Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biopszichoszociális kényszerzubbonyba tesz minket, hogy egy nemileg felosztott világban kell élnünk – vallja Gina Rippon kognitív idegtudós. A magzati korban elkezdődő nemi szocializációnk az agyunk fejlődésére is hat. Ez azonban csekély mértékű különbségeket eredményez a nemek között: a férfi agy – női agy létezése egy olyan mítosz, amelynek hátterében szisztematikus tudományos torzítás áll. Mutatjuk!
A nemi különbségek kutatásának története hemzseg a módszertani hibáktól. Ezeket a példákat gyűjtötte vaskos kötetbe Gina Rippon nemrég megjelent ambiciózus munkájában, a The Gendered Brain c. könyvben. A műről elismerő recenziót közölt a Nature is, ami az egyik legtekintélyesebb nemzetközi tudományos folyóirat. Lise Eliot cikke alapján összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.
#1 Mi az a neuroszexizmus?
A neuroszeximus egy olyan előfeltevés, amely szerint a nők és a férfiak tulajdonságaiban, viselkedésében megfigyelhető különbségek az agyban található eleve adott biológiai eltérésekre vezethetők vissza, azaz minőségileg másmilyen agya van egy nőnek és egy férfinak. Ha tudósként egy ilyen megközelítéssel a fejünkben végezzük a munkánkat, könnyen fogunk a várakozásainknak megfelelő kutatási eredményeket kapni úgy, hogy a menet közben megjelenő számos torzításnak nem is feltétlenül vagyunk a tudatában. Például annak, hogy eleve azok a tanulmányok publikálhatók könnyebben szaklapokban és kapnak ezáltal nagyobb nyilvánosságot, amelyek különbségeket fedeznek fel a férfiak és a nők között, míg a különbségek létezését elvető sok ezer kutatás gyakran örökre az íróasztalfiókban végzi, megismerésükre a közvéleménynek nincsen lehetősége.
Emellett gyakran előfordulnak más hibák is ezekben a munkákban: számolási tévesztések, a kapott adatok félremagyarázása, a gyenge statisztikai mutatók alapján levont konklúziók, illetve az adekvát kontrollcsoportok alkalmazásának hiánya mind sűrűn felbukkan az elemzésekben. Az egyik leghíresebb vizsgálat például, amely azt állítja magáról, hogy végre képes idegrendszeri alapokon megmagyarázni a férfiak és nők közötti különbségeket, mindössze 21 férfi és 28 női résztvevő eredményein alapul, túláltalánosító következtetései mégis világhírűvé váltak.
#2 Semmilyen tudományos bizonyíték nincs
A 19. század második fele óta tudjuk, hogy a nők agya átlagban 3 unciával, azaz kb. 0,09 kg-mal könnyebb, mint a férfiaké. Ezenfelül azonban az idegtudósok máig nem találtak döntő, a nemi kategóriák szempontjából meghatározó eltéréseket. Széles körben elterjedt nézet például, hogy a nők agyában egyenletesebben oszlanak el a nyelvfeldolgozással kapcsolatos területek. Ám az ezt kimutató eredeti vizsgálat kevés számú résztvevővel zajlott, míg utóbb egy több tanulmányt tüzetesen elemző metaanalízis elutasította ezt a következtetést. A nők és férfiak agya időnként fokozatokban eltérő ugyan, de ezek nem jelentenek minőségi különbségeket. Ráadásul több változó nem a nemmel, hanem az agy méretével mutat összefüggést: amikor nagy fejű nőket hasonlítanak össze kis fejű férfiakkal, nem lehet felfedezni a tipikusnak vélt eltéréseket.
Egy másik, sokat idézett kutatás 2014-ben látott napvilágot. A tanulmány részét képező illusztrációk beégtek a közvélemény képzeletébe: a felvételek úgy mutatták be a férfi és a női agyat, mint amin két homlokegyenest ellentétes „metróútvonal” cikázik keresztül. A tudósok azt igyekeztek bizonyítani, hogy a nők esetében a féltekék között, a férfiak esetében a féltekéken belül erősebbek az agyi kapcsolatok. Ugyanakkor a félrevezető ábra kihagyta azt a tömérdek szinapszist, ami nem mutatott különbséget a serdülők agyában, pedig ezek túlnyomó többségét képezték a neurális összeköttetéseknek! Továbbá az eredmények értékelése során sem a biológiai érettség szintjét, sem az agy tömegét nem vették tekintetbe a kutatók, holott mindkettő jelentősen befolyásolhatta a kapott adatokat.
#3 Biológiai adottságokkal magyarázzák a nők helyzetét
A férfi-női kategóriákra épülő világ fogja azt eredményezni, hogy az emberi agyról is e kettősség mentén gondolkodunk. A neuroszexizmusnak hosszú múltja van az emberiség, illetve a pszichológia történetében. Európa egyik első szociálpszichológusa, a tömegek lélektanával foglalkozó Gustave Le Bon 1895-ben például azt állította, hogy
a nők reprezentálják a humán evolúció legalantasabb formáját.
Rippon a közelmúltból is hoz hasonló esetet: 2017-ben például James Damore, a Google egykor magas beosztású munkatársa blogolt arról, hogy szerinte biológiai okokra vezethető vissza a női dolgozók alacsony száma a technológiai területeken, illetve a vezető pozíciókban.
#4 A férfiak és a nők kiegészítik egymást?
Manapság azért elég ciki a nyílt szexizmus, így Rippon szerint a fókusz a nők alacsonyabbrendűségéről áthelyeződött a férfi-női komplementaritás hangsúlyozására. Az érvelés szerint a nők agya empátiára és intuícióra van előhuzalozva, míg a férfiak idegrendszere aktivitásra és észszerűségre optimalizáltan működik.
Egész véletlenül pont úgy egészítjük ki egymást, ami alátámasztja a fennálló hatalmi rendet: a nők mások gondozásában jók, a férfiak a karrierépítésben.
A biologizáló megközelítés tele van ellentmondásokkal. Például sok férfi elektronikus eszközökön végez bonyolult műveleteket egész nap, de egy mosógép bekapcsolása meghaladja a tudását. A nőknek pedig van egy rejtélyes képessége arra, hogy párhuzamosan több feladatot végezzenek el.
Könnyebb az ún. multitasking képességeiket dicsérni, mint a terheiken csökkenteni.
A komplementaritás középpontba helyezésével igazából csak a csomagolás változott, a lényeg ugyanaz maradt: egyesek szerint biológiai oka van annak, hogy a nőknek kevesebb hatalmuk van a társadalomban.
#5 Férfi géniusz, női szorgalom
Azok az agyi különbségek, amelyek túlhangsúlyozásával sokan a nők másodrangú helyzetét igyekeznek legitimmé tenni, nem születésünktől fogva jelen lévő biológiai eltérések, maximum a kultúra hatására jönnek létre. Ez a történet általában a kék és a rózsaszín rugdalózóval kezdődik, de sajnos felnőttkorra sem ér véget. A neuroplaszticitásnak megfelelően különösen gyermek- és serdülőkorunkban képlékeny még az idegrendszerünk, amely a környezeti ingerek függvényében folyamatosan fejlesztgeti áramköreit.
A felnőttek tudatosan vagy tudattalanul közvetített elvárásai igenis hatni fognak arra, hogy a gyermek agya hogyan fejlődik, milyen tulajdonságai lesznek: mennyire lesz magabiztos, kockázatvállaló, vagy éppen hogyan viszonyul a reál tantárgyakhoz, stb. Egy pár hónapja publikált tanulmány azt találta, hogy már nagyon korán elsajátítjuk a nemi sztereotípiákat. A megdöbbentő eredmények azt mutatták, hogy
már 6 éves gyerekek igáslónak tartják a sikeres nőket, míg a sikeres férfiakat őstehetségnek.
#6 A biologizáló megközelítés képtelensége
A férfi agy – női agy gondolatkör abszurditása három egyszerű mondatban megragadható.
- Amint jelenlegi kategóriáink szerint kisfiúnak vagy kislánynak vélünk egy magzatot, másként kezdünk viszonyulni hozzá.
- A felnőttek elvárásainak hatására csekély mértékű agyi különbségek tendenciaszinten létrejönnek férfiak és nők között.
- Ezeket az eltéréseket felnagyítjuk, majd ezzel magyarázzuk, hogy kinek milyen szerepeket osztunk le a társadalomban.
A recept egyszerű, küzdeni ellene nehéz. Arról nem is beszélve, hogy nem csak férfiak és nők élnek ezen a világon.
