Fájdalmas helyzetek azok, ahol két ember romantikus érdeklődése nem kölcsönös. A rajongót nyomja a viszonzatlan szerelem, a célpont pedig egyre kínosabban érzi magát a kéretlen udvarlástól. Sokkal gyakoribb ez munkahelyeken, mint gondolnánk. Mi történik ilyenkor? És hogyan lehetne véget vetni neki?
Renáta nagyon szerette a munkahelyét. Már másfél éve volt itt, és még mindig örömmel gondolt rá, milyen jó helyre került. A gyárban barátságos volt a hangulat, mindenki tegeződött mindenkivel, a kollégákkal jó közösség alakult ki. Reninek már kialakult szokásai voltak, a reggeli e-mailek után szeretett lemenni a büfébe egy kávéra, mindig talált valakit, akivel beszélhetett pár szót, elröhigcsélhettek. HR-esként vagy kétszáz ember tartozott hozzá, csomóan jöttek ügyes-bajos dolgaikkal, Reni kedvelte ezt a nyüzsgést, azt, hogy hasznos lehet.
Onnan vette észre, hogy az egyik csoportvezető, Zsolt, másképp is érdeklődik iránta, hogy a kolléganői elkezdték ugratni vele. Eleinte tiltakozott, hiszen ő nem látta a férfit Zsoltban, de észre kellett vennie, hogy tényleg. Heti egy-két alkalom helyett naponta többször jött fel a férfi hozzá a gyárból, mindig hosszan elidőzött az asztalánál, poénkodott, bókolt. Egy reggel rózsát talált az asztalán, és az is rendszeressé vált, hogy az ebédnél megjelent, és letett elé egy minyont. Már mindenki felfigyelt rájuk. Reni egyre kínosabban érezte magát. Nem tett semmit, hogy bátorítsa Zsoltot, sőt már nagyon szűkszavúan válaszolt neki, és elfordult tőle. Roppant kellemetlen volt Reninek, hogy ilyen bunkón kell viselkednie, fontosnak tartotta, hogy mindenkihez udvarias legyen, de remélte, Zsolt majdcsak megérti, hogy hagyja őt békén. Sajnos nem így lett, Zsolt rajongása egyre bátrabbá vált. Már értekezleten is megjegyzéseket tett Reni szépségére, mire a gyárigazgató csak somolygott, Reni meg vörös arccal majd elsüllyedt szégyenében.
Végül összeszedte magát, megkérte Zsoltot, hogy beszéljenek. Elmondta neki, hogy látja, hogy érdeklődik iránta. Ne haragudjon, de ő nem. Reni azt mondta Zsoltnak, hogy még nem tette túl magát az előző kapcsolatán. Ez nem volt igaz, de nem akarta a nőkkel egyébként sem szerencsés Zsoltot megbántani, lerombolni az önbizalmát. Pár napig úgy tűnt, eredményes volt a beszélgetés, de utána újraindult az egyre kínosabb udvarlás. Zsolt úgy vélte, ha még nem tette túl magát Reni, majd túlteszi, és akkor majd ő ott lesz neki. Reni már nem járt kávézni, mert a büfében is mindenki csak Zsoltról kérdezte. Kitalálta, hogy diétázik, és otthonról vitt kaját, hogy ebédelnie se a többiekkel kelljen. Végül észlelte, hogy már reggel gyomorgörccsel megy be az irodába. A régi, mosolygós Reni eltűnt, már állandóan szomorúnak és magányosnak érezte magát. Munkájában is többet hibázott. Egy évvel azután, hogy Reni megfogalmazta magának, hogy megtalálta álmai munkahelyét, ahonnan sosem fog elmenni, Zsolt udvarlásának hála, beadta az önéletrajzát a helyi állásközvetítőnek.
A fenti történetet egyik vagy másik oldalról sokan ismerhetik. Egy 2018-as, a Cornell Egyetemen végzett kutatásban több mint 900 válaszolóból 277 számolt be arról, hogy volt már ilyen kellemetlen udvarlási helyzetben, vagy a célpont, vagy a rajongó oldalon. A kutatók elemezték a felek nézőpontjait, gondolatait és érzéseit egy-egy ilyen helyzetben, hogy feltárják, mi az oka annak, hogy megismétlődnek ezek a kellemetlen rajongások, mik a belső érzelmi és gondolati mozgatórugók.
A másikat vonzalmukkal üldözők nem veszik észre, mennyi rossz érzést okoznak ezzel
A rajongók azt hiszik, hogy sokkal több szabadsága van a célpontjuknak nemet mondani, mint amennyi szabadságot ebben a célpontok éreznek. A célpontok „kellemetlenül érzik magukat”, „bűntudatuk van”, „rosszul érzik magukat”, hogy nemet kell mondaniuk – sokkal erősebben, mint ahogy azt az üldözőik hiszik.
Az üldözők nem látják, hogy mennyi aggodalmat okoznak
Munkahelyi környezetben a célpontok tartanak attól, hogy a munkájukban is negatív következménye lesz annak, ha egy kollégát nyíltan és kereken visszautasítanak.
A célpontok átszervezik az életüket, hogy elkerüljék a találkozást. Az üldözőknek erről fogalmuk sincs.
Egy kollégát romantikus rajongással zaklató embernek sejtése nincs arról, hogy a célpontja a teljes életét, szokásait átszervezi annak érdekében, hogy kerülje a kínos találkozásokat. Ez egészen általános a célpontok esetében a kutatás szerint.
Az üldözők nem tudják, mennyire kizökkenti a viselkedésük a másikat
A célpontok sok lelki és kognitív energiáját leköti egy ilyen helyzet, ezért kevésbé tudnak figyelni a munkájukra, és életük egyéb dolgaira. Így aztán az üldöző szerinti ártatlan flörtölés hatalmas kihatással lehet a célpont élete egyéb területeire is.
Az üldözők nem sejtik, hogy célpontjuk mennyire aggódik a saját megítélése miatt
Munkahelyi környezetben, különösen, ha az üldöző magasabb pozícióban van, a célpontok nagyon tartanak attól, hogy mit fog mondani róluk a hátuk mögött. Ezért sem merik egyértelműen elküldeni a fenébe.
Összefoglalva az ilyen munkahelyi udvarlási helyzetekben az „udvarlóknak” fogalmuk sincs, hogy flörtölésükkel mennyi stresszt, rossz érzést, és aggodalmat okoznak a választottjuknak. A fenti sztoriban Zsolt sem akart rosszat, nem is tett semmit, ami áthágná az udvariassági szabályokat, mégis végül rengeteg stressz után, elüldözte Renit a munkahelyről.
Másrészt viszont az is tanulság, hogy a kiszemelteknek érdemes lehet nyíltabban kommunikálni, világosan beszélni, és teljesen egyértelműen nemet mondani – mert a rajongóik ezt jobban elviselnék, mint ahogy most ezt hiszik róluk.
