Egy párkapcsolatban ritkán egyenlőek a hatalmi viszonyok, valamerre mindig elbillen a mérleg nyelve. Olykor azonban annyira megszokottá válik a másik dominanciája, hogy már észre sem vesszük. Marad a rossz közérzet a gyomorban, és a rendelkezésre állás folyamatos érzése. Az erőfölény mindennapokban megmutatkozó apró jeleit azonban te is észreveheted. Nálatok kire jellemzőek?
Kiskorunktól fogva folyamatosan sajátítjuk el a ránk osztott szerepeket, és hogy hol van a helyünk a világban. Az emberek közötti egyenlőtlenség felnőtt korunkra annyira természetessé válhat, hogy egy párkapcsolatban sem kérdőjelezzük meg, hiszen sokszor észre sem vesszük a megnyilvánulásait. Persze amit nem látunk, az ellen védekezni sem tudunk.
Pont azért olyan hatékonyak a domináns viselkedés enyhébb és rejtettebb formái, mert nehéz tetten érni őket. Az átgondolatlan szokások hátterében gyakran nincs is rossz szándék, de a másik számára túlterheltséget, frusztrációt és korlátozást eredményezhetnek.
A hatalmi fölényhez kapcsolódó jelenségek a világ minden háztartásában megtalálhatóak. A te otthonodban kinek a viselkedésére jellemzők az alábbi stratégiák?
Szanaszét hagyja a ruháit, és terjeszkedik a térben
A tér uralása változatos formákban valósulhat meg. Tipikus példája, amikor emberek szétterpesztett lábbal ülnek a metrón, gyakorlatilag két helyet is elfoglalva ezzel. Ide tartozhat a cuccok lakásban való szanaszét hagyása, vagy amikor valaki ebéd után a nappaliban pihenget, és ezért az egész családnak lábujjhegyen kell járnia. Klasszikus jele, amikor beszélgettek, és ő úgy támaszkodik a székedre, hogy te nem tudsz hátradőlni, vagy egyéb módokon kényelmesen elhelyezkedni. De talán ezeknél is ékesebb példája a jelenségnek a csatornaváltás joga: kinél van a távirányító, ki dönti el, hogy mit nézünk a tévében, és hogy mikor kapcsoljuk ki a készüléket.
Ha nincsenek érveid, ne is vitatkozzunk
Ennél a stratégiánál rendszerint a másik dönti el, hogy egy téma elég komoly-e ahhoz, hogy egyáltalán beszélni lehessen róla. Még ha előre át is gondolod a mondandódat, és vársz a közléssel egy alkalmasnak tűnő időpontig, akkor is pillanatok alatt lesöpri az érveidet. Ha valami számára nem logikus, akkor esélyed sincs. Az érzéseidnek vagy az intuíciódnak nincs helye a vitában, hiszen ezek nem megalapozottak az ő szemében. Gyakran mondja neked azt is, hogy ha máshogy fogalmaztál volna, komolyan vett volna. A vége mindig ugyanaz: nem tudsz vele beszélni, az üzeneted elsikkad, sőt szerinte ez a te hibád.
Anyád tömte tele a fejedet
Ha nem értetek valamiben egyet, akkor a gondolataidat rögtön más emberek hatásának fogja tulajdonítani. Amikor ellenállást fejtesz ki, azt mondja neked a vita hevében, hogy most a pszichológusod, a szüleid vagy a barátnőid beszélnek belőled. Ezzel azt fejezi ki, hogy nem vagy képes önálló álláspont kialakítására, illetve következetes végigvitelére vele szemben, hanem folyamatosan valakinek a befolyása alatt állsz.
Én nem szeretek magamról beszélni
Számos oka lehet annak, ha valakinek nehézséget okoz, hogy a múltjáról, a belső folyamatairól vagy az érzéseiről beszéljen. Noha egy ideig vonzó lehet a személy körül kialakuló titokzatos aura, az információk visszatartása sok problémát eredményezhet. A csendes embernek nem kell magyarázatokkal szolgálnia, nem kell nyitottnak lennie a párbeszédre, gyakran gondolatolvasást vár el a környezetétől, hiszen apró jelekből kell kitalálni, épp milyen kedvében van. Az ilyen emberek pozitív megerősítést is ritkán adnak a párjuknak.
Hová tetted a kocsikulcsom?
Ha kizárólag a párod használ bizonyos tárgyakat, és azokat folyton rajtad keresi, akkor a saját mulasztásáért téged tesz felelőssé. Ezzel tulajdonképpen azt üzeni, hogy mindent neked kéne megjegyezned, fejben tartanod. Érdekes, hogy olyan emberek, akik vadidegen városokban is remekül tájékozódnak, rendszeresen eltévednek a saját hűtőszekrényükben. Ilyenkor neked kell felsorolni, megmutatni, hogy mit hol talál.
Megsétáltattam a kutyát, hős vagyok!
Gyakran előfordulhat, hogy a közös feladatokhoz való hozzájárulását aránytalanul felnagyítja, míg a te mindennapi robotodért nem jár elismerés és köszönet. Nagyon meg kell dicsérni őt, ha leviszi a szemetet, kiporszívózik vagy elintéz egy nagybevásárlást (míg te minden nap jársz boltba). Rendszerint a látványos és kevésbé kellemetlen feladatokat vállalja be. Sosem pucolja ki a vécét, de szereti rendben tartani az előkertet, melyre rálátnak a szomszédok. A hét összes napján te főzöl, de amikor vendégek jönnek, elkészíti a specialitását és learatja a babérokat.
Eljöttem veled, de mégsem vagyok itt
A szertartásos vagy formalizált jelenlét során valaki fizikailag ott van egy helyzetben, de tulajdonképpen nem vesz benne részt, nem működik érdemi módon közre. Például elmegy veled vásárolni, de végig a telefonját nyomkodja. Megjelenik a szülői értekezleten, de nincs képben a gyermek jegyeit, nehézségeit, haladását illetően. Átjön az édesanyja, de ő elmegy füvet nyírni, így neked kell beszélgetni és időt tölteni a rokonnal.
Jó, de azért nem vagyok olyan vészes, mint mások
Ha kritika éri, gyakran azzal védekezik, hogy előnyös összehasonlításokat tesz. Hangsúlyozza, hogy te tulajdonképpen nagyon jól jártál vele, így egyáltalán nem lehet okod panaszra. Lehet, hogy rendszeresen kiabál veled, de sosem ütött meg. Lehet, hogy nem figyel oda az igényeidre, de sosem csalt meg. Lehet, hogy folyton a munkájába menekül, de nem iszik gyakran. Attól viszont, hogy a második tagmondatban említett problémák nem léteznek, az első tagmondatban megfogalmazott nehézségekkel foglalkozni kell, azokat nem lehet érvényteleníteni.
Ezt is csak túlreagálod
Ha a viselkedésével szembesítik, akkor a felelősségvállalás vagy a változás iránti elköteleződés helyett hajlamos a másik érzéseinek jogosságát megkérdőjelezni. Nem az ő reakciójával, jelenlétével, magatartásával van a probléma, hanem a te érzékenységeddel.
Ezek a mindennapi élethelyzetek mindannyiunk számára ismerősek lehetnek. Ha néha mulatságosnak is tűnnek, fontos őket komolyan venni, hiszen hatalmi egyenlőtlenségekről árulkodhatnak, különösen, ha mintázatszerűen vannak jelen. Társadalmunkban rendszerint férfiak gyakorolják ezeket a stratégiákat, hogy fenntartsák a hatalmukat és felsőbbrendűségüket. Nők sokkal alacsonyabb számban, eseti jelleggel alkalmazzák őket, gyakran önvédelemből vagy a hatalomtól való megfosztottságot ellensúlyozandó.
A fenti példák mindegyike Luis Bonino és Szil Péter Hétköznapi hímsovinizmus című könyvéből való. A rendkívül izgalmas olvasmány alcíme is beszédes: A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak. Ezek az elnyomó viselkedések azért nagyon veszélyesek, mert megszoktuk őket, láthatatlanok, szalonképesek. Ugyanakkor pontosan ez a közeg képezheti a táptalaját annak, hogy sok családban ennél sokkal súlyosabb erőszakformák is megjelenjenek.
Ezt üzenjük a férfiaknak: Megértem, hogy nem akarsz rosszat, nagyon szereted a hozzád közel állókat. De a férfivá válás során nagy valószínűséggel elsajátítottál egy sor olyan viselkedést, amelynek észrevétlenül is köze van a magasabb státuszod fenntartásához. Többek között ezt jelenti „igazi” férfinak lenni a társadalomban.
A jó szándékodat tehát senki sem vitatja, de kérlek, figyeld meg, hogy bizonyos viselkedéseid milyen hatással vannak másokra. Ha a körülötted élők azt jelzik vissza, hogy a magatartásod korlátozza őket, bántja, vagy extra igénybevételnek teszi ki, akkor ne sértődéssel és hitetlenkedéssel reagálj, hanem vizsgáld felül a működésmódjaidat. Ha tudatos tudsz lenni, és fogékony a visszajelzésekre, változásoddal aktívan tehetsz az egyenlőtlenségek fenntartása ellen.
Ezt üzenjük a nőknek: Talán sokszor nem is érted, vagy nehezen tudod szavakba önteni, hogy miért bánt a másik viselkedése, miért érzed rosszul magad. Ha van tudásod a hatalom fenntartásának eszközeiről, akkor láthatóvá válnak számodra ezek a stratégiák, és nagyobb eséllyel tudsz védekezni ellenük. Ha segítségre van szükséged, fordulj olyan emberekhez, akikben megbízol. Problémáiddal civil szervezetek munkatársait is felkeresheted.
Ha pedig egy induló párkapcsolatban vagy, figyelj fel a bántalmazás korai jeleire, és szüntesd meg az ismerkedést. Soha nem a te hibád, ha testileg vagy lelkileg bántanak, ezt senki nem teheti meg veled. Minden emberi kötődésedben jogod van a biztonsághoz, a tisztelethez, a növekedéshez.
