A legújabb kutatások eredményei szerint az oxitocin hatása sokkal jelentősebb az agyban, mint ahogy azt eddig gondoltuk.
Oké, azt már régóta tudjuk, hogy mekkora szerepe van az oxitocinnak a szülésben és a szoptatásban, de vannak, akik szerint rendkívül összetett módon befolyásolja az emberi társas viselkedést. Annak, hogy mit csinál valójában az oxitocin, a Vox járt utána.
Erkölcsi molekula?
Paul Zak amerikai neuroökonómus szerint az oxitocin úgynevezett erkölcsi molekula, amelyet akár fecskendővel is adagolhatunk magunkba. Szerinte a hormon sokkal nagyobb hatással is lehet az emberi szervezetre, mint amennyivel eddig tisztában voltunk. Állítása szerint, ha orrspré segítségével emeljük a szervezetünk oxitocinszintjét, az emberek jobban bíznak egymásban, empatikusabbá válnak, ezáltal pedig nő az erkölcs mértéke.
Zak 2005-ben megjelent tanulmánya megállapítja, hogy az oxitocinkezelésben részt vevő emberek bizalma megnő, emellett pedig hajlamosabbak megnyílni, fájó, kellemetlen történeteket megosztani számukra idegenekkel. Az oxitocin emellett javíthatja a mentalizáció képességét, valamint segít megérteni és elfogadni, ha mások eltérő véleménnyel vannak valamiről. Ezek az eredmények vezettek ahhoz, hogy a kutatók megvizsgálják, hogyan befolyásolja az autizmussal élő emberek viselkedését, ha oxitocinnal kezelik őket.
Egy másik tanulmány megállapítja, hogy az oxitocin hatására jobban megbízunk egymásban, akkor is, ha a szexuális fantáziánkat vagy szokásainkat tartalmazó dokumentumot bíznánk egymásra. A tudós azt állítja, hogy ehhez nem szükséges a hormon adagolása, elég, ha naponta nyolc alkalommal megölelünk valakit.
Így a világ egy jobb, boldogabb hely lehetne.
Nem csak pozitív hatásai vannak
Egy friss kutatás azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az oxitocin az agy több területére is hatással van, mint például az éhséggel összefüggő régiók, vagy a társadalmi kapcsolatokat kezelő területek.
„Ez az eredmény világossá teszi számunkra, hogy az oxitocin sokkal inkább egy szabályozó hormon, amely segíti a szervezetet a homeosztázis fenntartásában, ezáltal pedig befolyásolja a viselkedésünket is” – mondja Daniel Quintana, az Oslói Egyetem kutatója, a tanulmány szerzője.
Az oxitocin fő célja tehát megőrizni a stabilitást a változó környezetben.
Az újabb felfedezések azonban nem írják felül a „szeretethormon” elméletét. Az eddig ismert adatokat árnyalják csupán az új felfedezések, amelyek alapján kijelenthetjük, hogy az oxitocin működése sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt korábban gondoltuk.
Sok, az oxitocin működését vizsgáló kutatást nem tudtak megismételni a tudósok, ezért a kutatás módszertanát kezdték el vizsgálni. A pozitív eredmények alapján az oxitocin hatással van az emberek viselkedésére, azonban a legtöbb pozitív eredménnyel záruló vizsgálatot nem sikerült megismételni, ezért azok fals pozitívnak tekinthetők. Emellett további kétségek merültek fel a kutatások során, amikor egyes eredmények szerint az oxitocin orrspré nem juttatott elegendő hormont az agyba. Ráadásul, voltak eredmények, amelyek szerint a hormon nemcsak a pozitív, de a negatív érzéseket is felerősíti, mint például az irigység vagy a káröröm.
„Az akár korábbi negatív tapasztalatok, akár borderline személyiségzavar miatt bizonytalan embereket rendkívül aggasztja, hogy egyedül maradnak, ezekben az esetekben pedig az oxitocin felerősítheti ezeket a félelmeket” – hívja fel a figyelmet Jennifer Bartz pszichológus a „szeretethormon” elméletével ellentétes eredményekre.
Akkor most mit is csinál az oxitocin?
Az oxitocin egy olyan hormon, amely viselkedést befolyásoló hatásait többször is kimutatták. Amikor a tudósok blokkolták a préri pockok agyában a hormont, a monogámiáról híres rágcsálók nem mutattak érdeklődést a párjuk iránt – tehát biztos, hogy a hormon valamilyen hatással van a társas kapcsolatainkra. Egy másik vizsgálat során kiderült, hogy ha szűz patkányokat kezelnek oxitocinnal, elkezdenek anyaként viselkedni, fészket építenek, összegyűjtik a kölyköket. És bár sokan állítanak sok mindent, a tudósok egyelőre nem biztosak abban, hogyan hat a hormon az emberekre.
A Daniel Quintana által vezetett kutatások rávilágítottak az oxitocinreceptorok és az agyi aktivitás közötti összefüggésekre, eszerint pedig ez a hormon sokkal nagyobb hatással lehet ránk, mint ahogy azt gondoltuk.
A tanulmányban Quintana és társai két adatbázist állítottak össze, hogy bemutassák, az oxitocin az agy mely területein fejti ki hatását, és milyen magatartási formákat befolyásolhat ezzel. Az egyik adatbázishoz az agy génkifejeződését képezték le, a másik elkészítéséhez pedig a különböző pszichológiai állapotokkal vagy viselkedésekkel összefüggő agyi régiókat vizsgálták. A két adathalmaz összehasonlítása – bár nem tökéletesen, de – lehetővé tette Quintana számára, hogy kiderítse, milyen pszichológiai állapotokra és viselkedésformákra van hatása az oxitocinnak. A közös halmaz meglepően nagy volt, az eredmények szerint pedig úgy tűnik, az oxitocin valóban előtérbe helyezi a személyes kapcsolatainkat, de nem feltétlenül irányítja az érzelmeinket.
A felfedezést még több tanulmánynak alá kell támasztania ahhoz, hogy valóban bizonyított legyen, azonban abban szinte biztosak a kutatók, hogy az oxitocin szerepe sokkal árnyaltabb annál, mint amit eddig gondoltunk. Ez pedig nem is akkora meglepetés, hiszen a testünk és elménk működése hihetetlenül bonyolult, és elég kicsi annak a valószínűsége, hogy létezik egy olyan anyag, amely mindent képes jobbá tenni.
