Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A megbánástól való félelem miatt nemcsak a rossz kapcsolatokban ragadhatunk bent, de a nyomasztó munkahelyről is nehezebben dobbantunk, és az is nagyobb kihívást jelent, hogy a rossz szokásainkon változtassunk.
Hányszor gondoltál már arra, hogy saját vállalkozásba fogj, elkezdj írni egy regényt, vagy kilépj a kapcsolatodból? És hányszor nem tetted meg? Sokszor a félelem, hogy később megbánjuk a döntéseinket áll amögött, hogy nem merünk változtatni az életünkön. De hogyan lehet ebből kitörni? Erre kereste a választ a The Conversation.
Általános jelenség
A pszichológiai, idegtudományi és viselkedéstudományi kutatások során kiderült, hogy a megbánás nagy hatást gyakorol az életünkre. Vitathatatlanul az anyagiak és a kapcsolataink az a két kérdés, mely az érzelmi és mentális energiáinkból a legtöbbet fogyasztják – a megbánástól való félelem pedig mindkét kérdésben korlátok közé szorít.
A pénzügyeinket tekintve, a jelenség – annak ellenére, hogy gyakran költünk pénzt olyan dolgokra, amiket később megbánunk – leginkább a befektetések területén figyelhető meg. Függetlenül attól, hogy például a részvényünk értéke folyamatosan csökken, mégis inkább ragaszkodunk hozzá – bízva abban, hogy később többet fog érni –, mint hogy eladnánk.
Ennek a viselkedésnek a mozgatórugója, hogy ha már túl sok pénzt, időt, energiát fektettünk valamibe, sokkal nehezebben engedjük el, hiszen nagyon nehéz megküzdeni a felismeréssel, hogy feleslegesen pazaroltuk erőforrásainkat. A viselkedés hátterében tehát a megbánástól való félelem áll, ami arra ösztönöz minket, hogy ragaszkodjunk az aktuális helyzethez. Sokszor akkor is eszerint cselekszünk, ha az ösztöneink mást sugallnak. Nem vagyunk hajlandóak kevesebbért eladni egy eszközt, mint amennyiért vettük, hiszen ezzel elismerjük, hogy a vásárláskor rossz döntést hoztunk.
Az újdonság varázsa
Jellemzően hatalmas elvárásokkal vágunk bele új dolgokba. Ilyenkor viszont előfordulhat, hogy hiába minden igyekezet és befektetett energia, mégsem halad úgy a projekt, ahogy azt szeretnénk. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk tovább folytatni a munkát akkor is, ha a józan eszünk mást diktál. Az ilyen esetekben a megbánás érzése hatalmasodik el rajtunk, ha még azelőtt befejezzük a projektet, hogy az megvalósulhatott volna. Hajlamosak vagyunk csapdába esni, és inkább tovább küzdünk a cél érdekében, mint hogy megbánjunk, hogy egyáltalán belevágtunk valami újba.
Ez a fajta viselkedés gyakran megjelenik azokban a párkapcsolatokban is, amik egyértelműen nem vezetnek sehova. A szeretet vagy a szenvedély hiánya ellenére tehát tovább folytatják a felek a kapcsolatot, hiszen így elkerülhető minden kellemetlenség, ami a szakítással jár. Ugyanis amikor szakítunk a másikkal, elismerjük a kudarcot, hogy rossz döntést hoztunk. A megbánás érzésének elkerülése érdekében tehát inkább akkor is együtt maradunk, ha tudjuk, hogy sok esély nincs a boldogságra. Azzal győzködjük magunkat, hogy ennyi idő után megéri még egy esélyt adni a dolognak, és megérdemli a másik, hogy ne szakítsak vele.
Ugyanez az érzés akadályoz meg minket abban, hogy új kapcsolatot kezdjünk. A megbánástól való félelem vonzóbbá teszi a jelenlegi helyzetet, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy az hosszú távon nem tesz minket boldoggá.
A megbánás tudománya
De miért vagyunk ilyen könnyen befolyásolhatók? A megbánás egy rendkívül fontos érzelem, evolúciós segítség ahhoz, hogy gyorsabban tanuljunk. Megbánás nélkül ugyanis nehezen tanulnánk a hibáinkból, így e nélkül a fájdalmas következmény nélkül újra és újra elkövetnénk ugyanazokat a hibákat.
Az azonban, ahogy az agyunk feldolgozza az érzést, és az, hogy ezt közben mennyire érezzük rossznak, nem követi a logikát. Sokkal rosszabbul fogjuk magunkat érezni például, ha a buszt egy perccel késsük le, mint ha tíz percet késtünk volna – függetlenül attól, hogy a következő járat mikor érkezik. Ehhez hasonlóan, ha változtatunk a helyzetünkön és ez rossz döntésnek bizonyul, azt jobban megbánjuk, mint ha butaságot csinálnánk, de az nem járna a helyzet megváltozásával. Úgy tűnik, hogy a változásokat hozó döntések meghozatala azt a hamis benyomást kelti, hogy a döntésnek nincsenek enyhítő körülményei, ezáltal pedig hajlamosak vagyunk komolyabb büntetést kiróni magunkra.
A legújabb agyi képalkotó módszerek segítenek azonosítani azokat a neurális hálózatokat, amelyek érintettek, amikor megbánunk valamit. Az eredmények szerint a hippokampuszban – amiről tudjuk, hogy az agy memóriáért felelős része – jelentős aktivitás zajlik. Azt is kimutatták, hogy a félelem és megbánás érzése nagyon hasonló idegi hálózatokat aktivizál, ami azt jelzi, hogy a két érzés gyakorlatilag megegyezik. Ez pedig segít megmagyarázni, hogy miért félünk ennyire attól, hogy megbánjuk a döntéseinket.
Azonban nem minden embert érint azonos mértékben a megbánás. A neurotikus személyeket általában idegesség, kedvetlenség és fokozott aggódás jellemzi, ők nagyobb valószínűséggel szembesülnek a megbánás érzésével is egy rossz döntés következtében, mint mások. Ez arra enged következtetni, hogy a megbánásra való hajlam a düh, a félelem és a magány érzésével függ össze. Ők hajlamosabbak a veszteségre koncentrálni, mintsem arra, amit a dolgokból végül profitálhattak.
De hogyan léphetünk ki ebből?
Szóval, hogyan tehetjük félre a megbánástól való félelmünket, ha el szeretnénk érni valamit az életben? Kiindulópontként realizálnunk kell, milyen mélyen érint meg minket, ha megbánunk valamit. Ha tudatában vagyunk annak, hogy az agyunk hogyan érezteti velünk a megbánást, könnyebb továbblépni. Ha sokszor bukunk bele abba, hogy változtassunk az életünkön, érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy valójában nem magától a változástól félünk-e.
Amennyiben a válasz igen, emlékeztessük magunkat arra, hogy minden változás és változtatás kockázattal jár, azonban ugyanennyire kockázatos nem csinálni semmit. Ráadásul ellentétben a szorongással – ami a jövőről szól, a megbánás mindig a múlttal kapcsolatos, így hiába segít tanulni a hibáinkból, arra nem ad lehetőséget, hogy ki is javítsuk azokat.
Valószínűleg a leghatékonyabb módszer, ha kikérjük mások tanácsát. (Pénzügyi kérdésekben hasznos lehet, ha szakértőhöz fordulunk.) Az, ha a javaslatok alapján döntünk, nagyban csökkenti a megbánástól való félelem mértékét, hiszen nem egyedül magunkat okoljuk, ha mégsem válik be az új állapot. Ugyanez segíthet a szerelmi életünk döntéseiben is. Ha egy barátunk vagy családtagunk tanácsára van szükségünk, nemcsak a felelősség egy részét vesszük le magunkról, de megosztjuk valakivel a problémáinkat, ami szintén jó hatással van a lelki állapotunkra.
Annak ellenére, hogy kényelmesnek tűnik a meglévő helyzet fenntartása, ebből kifolyólag könnyen lemaradhatunk az élet valóban fontos dolgairól, ha nem hozzuk meg a szükséges döntéseket. Valójában a megszokott állapot fenntartása hosszú távon akár káros is lehet, cserébe viszont csak egy átmeneti, kellemetlen érzést kerülünk el.
