Kedvelni elég kevesen kedvelik az érzést, a gusztustalan dolgok láttán érzett undor ugyanakkor kifejezetten praktikus reakció: így védekezünk a potenciális bacilusgazdák ellen.
Az undorító dolgokat rendszerező és kategorizáló kutatók szerint összességében kifejezetten hasznos mechanizmusról van szó, még akkor is, ha egy adott pillanatban csak a bacilushordozó állatok vagy az arcunkba köhögő ismeretlenek elől való menekülésen és a hányingerünk leküzdésén jár az eszünk - írja a Science Alert.
„Taka-roooodj!”
A kórokozók jelenlétére utaló jelek által előidézett undor kategóriáit listázó kutatók szerint más állatokra is jellemző egyébként a túlélést segítő válaszreakció.
Azt eddig is tudtuk, hogy az undor hasznos számunkra, most viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy az undor egy szabályos jelenség, ami a különböző fertőzések forrásainak felismerésére és elkerülésére szolgál – mondta el Val Curtis, a tanulmány egyik szerzője.
2500 embert zaklattak
Ehhez több mint 2500 résztvevőt sokkoltak különböző gusztustalan szituációkkal. A 75 különböző helyzetet ezután a közben érzett undor intenzitása alapján értékelték a tesztalanyok. A kezüket nyaldosó kóbor kutyákra, elcserélt dezodorokra, kiütéses nemi szervekre és a tőszomszédságukban sugárban hányó emberekre reagáló résztvevők reakciói alapján a következő kategóriákat különítették el a kutatók:
- Higiénia: a higiénia hiányára utaló jelek.
- Állatok/rovarok: az olyan betegségeket terjesztő állatok, mint az egerek vagy a szúnyogok.
- Szex: a szexuális partnerek gyakori váltogatására utaló viselkedés.
- Atipikus megjelenés: a testi eldeformáltság vagy a normálistól eltérő viselkedés, például zihálás, köhögés; vagy egy olyan körülmény, ami potenciális veszélyforrást jelent (pl. hajléktalanság).
- Sérülések: fertőzésekre utaló jelek, például hólyagok vagy kelések jelenléte a testfelületen.
- Ételek: a romlottságra utaló jelek.
A nők gyakrabban kiakadnak
A kutatásban résztvevő nők gusztustalanabbnak találták egyébként a különböző helyzeteket. Különösen a szexszel és a betegségeket terjesztő állatokkal kapcsolatban volt szembetűnő a különbség.
Annak ellenére, hogy csak a 19. században jöttünk rá, hogyan terjednek a betegségek, nyilvánvaló, hogy intuitív módon is képesek vagyunk ráérezni, mit az, amit ajánlott elkerülnünk – foglalta össze a kutatás eredményeit az egyik kutató.
