázhatja az agresszív megnyilvánulások magas számát, ahogy Hevesi fogalmaz:
a boldog ember nem trollkodik.
#5 Kevesen tartották bántalmazónak a saját viselkedésüket
A digitális intimszféra-kutatás kitöltői közül mindössze 1 százalék vallotta önmagát is „online zaklatónak”: a férfiak több mint háromszor annyian (36 fő) bántalmaztak másokat a közösségi médiában, mint a nők (11 fő). Az online abúzust elkövető férfiak többsége a 19-25 éves korosztályba, míg a nők esetében a 26-35 éves korcsoportba tartozik.
„Sokszor nem vesszük észre, hogy bántalmazunk másokat” – emelte ki Hevesi Krisztina. Egyfajta szociális kívánatossági hatás is közrejátszhat abban, hogy ki mennyire vall ezekről a tapasztalatokról, hiszen a férfiak esetén az ilyen típusú viselkedéseket hajlamosabb önérvényesítésként értelmezni a társadalom. A pszichológus azt is elárulta, hogy az eredmények életkori alakulását a „fiatal hím”-szindróma (magasabb tesztoszteronszint, kockázatos viselkedésekben való részvétel) éppúgy befolyásolhatta, mint a nők körében megfigyelhető párválasztási rivalizáció, esetleg a családalapításra vonatkozó vágyak.
#6 Kiélezett helyzetekben is előkapjuk a telefont
A felmérés résztvevői közül mintegy 100 válaszadó rögzített már valamilyen balesetet, erőszakos szituációt vagy verekedést az okostelefonjával. Míg a legtöbben (55 százalék) a családjukkal, barátaikkal, ismerőseikkel privát beszélgetések keretében osztották meg a megrázó képi vagy videós anyagokat, a megkérdezettek több mint harmada nyilvános posztban tette közzé azokat, további 25 százalék pedig valamilyen csoportban.
Hevesi Krisztina hangsúlyozza, hogy összetett kérdésről van szó. Természetesen a segítségnyújtás helyett történő fényképezés negatívan értékelendő, ugyanakkor egy baleset vagy verekedés rögzítése, illetve a róla készült tartalom feltöltése a közösségi oldalakra társadalmilag hasznos is lehet: segítheti a hatóságok munkáját, bizonyítékul szolgálhat jogsértések esetén. Persze sokakban munkál a borzongó kíváncsiság is, illetve az emberek nagy része meg is szokta az erőszakot.
Gyakorlatilag ugyanazt tesszük, amit a híradóban látunk.
– vallja Hevesi. Azt is hozzáteszi, hogy a felvétel készítői gyakran a saját jelentőségüket akarják kiemelni, azt, hogy ők is ott voltak a helyszínen, ezáltal fontosak.
#7 Esélyek és veszélyek
Hevesi Krisztina úgy látja, hogy a világ a szubklinikai narcizmus állapotában van, amelyben többek között könnyűszerrel elhisszük, hogy bárki számára érdekes lehet a reggelink. Míg régen homokvárakról és labdajátékokról készítettünk fotókat, addig
ma a nyaralásról készült képek jó része a csípőcsontunkról szól.
A saját jelentőségünk kiemelése persze nagyon is emberi és korántsem új keletű dolog, ám a közösségi média meg is változtatja a világról kialakult észlelésünket. Az okostelefonok az életünk részévé váltak, csinosítgatjuk, magunkra szabjuk őket, intim viszonyba kerülünk velük. Fontos, hogy ezeket a kütyüket az emberi kapcsolataink javítására, gazdagítására tudjuk használni, például napközben az egymásnak küldött képekkel, üzenetekkel az erotika éberen tartására. Beépített pszichológiai szűrőkre és kellő önismeretre van szükségünk ahhoz, hogy a negatív tartalmak ne sodorjanak el minket.
