Mi a baj a túlzásba vitt romantikázással? Mennyit számít a korkülönbség? És az iskolai végzettség?
Nyilván nem lehet száz százalékos bizonyossággal azt állítani, hogy egy házaspár éppen a válás felé tart, de a társadalomtudósok kutatásaiból kiderül, mik azok a jelek, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a kapcsolatnak nagy eséllyel válás lesz a vége.
1. Házasságkötés tizenévesen vagy 32 fölött
Elgondolkodtató az a Utah Egyetemen végzett kutatás, amely szerint jóval nagyobb a válás esélye akkor, ha a pár túl korán, tizenévesen, vagy ha a harmincas évei közepén, illetve annál később esküszik örök hűséget - szemben azokkal, akik a húszas éveik végén vagy harmincas éveik elején házasodnak meg. Az eredmények szerint 32 éves kor fölött évente 5%-kal nő a válás esélye. De az évek más módon is beleszólhatnak a kapcsolatba. Egy, az Economic Inquiry című szaklapban közölt tanulmány szerint - heteroszexuális párok esetében - minél nagyobb a felek közötti korkülönbség, annál nagyobb a válás kockázata.
Az egykorú házasokhoz viszonyítva az egy évnyi házastársak közötti korkülönbség három százalékkal, öt év korkülönbség pedig 18 százalékkal növeli a válás esélyét, tíz év korkülönbség esetén pedig 39 százalékra ugrik a válás valószínűsége.
Természetesen a legjobb időzítés a házasodásra az, amikor készen állunk rá, amikor úgy gondoljuk, megtaláltuk azt az embert, akivel leélnénk az életünket. Éppen ezért nem kéne sem erőltetni, sem halogatni egy nagy döntést csak azért, hogy ne lógjunk ki a sorból, vagy éppen azért, mert egy tanulmány megmondja, mikor érdemes (frigyre) lépni és mikor nem.
Hogyan lehet jól válni, ha a gyerek is érintett?
Ezt a kérdést minden válás előtt álló szülő felteszi. Ahogy azt is, hogy vajon mit él át a gyerek a szülei válásakor?
Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő a Dívány rendezvénysorozatának következő előadásán, március 9-én este, a MOM Kulturális Központban. Jegyek korlátozott számban még itt kaphatóak.
2. A férj, aki nem teljes munkaidőben dolgozik
Nem kimondottan az anyagiakon múlhat egy házasság jövője, hanem inkább azon, hogy mennyit is dolgozik a férj. Legalábbis erre jutott egy nemrégiben készült Harvard-tanulmány, amelyben 1975 után kötött házasságokat figyeltek meg a kutatók, és azt találták, hogy 3,3 százalék volt a következő évben a válás esélye azon házasoknál, ahol a férj nem teljes munkaidőben dolgozott, míg 2,5 százalék ott, ahol a férjnek teljes munkaidős állása volt. A feleség foglalkoztatási státusza ezzel szemben nem befolyásolja a válás valószínűségét. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy még mindig a férfi mint kenyérkereső sztereotípia a domináns, és ez hatással van a házasság tartósságára/stabilitására is.
3. Iskolázottság
Nem valami igazságos, hogy azok, akik több időt töltenek az iskolapadban, kisebb az eséllyel válnak el, de a felmérések szerint ez is jellemző.
Az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal honlapján találhatók annak a nemzeti longitudinális felmérésnek az eredményei, amely anno a fiatal baby booomerek egy csoportjának házasodási és válási mintáit vizsgálta.
“Azoknak a házasságoknak, ahol a felek nem fejezték be a középiskolai tanulmányaikat, több mint a fele válással végződött, míg a főiskolai diplomás házasok 30 százaléka vált el” - áll a közleményben.
“Mivel az alacsony iskolázottság rendszerint alacsonyabb jövedelemmel is jár, feltételezhető, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő házasok élete stresszesebb. Elég nehéz boldognak és produktívnak maradni egy házasságban, ha az életkörülményeink állandó feszültségforrást jelentenek” - nyilatkozta Eli Finkel pszichológus a Business Insidernek. Ez mondjuk részben ellentmond az előző pontban taglaltaknak, szóval a lényeg, hogy a pénz nem boldogít, de azért jó, ha van.
4. Lekezelő viselkedés
John Gottman pszichológus a kapcsolati kommunikációban rendszeresen felbukkanó kritikát, megvetést, védekezést és időhúzást a párkapcsolati apokalipszis négy lovasának nevezi, olyan egyértelmű jeleknek, melyekből tudni lehet: a viszonynak gyakorlatilag vége. A négy lovas közül a megvetés, a másik fél lenézése, alsóbbrendűként kezelése áll az első helyen, amelyet Gottman a “halál csókja”-ként is emleget. A konklúziókat egy 14 éven át tartó vizsgálatból vonta le a kutató, melyben 79 amerikai házaspár életét követte nyomon. Igaz, nem egy nagyszabású kutatás, ám az elmúlt évtizedben számos tanulmány született, amelyek alátámasztják Gottman eredményeit.
5. Ha a friss házasok le sem szállnak egymásról
Gyanúra adhat okot, ha az újdonsült házasoknál hiánycikk az intimitás, de az sem jól jel, ha a gerlepárt gyakorlatilag képtelenség elszakítani egymástól a túláradó szenvedély és nonstop romantikázás miatt.
Ted Huston pszichológus 168 házaspár sorsát tanulmányozta 13 éven át egészen az alanyok esküvőjének napjától. A követéses vizsgálatból kiderül, hogy azok a párok, akik hét év után elváltak, fiatal házasokként túlságosan is ragaszkodóak voltak, túlzott mértékű szenvedélyjellemezte a kapcsolatukat. Velük szemben azok, akik friss házasokként csak harmad akkora lelkesedést mutattak a másik iránt, vagyis az érzelmeiket nem féktelen, végletes módon nyilvánították ki egymás felé, hét év után is elégedettek voltak a házasságukkal.
Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológustól tudjuk, hogy a vágy egyrészt hullámtermészetű, másrészt nem marad fenn magától. (Igen, a tartós boldog párkapcsolatokért tenni kell.) Ezzel függ össze a kutatók magyarázata is: az eleinte mindent elsöprő vággyal egymásra tekintő párok nehezebben viselik, hogy idővel csökken a vonzalom intenzitása. Nem érdemes tehát a cseppet sem életszerű romantikus hollywoodi filmeket alapul venni sem párkeresés, sem a párunk melletti hossz távú elköteleződés során - már ha nem akarunk csalódni. És ha már a kijózanító tényeknél tartunk: az a bizonyos "nagy ő" nem létezik.
6. Konfliktuskezelési nehézségek
Egyikőtök mindig visszavonulót fúj, amikor a nézeteltérések megvitatására kerül a sor? Nem a legjobb kommunikációs stratégia, sőt, rámehet a házasságotok is. 74 vizsgálat és 14 ezer ember adatainak áttekintése nyomán a pszichológusok megállapították, hogy azok a típusú konfliktusok, amikben az egyik fél aktívan vitatkozni próbál, míg a másik elvonul, a legrombolóbb jelenségek közé tartoznak egy párkapcsolatban, és egyben a szakítás leghatékonyabb előjelei is.
A kutatók szerint azért is olyan nehéz átalakítani a “nyomásgyakorló vs. visszavonuló” mintát, mert mindkét félnek meggyőződése, hogy a hiba a másikban van. “Érdemes olyan kommunikációs stratégiákat kifejleszteni, amelyekkel a másik sértegetése nélkül is képesek vagyunk megoldást találni a közös problémákra. Ha valamivel nem értünk egyet, lehetőleg ne dugjuk a homokba a fejünket, hanem finoman adjunk hangot a nemtetszésünknek és próbáljunk arra törekedni, hogy közös nevezőre jussunk a partnerünkkel” - tanácsolja Valerie Holden pszichológus.
7. Negatív vélekedés a kapcsolatról
Szintén Gottman nevéhez fűződik annak az eljárásnak (oral history interview) a kifejlesztése, amelynek során a kutatók arra kérik a házaspárokat, hogy meséljenek a kapcsolatuk különböző aspektusairól, a beszélgetések elemzésével pedig a szakértők képesek “megjósolni”, hogy mely házasság fog válással végződni. Nem valami hálás, ám annál tanulságosabb munka. Egy 2000-ben, a Journal of Family Psychology című szaklapban közölt tanulmányban Gottman és munkatársai 95 friss házaspárral készített interjúk alapján többek között az alábbi hat tényezőt találták mértékadónak:
- egymás iránti szeretet
- a mi, a házasság mint egység hangsúlyozásának mértéke
- mennyire figyelnek arra, hogy mit mond a partnerük
- negativitás
- csalódottság érzése a házassággal kapcsolatban
- mennyire kaotikusnak írják le a kapcsolatukat
Nem véletlenül hangúlyozzák az okosok, hogy a szerelem, a szeretet nem elég; ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyen a párkapcsolat, tenni kell. De azt is észre kell venni, ha már tényleg menthetetlen a helyzet, hiszen egy rossz házasságba szó szerint belebetegedhet az ember.
