Miért hiszik azt néhányan, hogy övék az út? Hogy több joguk van az utakon, mint másoknak? Miért gondolják, hogy joguk van ahhoz, hogy fenyegetőzve ordítsanak autóstársaikkal, ha valami nem tetszik nekik? Van rá okuk. A személyiségükben keresendő.
Nyáron, ahogy sokat vezetünk autópályákon, újra és újra rémülettel vegyes haraggal találkozhatunk olyan megveszekedett vezetőtársakkal, akik harctérnek tekintik az autópályát. Egy ismerősöm állítja, hogy a párhetes nyaralásuk alatt több autós is majdnem a halálukat okozta. Mindegy is a kocsimárka, a sofőr-típust mindenki ismeri: belemegy a fenekedbe, átmegy a piroson, nem adja meg a jobbkezet, dugóban végigrobog a leállósávon, leszorít az útról, dudál, villog, lelkesen mutogatja középső ujját, közben jár a szája, amit mond, azt jobb esetben nem hallod – de általában üvölt, úgyhogy bővül is a szókincsed.
A fenti viselkedések az agresszív vezetés kategóriába tartoznak, amit valahogy úgy definiálnak, hogy vezetés közben veszélyezteti, vagy közel jár ahhoz, hogy veszélyeztesse autóstársait. Egy, a Sciencedirect-en olvasható kutatás szerint az ilyen vezetői viselkedések okozzák az autóbalesetek több mint felét, ami az egyik vezető halálokok között van, főleg a fiatalok körében. Az autósok többsége tudja, érzi, hogy ezek az autós agresszívkodások veszélyesek, sokan mégis csinálják. Fél méterre mögötted jönnek, dudálnak, leszorítanak, mintha nem lenne holnap, vagy még inkább mintha csak az övék lenne az út, és a többi közlekedő csak az ő akadályozásukra való, kiiktatandó tényező lenne.
És kik azok az emberek, akik úgy élik az életüket, mintha csak ők számítanának, akikben nincs empátia, akik a többi embertársukra csak a saját céljaik eléréséhez használható eszközként tekintenek? Akik azt hiszik, több joguk van a javakra, mint másoknak, hiszen jobbak náluk; és akik dührohamot kapnak, ha nem kapják meg a szerintük őket megillető kivételezett bánásmódot? – tűnődtek el a közlekedéspszichológusok. Igen, a narcisztikus személyiségvonású emberek.
El is kezdték vizsgálni, van-e összefüggés a narcisztikus személyiségjegyek és az agresszív vezetési viselkedés között. Több ilyen kutatás is volt, a most idézettben több népcsoport (a soknemzetiségű Luxemburg, és az Egyesült Államok) sofőrjeinek viselkedését vizsgálták meg a nárcizmus vonatkozásában. Személyiségtesztet töltettek ki velük, teszttel nézték meg, hogy mennyire jellemző rájuk az agresszív vezetés, majd szimulátorban is megnézték hogyan vezetnek. A szimulátorba olyan tipikus, bosszankodásra okot adó helyzeteket programoztak, amik igazán kiváltják a sofőr-dühöt: dugó az autópályán, befordul eléd egy lassú autó, túl rövid zöld stb.
Azt találták, hogy ha kiszűrik a nemi különbségeket, illetve azt is, hogy mennyire agresszív egy résztvevő, még akkor is van korreláció a narcisztikus személyiségjegyek túlsúlya, és a másokat veszélyeztető vezetés között. Vagyis minél inkább narcisztikus valaki, annál agresszívebben, veszélyesebben vezet.
Enyém az út
A narcisztikusokra jellemző, hogy többre érzik magukat feljogosítva, mint mások. Úgy gondolják, nekik több jár, mint egy átlagembernek. Éppen ezért az utakon közlekedve is azt gondolják, hogy csak az ő céljuk fontos, több joguk van gyorsan előrehaladni, mint másoknak. És már látod is azt az autóst, aki dugóban végigszáguld a leálló-, vagy buszsávon, vagy villogva dudál az előtte haladónak, figyelmen kívül hagyva, hogy őelőtte is van még ötszáz autó. Egyesével szorít le mindenkit.
Szuperképességűnek hiszik magukat
A narcisztikusok nem objektívan látják saját teljesítményüket, jellemzően jobbnak hiszik magukat másoknál, legyen szó az élet bármely területéről. Így tehát azt gondolják, hogy bár mindenhol figyelmeztetnek a biztonságos követési távolságra, őrájuk ez nem vonatkozik, hiszen ők még rivaldafénybe nem került Lewis Hamiltonok, aki tutira vezetési bravúrt hajtanak majd végre, ha úgy hozza a sors, és 140-ről megállnak két méteren belül, ha kell. Sajnos ez nem így van, mutatják a baleseti statisztikák.
Empátiahiány
Lövésük nincs arról, hogy fenyegető viselkedésük milyen érzést vált ki másokban. De még ha bele tudnák élni magukat, akkor sem érdekelné őket feltétlenül. El nem tudják képzelni, hogy a balféknek ítélt autóstársnak lehet valami objektív oka arra, hogy úgy menjen, ahogy. Így azután a vezetés során általuk feldolgozott ingerek tere is szűk, csak a saját céljaikra és szempontjaikra figyelnek. Pedig az úton történő események bejóslásához, ami eléggé alapja a balesetmentes vezetésnek, mások viselkedését, szándékait is érdemes figyelembe venni.
Düh
A narcisztikus személyiségjegyeket mutató emberekben erős dühöt vált ki, ha céljaik elérésében akadályozva érik magukat. Ilyen helyzetekben támadással, az akadály kiiktatásával operálnak. A közlekedés általában eleve akadály, felesleges időpazarlás A és B között, szóval már kapásból nagyobb a feszültségszint. Ha ezt még megfejeli egy dugó, vagy egy lassúnak ítélt autóstárs, akkor elszabadul az indulat.
Inkább maradj életben
Sok tényező van a vezetésben, ami felmérgesíti az embert. Sok nem agresszív ember is dühösebb tud lenni a kocsijában, mint máshol. Lehet, hogy bárki végigszáguld a buszsávon, ha a helyzet úgy hozza, például élete állásinterjújáról késne el a dugó miatt. De azok, akikre ez a típusú, másokat veszélyeztető viselkedés általában jellemző, és minden ok nélkül hozzák az agresszív autós formát, nos, azokkal érdemes óvatosnak lenni. Valószínűleg nem jól ítélik meg saját vezetési jártasságukat, bármi történik, mást hibáztatnak. Több baleset köszönhető nekik, mint az ittas vezetésnek.
Ha fel is merül benned, hogy ez mekkora barom, ehhez nincs joga, mit képzel, és nem igazság – akkor sem érdemes versenybe szállni. A túlélésed jobban segítő megoldás, ha engeded, hadd menjen…
