A Parkinson-kór egy hazánkban mintegy húsz-harmincezer embert érintő degeneratív idegrendszeri betegség, mely a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, mindössze a tünetek enyhítésére van lehetőség. A tangóterápia viszont nem csak a fizikai nehézségeken segít át: az elcsigázott lelket és szellemet is örömmel tölti fel. Mi ez a betegség és hogyan segíthet a betegeken a tánc?
Bár a Parkinson egyre gyakrabban jelenik meg akár negyvenesek körében is, mutatói különösen az idősebb korosztályban ijesztőek: a 65 év felettieknél a stroke után ez a leggyakoribb neurológiai kór.
Miről is van szó?
A 19. században leírt betegség tüneteit a dopamintermelés csökkenése és az agyi törzsdúcok, úgynevezett ganglionok roncsolódása váltja ki. Hogy mi indítja el ezt a neurológiai elváltozást, pontosan még nem tudni – egyes vizsgálatok bizonyos vegyi anyagok (például növényvédő szerek) hatására engednek következtetni, más tanulmányok szerint fejsérülés is állhat a háttérben. Az esetek egy jelentős hányadában egyáltalán nem derül ki, mi okozza pontosan az elváltozást. Bár még nem egészen világos, hogy milyen genetikai megalapozottsága lehet a betegségnek, bizonyos betegeknél családi halmozódás is megfigyelhető.
Az utóbbi évek Parkinson-kutatásának egyik legnagyobb áttörése volt annak felfedezése, hogy a kór tulajdonképpen a bélrendszerben kezdődik, s annak vizsgálatával már jóval az első mozgásszervi tünetek előtt jelezhető a baj.
Világszerte milliók küzdenek a Parkinsonhoz kapcsolódó tünetekkel. Az egyik legismertebb érintett a Vissza a jövőbe Marty McFly-át alakító, még mindig kölyökképű Michael J. Fox, aki alapítványa segítségével elkötelezetten küzd a betegségben szenvedők életminőségének javításáért és a kutatások támogatásáért.
Tünetek
A Parkinson elsősorban mozgással kapcsolatos tüneteivel hívja fel magára a figyelmet, de számos más életterületen is érezteti a hatását. Fizikai tünetei közül a legszembetűnőbb a remegés, más néven tremor, az izommerevség, a végtagok rossz koordinációja (ügyetlensége), a meglassultság, a mimikai izmok érintettsége révén rezzenéstelenné váló arc, a beszéd- és nyelészavar, valamint a testtartás instabilitása.
Nem mozgással kapcsolatos tünetei sem kevésbé megterhelőek: az állandósult székrekedés, a depresszió, a fáradékonyság, a motiválatlanság, az aluszékonyság és a szexuális problémák mind olyan tünetek, amelyek negatívan hatnak a betegek közérzetére.
Életminőség
A betegek életminősége a kór lefolyásától függő ütemben romolhat. Az egyre komolyabb mozgásszervi problémák megnehezítik a mindennapi életvitelt, s különösen deprimáló tud lenni ez a folyamat, ha viszonylag gyors állapotromlással jár. Az addig agilis, tevékeny, élénk ember lassú és bizonytalan lesz, nem ura a testének, elesetté és kiszolgáltatottá válik, csoszog, remeg. Társas kapcsolati lehetőségei korlátozódnak, sokszor teljesen beszűkülnek. Az előrehaladott Parkinson-kór akár kerekesszékbe is kényszerítheti az ebben szenvedő beteget.
Kezelés
A Parkinson-kór nem gyógyítható betegség, így a kúra elsődleges célja a tünetek enyhítése és kordában tartása, valamint a betegség súlyosbodásának megakadályozása lehet.
A gyógyszeres kezelés alapja a dopaminpótlás, mellyel a tünetek több évig sikeresen kordában tarthatók, ennek a kezelésnek azonban sokszor van az életminőséget negatívan befolyásoló mellékhatása (például túlmozgásos tüneteket okoz). Javulás várható továbbá a roncsolásos és stimuláló műtéti eljárásoktól is – az elmúlt időszakban főleg az utóbbi, úgynevezett mély agyi stimuláció került előtérbe. Fontos kiegészítő szerepe lehet továbbá a különböző fizioterápiás eljárásoknak, a gyógytornának és egyéb mozgásterápiának is – a Parkinson-kór, bár még napjainkban sem gyógyítható, a fenti kezelésekkel hosszabb-rövidebb ideig kordában tartható.
És mi van a Parkinsonban szenvedő beteg lelkével? Hol az öröm?
Nagyon úgy tűnik, hogy a táncparketten. Mivel a tünetek nagyon komplexek, szinte lehetetlennek tűnik olyan terápiát találni, ami egyszerre enyhíti a mozgásszervi és a lelki nehézségeket is. Vagy mégsem?
Az elmúlt 10 évben a különböző mozgásos és zeneterápiák egyre nagyobb szerepet kapnak a Parkinson-kór kezelésében. Utóbbiak hatása kettős: a zene által serkentett dopamintermelés (többek között ez az anyag termelődik orgazmus alatt is) éppúgy hozzájárul a parkinsonos beteg jobb agyi működéséhez, mint ahogy a muzsika által diktált ritmus a mozgás kiegyensúlyozottságához. A tangó pedig – pontosan még nem tudjuk, miért – az összes többi mozgásformánál hatékonyabbnak bizonyul.
És ez nem csak mese habbal. Lehet, hogy emlékszel a Pepsi-reklámra, amiben a Pepsi és Coca Cola hatását hasonlították össze "tudományos keretek között". A Coca kólás csimpánz értelmi képességei ugrásszerűen fejlődtek és motorikusan is sokat ügyesedett, míg a másik egyszerűen eltűnt. Nem sokkal később egy terepjáróból csörgött be a laborba – valami eszelős buliban vett épp részt. Rögtön ez jutott eszembe, amikor megnéztem a következő videót. Szuper dolog a javuló koordináció és a fejlődő egyensúly, de még szuperebb a visszanyert önbecsülés, elegáns mozgás és az öröm.
Nézd csak, milyen csodálatos változáson megy át a Human Movement Lab parkinsonos betege, ahogy megszólal a tangó!
A tangóterápia nemcsak a mozgás összerendezettségét képes visszaadni, hanem örömérzete ad és segít kimoccanni a depressziós mindennapokból.
A tangóhatás a betegség fizikai aspektusainak kezelésében is segít: a táncmozdulatok fejlesztik a testtartást, az egyensúlyt, a lépések hosszát (előrehaladott Parkinson-kóros betegeknél jellemző az apró lépésekben történő, csoszogó járás), a gyakori irányváltások és forgások segítenek a mozdulatokat koordinálni. A változás azonnali és jelentős. De ami még ennél is fontosabb: a tangó a betegek pszichéjére is felszabadító hatással bír: "A partnerrel való intim közelség segíthet csökkenteni az elszigeteltség érzését, a tangós közösség pedig kitágítja a beszűkült szociális teret" – mondja Kate Swindlehurst, a Parkinson’s & the Tango Effect: My Year on the Dance Floor című munka szerzője, aki szintén a betegség érintettje. Kár lenne kihagyni az élményt!
