Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A különlegesen szép embereket általában irigyelni szoktuk. Azt gondoljuk, milyen szerencsések, és való igaz, hogy a szépségnek van egy csomó pozitív hatása. Évtizedek pszichológiai kutatásai irányultak arra, hogy a szép embereknek könnyebb dolguk van. Legismertebb a halo-effektus, ami arra mutat rá, hogy a szépség mellé sok jó tulajdonságot feltételezünk. Vagyis a szép emberekről azt gondoljuk, mielőtt bármi mást is tudnánk róluk, hogy kedvesebbek, viccesebbek, jobbak az átlagnál. Ez persze kedvező a génlottó nyerteseinek, hiszen pozitívabb fogadtatásban részesülnek. Vannak helyzetek viszont, nem is kevés, amikor a szépség éppen hátrányt jelent.
Nemrég írtam arról a kutatásról, amelyben azt találták, hogy a nagyon magas intelligenciájú embereket nem feltétlenül tartjuk vonzó romantikus partnernek. Ezt gondolta tovább egy olvasónk, Erika, aki azt írta le, hogy viszont a csinos és kedves emberekről (nőkről!), mintha nem hinné el a világ, hogy intelligensek:
„Szőke, cserfes, kedves, társaságkedvelő, szeretettel teli, mosolygós lány voltam/vagyok. Amikor megnyertem életem első matekversenyét, a díjkiosztón nem akartak előre engedni (ahova az elsőknek kellett menniük), mert az nem az én helyem.
Az írásbeli matek felvételim után az egyik helyen a szóbelin elmeszeltek (bár már az írásbelin elég pontom gyűlt össze, hogy felvegyenek, de kivételesen megkértek, menjek máshová), mert nem ilyennek képzelnek valakit matekos karrierrel. Később egy másik matek szóbelin ketten voltunk lányok, egy félénk lány, neki volt a legalacsonyabb írásbeli pontszáma, és én. Nekem volt a legmagasabb pontszámom. Őt a jó matekosok közé tették, a tanár sokat segítette – velem ellenkezőleg bántak. A tanárunk mindig csodálkozott, hogy véletlenül milyen jól sikerült a matekversenyem. Tíz év múlva megkérdeztem, hogy miért szívatott: kiderült, hogy összekevert kettőnket.
Egy másik verseny díjkiosztójára nem akartak beengedni, azzal a felütéssel, hogy 'barátnő nem jöhet be'. Amikor mondtam, hogy meghívott vagyok, és megmutattam a meghívót, nevettek, és beengedtek azzal, hogyha ennyire fontos, hogy így csalunk, akkor mehetek.”
Erika azóta is tapasztalja ezt: a külföldi doktorija során, majd a munkahelyén ugyanígy, kevéssé akarták elhinni neki, hogy vannak ötletei és gondolatai. Túl kedves és mosolygós ahhoz, hogy okos legyen. Persze vannak pozitív tapasztalatai is. Általában, mire jobban megismerik, tisztába jönnek a képességeivel, és már nem érvényesül ez a torzító hatás. Ezek a tapasztalatok nagyon is valósak a pszichológiai kutatások fényében is. Több szempontból is beigazolódott az a feltevés, hogy bizonyos helyzetekben a vonzó külső kifejezetten negatív hatással van az ember képességeinek, például az eszének a megítélésében.
Nehezebben kapnak állást
Ez úgy általánosságban nem így van, a vonzó külső általában jó pont az interjúztatók szemében, és egy átlagos állásra talán könnyebben vesznek fel valakit, aki szép és kedves, mint aki nem. Van azonban az állásoknak egy köre, ahol kifejezetten hátrányosan különböztetik meg a szép nőket. Ezek az általában férfiakhoz társított állások, ahol a munka elvégzése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy valakinek milyen a külseje. Olvasónk a matematikusi karrier felé indult, ami éppen ilyen. Meg is tapasztalhatta, hogy több kört kell futnia, mint másoknak. Ez a különbségtétel csak nőkre vonatkozik. Jóképű férfiakat nagy örömmel vesznek fel HR-osztályra vagy ápolónak, esetleg fehérnemű-értékesítőnek.
A másik helyzet, amikor szintén nem szerencsés egy állásinterjún, ha jól nézel ki: ha azonos nemű az interjúztató, és vetélytársat lát benned.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Azt gondolják róluk, hogy kevésbé tehetségesek
Ebben a kutatásban is az derült ki, hogy a velünk azonos nemű, jó külsejű emberekről gondolunk csak rosszat. Mondjuk, itt az eredmények férfiaknál és nőknél ugyanúgy igazak voltak. A kísérletben egy esszé alapján kellett megítélni a kísérleti alanyoknak, hogy vajon mennyire tehetséges, aki az esszét írta. Amit még tudtak róla, az a fényképe volt. Nyilván a fényképeken nagyon jó külsejű, átlagos és kevésbé szerencsés arcberendezésű emberek szerepeltek. A kísérleti személlyel azonos nemű esszéírókat akkor találták kiemelkedően tehetségesnek, ha átlagos külsejű volt. A szépeket tehetségtelenebbnek tartották. De ha a másik nemről volt szó, akkor bezzeg mind a nők, mind a férfiak a legjobb külsejű esszéíróknak szavazták meg a legtöbb tehetséget.
Csak szerencséjük van…
„Szexuális attribúciós torzítás” lép működésbe, amikor valaki másnak a sikerét próbáljuk értékelni, és még az illető külseje is szempont. Ha azt kérdezik, hogy minek köszönheti valaki a sikerét, a szerencsének vagy a képességeinek, és melléteszik azt, hogy egyébként egy szép vagy egy átlagos emberről van szó, akkor hamar meglesz a véleményünk. A velünk azonos nemű szép ember csak szerencsés, míg az átlagos külsejű bizony jó képességű, és megdolgozott érte. De ha az illető a másik nemhez tartozik, akkor a legjobb külsejűt gondoljuk a legjobb képességűnek. Illetve nem is a másik nem a lényeg, hanem, hogy ahhoz a nemhez tartozik-e, amely a szexuális érdeklődésünk tárgya. (Homoszexuálisoknál ugyanis fordítva jöttek ki az eredmények.)
Nem feltétlenül annyira könnyű tehát a szerencsés külsejű embereknek sem érvényesülni, és itt most még csak annyit néztünk meg, hogy elhiszik-e nekik, hogy okosak és alkalmasak-e a munka ellátására. Különösen a saját nemünkhöz tartozó szép emberekkel tudunk rosszmájúak lenni. Nem árt ezeket a torzításokat észben tartani, hogy legközelebb ne azonnal vakítson el a külső, hanem hallgassuk meg azt is, hogy mit mond a másik.
