Annyian utálják a munkájukat! Annyi embernek stresszt és rossz közérzetet okoz a munkahelye. És olyan sokan nem ismerik fel, hogy ez nagyrészt a vezetőkön múlik. De mit tehetnének a vezetők azért, hogy a beosztottaik számára megkönnyítsék a munkát?

Elkezdődött a szeptember. Te is érzed azt a tompa fásultságot, hogy a fenébe, most újra legalább kilenc hónapig ez a taposómalom következik? Az, hogy milyen érzés bejárnod dolgozni, hogy szereted-e a munkádat vagy sem, hogy rengeteget stresszelsz-e vagy nem, nagyrészt a főnöködön múlik. Ha jó vezetőd van, még inkább, ha sok jó vezető van a cégnél, akkor még a nehéz munka is örömmel tölthet el, megélheted, hogy egy közösség tagja vagy, amihez van kedved tartozni. Ha meg menedzserek basáskodnak feletted, és napi célod a túlélés – leginkább a főnököd túlélése –, akkor utálod az egészet. De mit kellene csinálniuk a főnököknek, hogy ne elvegyék, inkább meghozzák az ember kedvét a munkához?

Simon Sinek korunk egyik legnépszerűbb vezetői trénere, motivációs előadója. 2009-ben robbant be köztudatba a Kezdj a Miérttel című könyvével, ahol azt járja körbe, mi Martin Luther King vagy Steve Jobs titka, hogyan tudtak százezreket maguk mögé állítani. Az erről szóló TED előadását mára több mint negyven milliószor(!) nézték meg. Összeszedtem három pontban, miket mond mostanában a vezetésről. Mit tesz a vezető (leader) ahhoz, hogy az emberek bízzanak benne, jól teljesítsenek, és legfőképpen szeressék a munkájukat?

Vezetőként nem a cél eléréséért vagy felelős, hanem az EMBEREKÉRT, akik felelősek a cél eléréséért

Kezdőként meg tudod csinálni így-úgy a feladatodat, aztán ahogy megy az idő, egyre több tapasztalatod van, egyre többet tanulsz a munkáról, végül már igen jó leszel benne. Eljön a pont, hogy kineveznek vezetővé.

Sajnos a legtöbbször azt nem mondják el, hogy ez mit jelent. Mert ezentúl nem a feladatot kell elvégezned. Hanem azt kell megteremtened, hogy az alád tartozó emberek képesek legyenek jól ellátni a feladatukat. Jobban meg tudnád te csinálni, mint ő? Valószínű. Hiszen éppen ezért neveztek ki. De káros mikromenedzselésbe és vezetői működésbe csúszol bele, ha továbbra is csak a feladatot látod, és nem az embert, aki végzi. Vezetővé válni hatalmas áldozat, mert innentől kezdve, ha jól mennek a dolgok, eredményesek vagytok, az a beosztottaid érdeme, ha viszont gebasz van, az a te felelősséged. Olyan, mint a szülőség: nagy alázatra, önfeladásra és komolya felelősségvállalásra van szükség hozzá.

Segítség, megőrülök a főnökömtől!

Fotó: Shutterstock

Számonkérés helyett odafigyelés

Ha nem jönnek a csapattól az eredmények, akkor a vezetői feladat nem a dolgozók orrának belenyomása a rossz teljesítménybe. És nem is a feladat átvétele, hogy éjszakába nyúlóan egyedül megcsinálja, és dolgozzon mindenki helyett, hanem annak megkérdezése, hogy hogy vagy, miben segíthetek? Gyere, próbáljuk meg újra!

Sinek Noah, a kávépultos példáját hozza annak bemutatására, hogy a jó teljesítmény mennyire nem a dolgozó képességein, hanem a vezetői kultúrán múlik. A szállodában, ahol Sinek megszállt, minden szembejövő alkalmazott mosolya őszinte volt, kedvességük megmelengette a vendégek szívét. Noah különösen kitűnt, olyan vicces és jófej volt, hogy már miatta is érdemes volt kávézni. Sinek meg is kérdezte tőle, hogy szereti-e a munkáját. A válasz „imádom” volt. És miért? Mert minden alkalommal, ha elmegy mellettem egy menedzser, megkérdezi, hogy hogy vagyok. Ha bármi gondom van, azonnal segít. És nem csak az én főnököm, hanem minden főnök a szállodában. Úgy érzem, hogy itt figyelnek rám, és önmagam lehetek – hangzott Noah válasza, és hozzátett még valamit. Dolgozom egy másik hotelben is, ahol a főnökök csak azt lesik, hogy mindent jól csinálok-e. Azonnal leszúrnak a legkisebb hibáért. Ott a munkaidőt azzal töltöm, hogy ne keltsek feltűnést, hogy oda ne jöjjenek számonkérni valamiért. Ott csak letolom a műszakot és felveszem a fizetést.

Noah ugyanaz az ember, ugyanabban a munkakörben a két helyen, de a két szálló vendégei gyökeresen más ügyfélélményben részesülnek tőle. És nem rajta múlik. Hanem a vezetésen. Mennyire inspiráló az, ha egy főnök kirúgással fenyeget, ha nem teljesítesz? Örömmel fogsz még többet dolgozni?

Bátorság kell ahhoz, hogy rá merd bízni magad a beosztottaidra

Ha a dolgozók érzik, hogy embernek tartják őket, kíváncsiak rájuk, akkor elkezdik közösségben érezni magukat. Kialakul egyfajta testvériség, ahol lehet hibázni, amin belül lehetnek viták és nézeteltérések, de kifelé egységes frontot alkotnak. Ha a vezető meg meri azt csinálni, hogy az emberrel foglalkozik, és nem az outputtal, akkor előbb-utóbb jönni fog az output is. A világon mindenkinek vannak teljesítményproblémái, aminek oka ezerféle lehet a tudáshiánytól a családi problémákig. Vezetőként nem fogsz tudni változtatni az okon, ha nem ismered meg azt, mert nem az emberről beszélsz, hanem csak a feladatról. Ha van bátorságod a számok nyomása alatt is az emberre figyelni, akkor biztonsági hálót szősz nemcsak a csapatod köré, de magad köré is. Mert ha elővesz az élet, hogy hirtelen sokat kell beletenni egy munkába, akkor ott fognak állni mögötted és megteszik.

A jó vezetés olyan, mint a fogmosás: sok kicsi, önmagában eredménytelen gesztus sorozata

Rövid távon egy-egy jófej vezetői gesztusnak, egy hosszabb beszélgetésnek nincs látható eredménye. Elmegyünk évi egyszer csapatépíteni, nem sokat ér. Az elérhetetlen vezető, aki minden évben fél órát szán egy-egy beosztottjára olyan, mint az az ember, aki attól várja, hogy ne legyen rossz foga, hogy évente elmegy a fogorvoshoz. Ahhoz, hogy épek maradjanak a fogaid, minden nap legalább kétszer fogat is kell mosni. Egy kétperces fogmosástól jobb lesz a fogad? Nem. Akkor őrzöd meg a fogaid épségét, ha minden áldott nap mosol fogat.

Ugyanígy a vezetésben is nap mint nap millió apró gesztus kell ahhoz, hogy az emberek úgy érezzék, bízol bennük, érdeklődsz irántuk. Amikor megkérdezed (mert megkérdezed!), hogy hogy van, állj meg, és valóban hallgasd meg a választ. Köszönj mindenkinek! Vedd észre, ha valami más, ha valamit jól csinált, vagy ha valami baj van. Önmagukban jelentéktelen, az emberi hozzáállást mutató dolgok következetes ismételgetése teszi azt, hogy a beosztottak úgy érzik, vezetőjük van.

Összefoglalva Simon Sinek útmutatásait:

• Ha egy vezető látja, hogy melyik pályán játszik: hogy a feladata nem az eredmény szállítása, hanem a beosztottai képessé tétele az eredmény szállítására;
• ha érezteti az embereivel, hogy bízik bennük, támogatja őket, és odafigyel rájuk;
• és ha minden nap tesz egy-egy kis gesztust, amiből a fentieket érezni lehet,

akkor az emberek elkezdik becsülni őt, és megtanulnak bízni benne, és nem csak idegbajt kapnak tőle. Ettől máris megjön a kedvük a munkához és egy közösség alakul ki, ez a két tényező pedig már magában foglalja azt is, hogy előbb-utóbb megjönnek azok az eredmények is.