Valószínűleg a túlélést szolgálta a monogámia, manapság azonban sokkal kevésbé egyértelmű, jó-e ez egyáltalán.
Tízezer éve még csak az őseink 20 százaléka volt monogám, az eredetileg valószínűleg a szexuális úton terjedő betegségek féken tartását szolgáló párkapcsolati forma előnyei ugyanakkor szemlátomást nem is olyan megalapozottak, mint ahogy azt sokan hinni szeretnék. A monogámia és a különböző alternatívák előnyeit és hátrányait az AsapSCIENCE foglalta össze.
Ne haljunk már ki
A monogámia akkor jött igazán jól az evolúció során, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őseink egyre nagyobb közösségeket kezdtek formálni. A szexuálisan úton terjedő betegségek gyorsan megtizedelték volna a sokkal kisebb helyen összegyűlt tömegeket, alapvetően a túlélést és nem a romantikát szolgálta tehát a monogámia elterjedése. Manapság ugyanakkor inkább azok hajlamosak odafigyelni a védekezésre, akik nyílt kapcsolatban élnek, könnyen lehet tehát, hogy még a biztonság szempontjából is ők állnak jobban. A monogám kapcsolatban élők ugyanis sokszor gyanúsnak és fölöslegesnek tartják az óvszerhasználatot, ami azért problémás, mert a hivatalosan monogám kapcsolatban élők jelentős része (a házas férfiak 57 százaléka és a nők 35 százaléka) megcsalja a párját.
Kinek a pap, kinek a ...
Egy kutatás szerint egyébként a nem-monogám kapcsolatban élők jobban megbíznak egymásban és kevésbé féltékenyek, mint a monogám társaik, ráadásul még az elkötelezettség és a másik iránt érzett szenvedély tekintetében sem állnak rosszabbul. Az emberek túlnyomó többsége ennek ellenére a monogámiát tartja az számára leginkább ideális párkapcsolati formának, és meglehetősen bizalmatlanul áll a hasonló kutatásokhoz.
A biológiai adottságoktól is sok függ persze, egy másik kutatás szerint ugyanis sokszor azok választják a poliamoriát, a nyílt kapcsolatokat vagy a szvingerezést, akiknek magasabb a tesztoszteron szintje.
