Életünk közel egyharmadát alvással töltjük. Néha azt képzeljük, hogy ilyenkor teljesen lekapcsol a rendszerünk, és áldásos módon egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, mi zajlik körülöttünk. A legújabb idegtudományi vizsgálatok szerint azonban ez óriási tévedés: mindannyiunkban ott él egy nindzsa, aki ilyenkor is monitorozza a környezetét.
Régóta ismert jelenség, hogy az agyunk alvás közben sem szakítja meg a kapcsolatot a külvilággal. Álmunkban is reagálunk különböző hangokra, például amikor valaki kimondja a nevünket. Az agyunk nemcsak azonosítani képes az ismerős ingereket, de priorizálni is tudja a számára jelentéssel bíró információkat – derül ki egy kissé futurisztikus párizsi kutatásból, amelyről a Research Digest is beszámolt.
Agyhullámokból hangokra következtet az algoritmus
Guillaume Legendre és munkatársai 24 francia résztvevő hallási feladatok során mutatott agyműködését figyelték meg alvó, illetve éber állapotban. A vizsgált személyeknek egyperces felvételeket játszottak le, amelyek valós tartalmakból (hírek, történetek, filmrészletek, Wikipédia-bejegyzések) vagy pedig halandzsaszövegekből álltak (rendelkeztek normális mondatstruktúrával, de értelemmel nem bírtak). A tudósok eközben a fejre helyezett tappancsok segítségével EEG-t készítettek, azaz az agyi idegsejtek elektromos aktivitását regisztrálták.
A kísérlet bevezető szakaszában a kutatócsoport meg tudta tanítani egy számítógépes algoritmusnak, hogy miként változnak az emberek agyhullámai, amikor a különböző szövegeket hallgatják. Ez az algoritmus a későbbiekben képessé vált arra, hogy a számára bemutatott EEG-mintázatokból rekonstruálni tudja azokat a hangokat, amit az adott személy hallhatott. Meredeken hangzik, igaz? A java még csak most jön.
Alvás közben is jobban reagálunk a jelentésteli ingerekre?
A vizsgálat második szakaszában a személyek egyik fülébe jelentésteli, a másikba halandzsaszövegeket játszottak le a kutatók, majd arra kérték őket, hogy az értelemmel bíró ingerekre fókuszáljanak. A hangok sugárzását és az EEG-méréseket akkor is folytatták, amikor a résztvevők elaludtak. Később az algoritmus meglepően jól tudta rekonstruálni a lejátszott felvételeket az EEG-adatok alapján. Ugyanakkor különbség mutatkozott az értelmes, illetve a halandzsaingerek újbóli létrehozásának sikerességében: az ébrenléti próbák 60,6; az alvás közbeni próbák 52,4 százalékában
az értelmes szövegeket jobban tudta rekonstruálni a mesterséges intelligencia.
Ez azt jelenti, hogy az agyunk némiképp felerősítette a jelentéssel rendelkező szövegeket, így ezek a hangingerek tisztább nyomokat hagytak az idegsejtjeink aktivitásában, különösen az alvás második szakaszában, felületes alvás fázisában (ilyenkor lassulnak az agyhullámok, csökken a szívritmus és a testhőmérséklet). A mélyalvás, illetve a szemmozgásos periódus során ez a hatás nem volt kimutatható.
Örökös készenléti állapot az élet
A kutatók szerint tanulmányuk bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emberek szelektíven tudnak feldolgozni alvás közben is jelentésteli ingereket. Ez a nindzsaszerű képesség óriási előnyökkel jár egy folyamatosan változó világban: a túlélés záloga lehet, ha fel tudunk figyelni veszélyt jelentő külső eseményekre, és pillanatok alatt elég éberré tudunk válni a meneküléshez vagy a harchoz.
Persze érdemes kiemelni, hogy a vizsgálat kevés emberrel zajlott, valamint nem kaptak nagy különbségeket az értelmes, illetve a halandzsaingerek között. Az is előfordulhatott, hogy a mért eltérést maga az instrukció (Figyelj az értelmes szövegre!), nem pedig a hangingerek sajátosságai okozták. Az viszont biztos, hogy az agyunk akkor is komplex módon kapcsolódik a külvilághoz, amikor alszunk. Ezért érdemes ügyelni a szavaidra, ha a közeledben alszik valaki: hatni fog rá, amit mondasz, még ha nem is feltétlenül tud erről beszámolni.
