Megesett már veled, hogy elérzékenyültél egy romantikus vígjátékon, aztán kicsit szégyellted mások előtt, hogy így meghatódtál? Előfordult már, hogy hirtelen boldogságot éreztél, amiért a főnök jól kiosztotta a kollégádat, majd bűntudatod lett emiatt? Az érzelmeinkkel kapcsolatos érzelmeinket metaérzelmeknek nevezik a pszichológusok. Mennyire gyakori ez a jelenség, és mit érdemes kezdeni vele?
A fent leírtak általában ismerős helyzetek, mégis viszonylag keveset tudunk a metaérzelmekről. A St. Louis-i Washington Egyetem Érzelem és Mentális Egészség Laborjában dolgozó Bailen és munkatársai kutatást terveztek, hogy megvizsgálják a mindennapi életben előforduló metaérzelmeket.
Idén megjelent írásukban arra is igyekeznek választ adni, hogy miként lehet reagálni erre a jelenségre, hogy a lelki jóllétünket növelni tudjuk.
Mennyire gyakoriak a metaérzelmek?
A vizsgálatban 79 felnőttet (20-71 évesek) kértek meg arra, hogy töltsenek ki egy tesztet a közelmúltban megélt érzéseikről. Tájékoztató anyagokból és a kutatókkal való beszélgetésekből megismerték a metaérzelmek fogalmát. Ezt követően egy héten keresztül naponta 8-szor jelzett a telefonjuk. Ekkor jelölték az érzéseikkel kapcsolatos figyelmi szintjüket, illetve hogy milyen érzéseik voltak az érzéseikkel kapcsolatban (ha előfordult ilyen tapasztalat). A kutatók azt találták, hogy meglehetősen gyakori jelenségről van szó:
a résztvevők fele legalább egyszer élt meg metaérzelmet a vizsgálati hét alatt.
Milyen típusai vannak a metaérzelmeknek?
A pszichológusok az érzelmeinkkel kapcsolatos érzelmeink négy típusát különböztették meg: negatív-negatív (pl. szégyenkezünk amiatt, hogy szomorúak vagyunk), negatív-pozitív (pl. bűntudatunk támad, mert boldogok vagyunk), pozitív-negatív (pl. elégedettséggel tölt el minket, hogy felháborodtunk), pozitív-pozitív (pl. reményt vált ki belőlünk, hogy elégedettek vagyunk).
A vizsgálat eredményei szerint a negatív-negatív kombináció jelent meg a legnagyobb számban. A tanulmány egyik konklúziója, hogy
az emberek sokszor csalódottak, zaklatottak, dühösek voltak a negatív érzéseik miatt.
Kikre jellemző a metaérzelmek megélése?
- A negatív-negatív metaemóciók száma összefüggést mutatott a depressziós tünetek nagyobb arányú előfordulásával. A szerzők szerint inkább a depresszió az, ami a negatív érzések fokozódásához vezet, minthogy a metaérzelmek okoznának depressziót, de a kapcsolat tisztázása további vizsgálatokat igényel.
- A metaérzelmek kapcsolatot mutattak az érzelmekre való odafigyelés mértékével is. Lehetséges, hogy a sokrétű érzelmek megélése magára vonja a figyelmünket, de az is megeshet, hogy a figyelmi állapotaink során vesszük észre a bennünk kavargó érzelmeket, jobban tudjuk differenciálni azokat.
- A kutatások egyelőre nem bizonyítottak nemi, életkori, etnikumok közti különbségeket. Bár gyakori tapasztalat, hogy nőket minden életkorban kevésbé bátorítanak például a dühük kifejezésére.
- Negatív-negatív metaérzelmeink előfordulását kiskorunkban szerzett élményeink is befolyásolhatják. Ha gyermekként tiltott volt az érzelmek megélése, kifejezése, akkor felnőttkorban is nagyobb eséllyel élünk meg bűntudatot, szégyent vagy éppen dühöt a negatív érzéseinkhez kapcsolódóan. Tovább nehezítheti a helyzetet, ha gyermekként nem volt lehetőségünk az érzelemszabályozás elsajátítására.
Hogyan érdemes kezelni a metaérzelmeket?
- Tudatosabb lehetsz az érzéseiddel kapcsolatban, ha megtanulod felismerni és megnevezni őket. Mit jelent például az, hogy rosszul vagy? Inkább szomorúságot, magányt, reménytelenséget vagy félelmet érzel? Milyen testi érzésekkel jellemezhető számodra ez az állapot? Gyorsabban ver a szíved, szorít a mellkasod, legszívesebben elmenekülnél?
- A negatív érzéseinket nem könnyű megélni, ugyanakkor nagyon fontos funkciót töltenek be az életünkben. Legtöbbször azt jelzik, hogy a környezetünkben valami nincs rendben. A félelem megóvhat minket a veszélyektől, a felháborodás változások elérésére ösztönöz minket. Ha szorongunk, általában megfeszül a testünk, elbicsaklik a hangunk, sírunk. Mindez másokból válthat ki odafordulást, felhívhatja a figyelmet arra, hogy támogatásra van szükségünk.
- Társadalmunkban sokszor arra ösztönöznek minket, hogy ne sírjunk, hogy legyünk kemények. Ha fáj valamink, katonadolog, legyünk vidámak. A sírás viszont nem a gyengeség jele, hanem az abban rejlő erőé, hogy meg mered élni az érzéseidet.
- Ahhoz, hogy jobban megértsd az érzéseidet, érdemes figyelembe venned a kontextust is, amiben megjelennek. Azért van bűntudatod a dühöd miatt, mert igazságtalanul a másikon vezetted le a benned egyéb okokból felgyülemlő feszültséget, vagy mert egész életedben tiltva volt számodra ennek az érzelemnek a kifejezése?
- Ne nyomd el az érzelmeiddel kapcsolatos érzelmeidet. Ha nem akarsz róluk tudomást venni, akkor még jobban feszíthetnek téged, vagy pedig kerülőutakon jelennek meg, például testi tünetek formájában.
Érdemes szóba állni velük, hiszen nem véletlenül csöngettek be épp hozzád. Fontos üzenetet hoztak, aminek megfejtésében egy jó pszichológus nagyon sokat segíthet.
