Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma Magyarországon minden 3. gyerek megtapasztalja valamilyen formában a válást, a szülei szétköltözését, vagy hogy egy olyan mozaik családba születik, ahol a testvérek szülei különbözőek lehetnek. Ez komoly kihívás, a lehetséges megoldásokról Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt kérdeztük.
Dívány: A bizalmunk hatalmas próbatételeknek van kitéve ebben az időszakban - írod Rám is gondoljatok című könyvedben a válásról. A szülők között zajló, kiélezett bizalmi játszmában pedig nem ritkán a gyermek is valamilyen módon szereplővé válik. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Melyek a leggyakoribb formái a gyerekek bevonásának?
Dr. Gyurkó Szilvia: Azt hiszem igazából csak a képzelet szab határt annak, hogy milyen formában próbálják meg a szülők a gyerekeiket felhasználni a válás során kialakuló vitákban és konfliktusokban. Elképesztő, hogy ebben a helyzetben mennyire "felzabálja" sokszor a szülőket a saját sérelmük, dühük, akaratuk, és mennyire figyelmen kívül hagyják, hogy a saját gyereküknek milyen károkat okozhatnak. Gyakran látjuk, hogy a gyerekek üzenetvivőkké válnak, rajtuk keresztül kommunikálnak a szülők: "Mondd meg apádnak....", "Kérdezd meg anyádtól..." Szintén gyakran látjuk, hogy a gyerekek "zálogtárgyak" lesznek, aki akkor találkozhat a különélő szülővel, ha az fizeti a tartásdíjat, ha aláírta a vagyonmegosztásra vonatkozó papírt, ha beleegyezett az egyezségbe, stb. Aztán persze vannak szofisztikáltabb módjai is a gyerek bevonásának, amelyek egyrészt a manipulációról szólnak (engem kell szeretnie a gyereknek, nem a másikat), másrészt a lojalitásról (ha a másik szülőt is szereti a gyerek, akkor azzal engem kvázi megcsal). Ilyen esetekben gyakori, hogy a gyerekek hirtelen felnőnek a válás miatt, és
a fiúkból lesz a "férfi a háznál", a lányokból meg az anya legjobb barátnője, vagy az apa megértő "társa".
Ezek mind olyan szerepek, amelyek idegenek a gyerekkortól, és veszélyeztetik a gyerek egészséges fejlődését. És akkor még nem is beszéltünk azokról a helyzetekről, amikor valamelyik szülő alaptalanul megvádolja a másikat bántalmazással, erőszakkal, veszélyeztetéssel, vagy megpróbálja a gyereket tudatosan a másik szülő ellen nevelni, elidegeníteni tőle. Ezek a szülői működések már nem csak azt jelentik, hogy a gyereket "felnövesztjük", eszközként használjuk és bevonjuk a felnőtt játszmákba, hanem egész egyszerűen az ilyen szülő gyerekbántalmazást követ el.
Mik a legjellemzőbb sérülések, amiket a gyerekek a váláskor megélnek?
Először is szerintem azt fontos tisztázni, hogy a gyerek nem önmagában a válásban sérül, hanem az azzal járó konfliktusokban. Egy elhúzódó, vitákkal, harcokkal, vádaskodásokkal teli válás a gyerek számára olyan, mintha mindenféle védőruha nélkül beküldenék egy első világháborús hadszíntérre, ahol a szembenálló felek a lövészárkokból próbálják meg minden lehetséges eszközzel megsemmisíteni a másikat.
Az egyik legtragikusabb ilyenkor, amit sokszor nem is tudatosítanak magukban a válással érintett gyerek körül élő felnőttek, az magának a gyermekkornak az eltűnése. A konfliktusokban (ahogy háborúkban és más krízisek idején), a gyerekkor lerövidül, és idejekorán megjelenik a saját magunkért és a másokért érzett felelősség is. Döntse el a gyerek, hogy kinél akar lakni? Mondja meg, hogy akar-e találkozni a másik szülővel? Nyilatkozzon, hogy kit szeret jobban? Árulja el az anyjának, hogy mi történt hétvégén az apjánál vagy se? Elmondhatja az apjának, hogy kedveli az anya új partnerét?, stb. Ezek olyan helyzetek, amelyekben ha a döntés (és ezzel a felelősség) a gyerekre hárul, az óhatatlanul erodálja a gyerekkort.
Gyakran látjuk azt is, hogy míg a szülők egymás torkát átharapva harcolnak, és nincsenek tekintettel senkire és semmire, addig a gyerek próbál valamiféle normalitást csempészni a mindennapokba. Ilyenkor látjuk azt is - ami egyébként a válási helyzetekben lévő gyerekeknél az egyik legfélelmetesebb -, hogy a gyerek nagyon "jól van". Minden reggel beveti az ágyat, szuperül tanul, szó nélkül leviszi a szemetet, a szülők meg boldogan mondják, hogy lám-lám, a sok konfliktus ellenére a gyerek milyen jól van. Valójában ilyenkor a jeges rémületnek kellene elöntenie a szülők szivét, hogy a gyerek annyira fél, hogy a legkisebb ellentmondást vagy rosszaságot sem meri megkockáztatni, nehogy további veszteségek érjék.
Konfliktusos válás esetén sérül a bizalom és gyakran eltűnik az intimitás a családi életből, valamint olyan alapértékek is megkérdőjeleződnek, mint hogy apa és anya szeretik egymást, vagy hogy a szeretetnek része a másik tisztelete is. Ezek az élmények egy gyerek számára olyan járulékos veszteségek, amelyek sokszor nem is tudatosulnak, csak évekkel később.
Mindez azért is drámai, mert nem feltétlenül kell így lennie. A válásban nem muszáj egy gyereknek mély vagy hosszú távra kiható sérüléseket szenvednie. Egy válás során olyan pozitív alapértékeket is "tanulhatnának" a gyerekek, mint hogy mit jelent az, hogy szülőtársként akkor is felelősek vagyunk a gyerekünkért, ha már nem élünk együtt és nem vagyunk házastársak. De erőszakmentes konfliktuskezelésre, a megbékélés technikáira, nyílt kommunikációra, egy párkapcsolaton belüli krízis felismerésére is mutathat pozitív példát egy válás a gyereknek.
Másfél évtizedes tapasztalattal a hátad mögött néhány évvel ezelőtt egy alapítványt is létrehoztál a gyermekek jogainak védelmére. Milyen gyakorlati lépéseken keresztül lehet elérni, hogy ezek a jogok minél szélesebb körben érvényesülhessenek?
A Hintalovon Alapítványon belül működő Gyermekjogi Központ ügyeinek jó része válással és kapcsoalttartással összefüggő gyermekjogi jogsértések miatt indult. Ezekben az esetekben sokszor az jelenti a gondot, hogy a szülők még nem dolgozták fel a válást, viszont elvesztek a jogi eljárások útvesztőiben, vagy éppen az ügyvédeik tanácsára belemanőverezték magukat olyan helyzetekbe, amikből nem tudnak kijönni. Szintén gyakori gond, hogy a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás - hiába beszélünk róla egyre többet - még mindig tabu, és nem tudnak vele mit kezdeni az eljáró szakemberek. Vagy éppenséggel egyfajta "tárgyalástechnikai eszköz", amit azért dob be valamelyik szülő, hogy a másikat ellehetetlenítse. Nehéz megmondani melyik a nehezebb eset.
Az alapítványban körülbelül fél éve kezdtünk el dolgozni egy olyan módszertani útmutatón, ami a hatóságok és a gyermekvédelmi szakemberek számára könnyítené meg a kapcsolattartással és válással kapcsolatos ügyek gyermekjogi megközelítését. Ezt a munkát azért éreztük fontosnak elkezdeni, mert gyerekjogi (gyerekközpontú) megközelítés hiányában gyakran elvész a gyerek érdeke, joga, szükséglete és maguk a szakemberek is asszisztálni kezdenek a szülők játszmáihoz vagy tehetetlenségéhez. Sokszor okoz gondot, hogy míg mindkét szülőnek van ügyvédje, addig a gyereknek nincs, és így alulmaradnak azokban a helyzetekben, amikor a hatóságok működése nettó jogszabály alkalmazásban merül ki, és például 43. alkalommal is elrendelik az elmaradt kapcsolattartás pótlását vagy végrehajtását, miközben a korábbi 42 alkalommal sem hozott ez semmilyen eredményt. Ennek a módszertani útmutatónak a vázát március végén mutatjuk be az ombudsmani hivatalban egy szakmai egyeztetésen, és ha jól fogadja a szakma, akkor a gyermekjogok világnapjára a kész anyag is napvilágot lát majd. Addig is, az alapítvány honlapján folyamatosan közzétesszük azokat az állásfoglalásokat, szakmai anyagokat, amelyek az egyes esetek kapcsán készültek - ezzel is segítve azokat, akik nyitottak a gyermekjogi megközelítésre, és szeretnék azt megtanulni, átvenni.
Az olyan viharos időszakokban, amilyen a válás is, az érintetteket nagyon gyakran az érzelmei, az indulatai irányítják. Hiába tudják jól, mit kellene tenniük, sérelmeik, félelmeik mentén cselekszenek, ami persze mindenkinek a legrosszabb. Hogyan biztosítható egy ilyen irracionálisan működő közegben a gyermekek védelme?
Ez egy elképesztően nehéz helyzet, mert meggyőződésem, hogy a szülők jó része nem rosszaságból nem tud ebben az időszakban jól reagálni a gyereke szükségleteire, és nem szándékosan szorítja háttérbe a gyerekét (vagy éppen használja fel őt). Egyszerűen csak sajnos a gyerekek túl könnyen "csábíthatóak" a szüleik által (hiszen megbíznak bennük, és nem feltételezik, hogy a szülő rosszat tesz), és ettől különösen kiszolgáltatottak és sérülékenyek. Jó lenne, ha a válás szóra az emberek többsége nem egy jogi eljárásra gondolna, hanem mondjuk arra, hogy ez egy veszteség, egy gyász, egy csalódás, egy krízis - tehát ennek megfelelően az érzelmi támogatás szükségessége minden mást megelőz. Ehhez képest ha csak ügyvédben és bíróságban meg gyámhivatalban gondolkozunk, akkor minden, ami a kapcsolattal, annak megromlásával (és azon belül az ember saját szerepével kapcsolatos), az valahol nagyon mélyen el lesz temetve. És sajnos jó eséllyel még sokáig fog konfliktust és problémát okozni.
Ha a szülők képesek a válás helyzetében egy lépést hátralépve a gyerekeik érdekében meghozni a döntéseiket, akkor az nekik is segít abban, hogy magukat és a másikat is meglássák szülőként, szülőtársként - ezzel pedig megmaradjon egy olyan kapocs közöttük, amire építve ki lehetne "bekkelni" azt a pár évtizedet amíg szülőként a közös gyerekükkel kapcsolatos helyzetekben felelősen kellene döntéseket hozniuk, vagy egyszerűen csak a gyerekük életének részeként létezniük.
Pénteken élőben is beszélsz majd erről a Dívány rendezvénysorozat keretében. Kiknek ajánlanád leginkább az előadást?
Szerintem erről a témáról beszélni az egyik legjobb prevenciós eszköz, ha válásról van szó. Úgyhogy én igazából mindenkinek ajánlanám. Nem csak olyanoknak, akik érintettek vagy azok lehetnek, hanem mindenkinek, aki felnőttként (tanárként, pedagógusként, edzőként, lelki kísérőként, barátként, szomszédként stb.) felelősséget érez a környezetében lévő gyerekekért. Igazából ma Magyarországon minden 3. gyerek megtapasztalja valamilyen formában a válást, a szülei szétköltözését, vagy hogy egy olyan mozaik családba születik, ahol a testvérek szülei különbözőek lehetnek. Ez komoly kihívás. Épp itt az ideje, hogy a válás ne legyen tabu, és szabadon beszéljünk arról, hogyan tehetjük a gyerekek számára könnyebbé ezt az időszakot.
Hogyan lehet jól válni, ha a gyerek is érintett?
Ezt a kérdést minden válás előtt álló szülő felteszi. Ahogy azt is, hogy vajon mit él át a gyerek szülei válásakor?
Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő a Dívány rendezvénysorozatának következő előadásán, március 9-én este, a MOM Kulturális Központban. Jegyek korlátozott számban még itt kaphatók.
