Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az élelmiszeripar működésében eddig kevés prioritást élvezett a fenntarthatóság. Ha nekilátunk a rovarok tömeges tenyésztésének, nem ártana ezen változtatni, különben messze nem nyerünk annyit a proteinforrás-váltással, mint reméljük.
Kétmilliárd ember nem tévedhet – legalábbis abban nem, hogy a rovarok finomak, mind a kétezer faj, amit rendszeresen fogyasztanak. A rovarevés előnyeiről pedig senkit nem kell győzködni, igaz? Ha fehérjeszükségletünket rovarfogyasztásból fedezzük, tápanyagok szempontjából járunk annyira jól, mint a hússal, ráadásul a környezetünket is kíméljük. Tehát, ha a bolygónak lassan 8 milliárd embert kell ellátnia étellel, akkor kézenfekvő megoldás, hogy nekilássunk rovarokat enni. Elvileg legalábbis. Ha azonban alaposabban is megnézzük ezt az ötletet, akkor jó sok buktatóra akadunk. Köszi, Wired, hogy ezt megtetted.
Először is ott van az a probléma, hogy jelenleg csak vadon élő rovarokat fogyasztanak az emberek, és azt sem túl nagy mennyiségben. Az ENSZ által 2013-ban előrevetített jövőkép azonban nem ez, hanem sokkal többen, sokkal több rovart kellene hogy fogyasszunk az elkövetkező években, ami lehetetlenné teszi, hogy a vadon élő állatokból fedezzük a szükségleteinket. Azok a telepek viszont, ahol több millió állatot képesek tenyészteni, felnevelni, megölni, majd szállítani, rengeteg tápanyagot igényelnek, és még több hulladékot termelnek, így több kérdést is felvet a működésük. Szóval, ahogy Åsa Berggren, a svéd Uppsala Mezőgazdasági Tudományegyetem ökológusa fogalmaz:
Még nagyon keveset tudunk arról, mennyire lenne fenntartható a rovaralapú étkezés.
Ez pedig elég nagy gond. Az emberek étrendje ugyanis már most is kérdéseket vet fel a fenntarthatósággal kapcsolatban. Ahogy arról bármelyik vegán szívesen felvilágosít, az emberek húsfogyasztásának súlyos következményei vannak a bolygónkra. A világ mezőgazdasági területeinek 77 százaléka a haszonállatok takarmányának megtermelésére szolgál, annak ellenére, hogy ez csupán egy átlagos étrend 17 százalékát teszi ki.
Az állattenyésztés az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok 14,5 százalékáért vonható felelősségre. A tenyésztett sertések a több országon vagy kontinensen átívelő járványok melegágyát jelentik, a csirkék tenyésztése hozzájárul az antibiotikum-rezisztens baktériumok fejlődéséhez, ahogy az állattenyésztéssel járó mérhetetlen mennyiségű hulladék is káros hatással van a környezetre. A vegánok markáns érveivel ellentétben ez azonban nem a proteinfogyasztásból, hanem mértéktelenségből és a piacgazdaság működéséből származó probléma.
Most azonban, hogy a rovarok fogyasztása egyre népszerűbbé válik, fennáll annak a veszélye, hogy ezek tenyésztése is eliparosodik. Néhány európai országban már léteznek olyan tenyésztési létesítmények, amelyek meghaladják egy repülőgép hangárjának a méretét is. Persze ettől még nem lesz a rovartenyésztésből katasztrófa. Legalábbis nem kellene annak lennie, hiszen, ahogy Berggren mondja, remélhetőleg tanultunk annyit a hibáinkból, hogy egy új faj tenyésztésénél nem követjük el azokat a hibákat, mint korábban.
Sőt, ha most kezdhetnénk bele egyáltalán a nagyüzemi állattartásba – a következmények fényében –, nyilván máshogy csinálnánk. Arra, hogy mire is érdemes pontosan odafigyelnünk, Berggren és munkatársai egy, a Trends in Ecology and Evolution nevű lapban megjelent elemzésükben keresték a választ. A cikkből kiderült, hogy az ehető rovarok mintegy 710 millió dolláros globális piacot alkothatnak a következő öt évben – lisztbe őrölve vagy nasiként fogyasztva egyaránt. A rovarok tenyésztése azonban több nem kívánt következményt eredményezhet.
Mindent megmentő körforgás
Napjainkban például elképzelhetetlen mennyiségű földterületet használnak az emberek olyan növények termesztésre, melyekkel azokat az állatokat etetik, amiket később az emberek elfogyasztanak. A rovaroknak kevesebb táplálékra van szükségük, az embereknek azonban így is megfelelő mennyiségű fehérjét tudnak biztosítani. Ez azonban továbbra is azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termőföldeket az emberek által elfogyasztott állatok etetésére tartjuk fenn.
Valódi megoldást az jelentene, ha olyan rovarokat tenyésztenénk, amelyek nem esznek túl sokat, ellenben gyorsan fejlődnek. Legjobb esetben ezek a tenyésztett rovarok valami olyan táplálékot fogyasztanának, amit az emberek nem tudnak vagy nem szoktak megenni, hiszen ezzel megoldódna a táplálék újrahasznosításának problémája, termőföldek szabadulnának fel, amiken az emberek számára fogyasztható növényeket lehetne termelni. Emellett egyszerű lenne megtippelni azt is, hogy mennyi hulladék keletkezik a rovarokból, az mit tartalmaz, és mire lehetne felhasználni.
A helyzet az, hogy ezek a problémák, pontosabban a fenntarthatóság problémája keveseket foglalkoztat. „Úgy gondoljuk, hogy a rovarok gyógyírt jelenthetnek az emberek táplálkozására. De mi van az összes többi szemponttal?” – veti fel a kérdést Bob Martin, a Johns Hopkins Egyetem kutatója. A csirkékkel már megcsináltuk, most pedig óriási halfarmokat építünk, ahol teletoljuk az állatokat antibiotikumokkal. Persze simán lehet, hogy a rovartenyésztő vállalkozásoknak már megvannak a válaszai a fenntarthatósági aggályokra, csak éppen nem publikálják azokat.
Például, az Aspire Food Group, amely tücskökből állít elő lisztet, a tücskök ürülékét mezőgazdasági vállalatoknak adja el, akik ezt talajmódosítóként használják fel. Gabe Mott, az Aspire társalapítója szerint az így kapott anyag nem sokban tér el a könnyen hozzáférhető műtrágyáktól, a tücskök széklete a földbe keverve hozzájárul a növények növekedéséhez, de ezt egyelőre szakirodalom nem támasztja alá. A tücskök feldolgozása más hulladékokkal is jár, ennek a mennyisége azonban az Aspire szerint egyelőre elhanyagolható. Egy konténerbe 5-10 ezer tücsköt helyeznek, több ezer konténerrel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy naponta egymillió tücsköt dolgoznak fel. „Szeretnénk biztosítani az embereket arról, hogy van hova küldeni a tücskök székletét, ráadásul ennek mezőgazdasági haszna is van” – állítja Mott.
Milyen lenne a fényes jövő?
Világos, hogy a világ táplálkozásával kapcsolatos legnagyobb probléma nem a mennyiség, hanem az eloszlás kérdése. Ha az amerikaiak által fogyasztott fehérjét csökkentenénk, az állatokat tápláló növények előállításához használt földet gyümölcsök és zöldségek termesztésére használhatnánk. Az amerikaiak még így is sokkal több fehérjét és zsírt fogyasztanak, mint a világ átlaga, és két-háromszor annyi vörös húst, mint a bolygón bárhol máshol. Ezek az arányok még abban az esetben is igazak, ha az egyes országokra, valamint az Egyesült Államok szegényebb részeire is jellemző az alultápláltság.
A jövő problémáinak megoldása tehát nem abban rejlik, hogy a szegényebb rétegeket az olcsó fehérjével etetjük, míg a legfelsőbb szint marad a steak fogyasztásánál. „Hiszek abban, hogy a rovarok megfelelő élelmiszerforrásnak bizonyulnak, de szeretném, ha az emberek ezt nem egy olyan egyszerű megoldásnak tekintenék, hogy csak tenyésztünk egy csomó rovart, aztán minden rendben lesz. A világ és az élelmiszeripar működése ennél sokkal bonyolultabb” – vallja Berggren. A rovarok fogyasztása lehetőség. Lehetőség arra, hogy helyrehozzuk az élelmiszeripart, ha már a kezdetektől odafigyelünk a rovartenyésztésre.
