Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az általános érzéstelenítés több ezer éves történetét sokszor szerencsés véletlenek alakították azzá a véletleneket lassan teljesen kiszűrő tudománnyá, amit a mai aneszteziológusok használnak a betegek érzéstelenítésére.
Az anesztézia, vagy más néven általános érzéstelenítés egy az alváshoz hasonló, de annál sokkal bonyolultabb állapot, amit már az ókori Egyiptomban és a Közel-Keleten is használtak az orvosi beavatkozások megkönnyítésére és a betegek stresszmentesítésére. Akkoriban még a mákból kinyert ópiumot, a mandragórát és az alkoholt használták érzéstelenítésre, és bár azóta rengeteget fejlődött az orvostudomány, az általános érzéstelenítés történetét sok esetben a szerencsés véletlenek határozták meg. Az emberi hangon kiabáló nyest-medve-hörcsög miatt mindenképp érdemes beletekinteni a TED-Ed érzéstelenítési gyorstalpalójába.
A helyi érzéstelenítőként is használt kokain fájdalomcsillapító hatását például állítólag akkor fedezték fel, amikor véletlenül egy szemész segédorvos nyelvére is jutott egy kevés a Freud által még a morfiumfüggőség gyógyítására használt szerből. Ehhez hasonlóan a köznyelv által csak éterként ismert dietil-éter sem inhalációs érzéstelenítőként, hanem rekreációs drogként kezdte a pályafutását, és csak azután kezdték el érzéstelenítőként is használni, miután az orvosoknak feltűnt, hogy a drogot használók nem nagyon veszik észre a kisebb-nagyobb sérüléseiket, amiket a drog hatása alatt szereztek.
Az általános érzéstelenítés olyan eszméletvesztéssel és mozgásképtelenséggel járó állapot, amely során az idegrendszer nem dolgozza fel a külső ingereket, így fájdalmat sem éreznek a betegek, ami lehetővé teszi amúgy kifejezetten traumatikus sebészeti eljárások elvégzését is. A mai aneszteziológusok gyakran egyszerre használják a helyi érzéstelenítést, valamint az inhalációs és az intravénás anesztéziát.
A helyi érzéstelenítés során csak egy specifikus testrész területéről kiinduló ingerületek a központi idegrendszerhez való eljutását akadályozzák meg az orvosok. Az inhalációs érzéstelenítést gyakran a fájdalomcsillapító hatású készítményeket és eszméletvesztést eredményező nyugtatókat kombináló intravénás érzéstelenítéssel együtt alkalmazzák. Ezek a szerek az agy különböző részei közti kommunikációt is akadályozzák, de a fájdalomérzet blokkolása mellett akár a szív működését is destabilizálhatják, kulcsfontosságú tehát, hogy az altatóorvosok a megfelelő arányban alkalmazzák az anesztézia során a folyamatban résztvevő szereket, és az altatás alatt a beteg állapotának megfelelően módosítsák az arányokat.
