Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy kis féltékenység igazából belefér egy normális párkapcsolatba. Valószínűleg mindannyian átéltük már ezt az érzést egy vagy több alkalommal, kisebb vagy nagyobb mértékben. Azokban a pillanatokban érzünk így, amikor úgy tűnik, valami kikezdi a párunk és köztünk lévő különleges kapcsolatot, és attól tartunk, hogy az, akit szeretünk, lecserél bennünket valaki másra.
Míg a legtöbben helyén tudjuk kezelni a néha feltörő érzést, vannak olyanok is, akik számára a féltékenység a mindennapokat eluraló gyötrelem, ami sokszor a kapcsolat megszakadásához vezet.
Mit tudunk a féltékenységről?
A pszichológia hosszú évek óta kutatja a féltékenység jelenségét: Buss 1995-ben például arra jutott, hogy a férfiak a fizikai hűtlenségtől (szex, csók, érintés mással), míg a nők inkább az érzelmi hűtlenségtől (gondok mással való megosztása, levelezés) való félelmükben féltékenykednek, Harris 2004-es vizsgálata szerint pedig a féltékenység evolúciós előnyökkel járt ősanyáink és ősapáink számára is. Seth Meyers klinikai pszichológus szerint ugyanakkor nem feltétlenül érdemes gendermegközelítésben vizsgálnunk a témát. Praxisában a féltékenység számtalan fajtájával és szintjével találkozott mind a nők, mind a férfiak körében. A Psychology Today-ben megjelent írásában inkább arra buzdít, nézzünk szét érdeklődve a saját környezetünkben.
Ha így teszel, valószínűleg te is háromféle „féltékennyel” találkozol majd, akik abban különböznek, hogy milyen okokra vezethető vissza náluk a szerelemféltés.
Bizonytalanság
A bizonytalanság a féltékenység kiapadhatatlan forrása, ráadásul nagyon sokunkat és sokszor önt el ez az érzés. Ha kishitű vagy, ha kétségeid vannak a saját értékeidet illetően, a másik elvesztésétől való félelmeid is fokozódhat. Ha nem vagy biztos benne, hogy elég jó vagy-e partnerednek, ha nem tudod, képes vagy-e hosszú távon is fenntartani az érdeklődését, könnyen gyanakvóvá és aggodalmassá válhatsz. Érdekes, hogy a csökkentértékűség érzése nem feltétlenül kell hogy az életed minden területére jellemző legyen. Lehet, hogy a munkádban magabiztos és sikeres vagy, de nőként nem vagy biztos a dolgodban, vagy az is előfordulhat, hogy tudod, nagyon megértő és hű társ vagy, de a szexben nem tartod magad valami sokra. Lehetsz akármilyen aktív, sikeres és önbizalommal teli az élet egyes területein, a párkapcsolat sokszor egészen más téma – nem csak az álló nap szorongó alkat lehet féltékeny.
Kényszeres gondolkodás
Meyers egyik húszas évei végén járó páciense szinte minden párkapcsolatában kínzó féltékenységet élt át. Klinikailag a kényszeresség (obszesszív-kompulzív zavar) több tünetét is produkálta, bár nem felelt meg a betegség összes kritériumának, kényszeres gondolatai elsősorban a párkapcsolatait érintették. A hozzá hasonló nehézségekkel küzdők számára az ismeretlen jelenti a legnagyobb félelmet. Míg az emberek többsége képes megbirkózni némi bizonytalansággal, a fenti hölgyhöz hasonló betegek számára a legkisebb információhiány is kényszeres, kétségbeejtő és deprimáló gondolatok egész láncolatát indítja el. Ha egy ilyen típusú ember párja későn ér haza, bizonytalanságában – hogy nem tudja, miért késik és mikor ér haza – egy sor negatív választ generál. Ezek a válaszok egy idő után igaznak tűnnek, ezzel a féltékenység kínzó érzését táplálják. Mi van, ha egy másik ér előbb oda?
Paranoid személyiség
Meyers sok olyan féltékenykedő nővel és férfival dolgozott együtt, akik nemcsak a párkapcsolatukban, de az élet más területein is hajlamosak voltak a paranoid gondolkodásra. Sokan mutatnak bizonyos paranoid jellegzetességeket, de a tüneteik nem elég erősek és jellegzetesek ahhoz, hogy diagnosztizálni lehessen őket. Ezeknek az embereknek nagyon nehéz megbízni másokban, sokszor feltételeznek valamilyen rossz hátsó szándékot embertársaik (akár pozitív) cselekedetei mögött. Sokszor érzik magukat áldozatnak, gyakran vélik úgy, hogy más emberek akadályozzák őket az előrelépésben, karriercéljaik megvalósításában, hajlamosak másokat hibáztatni azokért a dolgokért is, amikért valójában ők a felelősek. Az ebbe a személyiségtípusba tartozó emberek sokszor féltékenyek, és nagyon erősen hiszik, hogy a partnerük megcsalja őket. Legtöbbször semmilyen és semennyi bizonyítékkal nem győzhetőek meg ennek az ellenkezőjéről.
Realitások
Ha megkérdezel egy notórius féltékenykedőt, van-e, volt-e valós oka a féltékenységre, rendszerint azt válaszolja majd, hogy igen, mert bebizonyosodott, hogy a partnere megcsalta/elárulta őt. Adja magát a kérdés. Van a megcsalásnak egyfajta mintázata, vagy az is lehet, hogy elszigetelt jelenségről volt szó a felemlegetett esetekben? Azok az emberek, akikről úgy gondoljuk, túlzásba viszik a féltékenykedést, általában több párkapcsolatukban is intenzíven szembesülnek ezzel az érzéssel, függetlenül attól, hogy az adott partner adott-e rá okot vagy sem. Ha a jelenlegi párkapcsolatodban erős féltékenységet érzel, gondold végig, jellemző volt-e ez rád a korábbi kapcsolataidban is, vagy a jelenlegi párodnak, vagy viselkedésének szól ez. Ha csak újabban jellemző, hogy megrohan ez az érzés, mindenképpen foglalkozz vele, mert lehet, hogy az ösztöneid súgják, hogy nem bízhatsz százszázalékosan a partneredben. Ebben az esetben nem kell, hogy féltékeny típusnak érezd magad, ha pedig a partnered címkéz így, akkor félreérti az érzéseidet. Inkább aggódsz, mint féltékenykedsz.
Mi legyen?
Legközelebb, ha párkapcsolati féltékenységgel találkozol (akár te vagy, akár a párod féltékeny) gondold át, milyen kontextusban jelenik meg ez az érzés. Ha egyikőtök mögött már komoly féltékenységtörténelem van, érdemes utánamenni, mi okozza a bajt. Készüljetek fel rá, hogy a bizonytalansággal, a paranoid és kényszeres gondolatokkal nem könnyű leszámolni, és nagy valószínűséggel szakértő segítséget is igényel majd a dolog, és csak akkor működik, ha mindketten elkötelezettek vagytok benne. Ha nem tudjátok kijelölni a féltékenység és a féltékenységre okot adó viselkedés mindkettőtök számára elfogadható kereteit, a mentális egészségeteket veszélyeztetitek.
