Egy 2252 tanulmányt kielemző amerikai kutatócsoport szerint jó pár olyan diagnosztikus eljárás létezik, amivel a kelleténél gyakrabban élnek az orvosok.
A több, mint 2000 kutatás közül 1224 foglalkozott közvetlenül a túlzásba vitt eljárásokkal és kezelésekkel, külön kiemelve azokat, amelyek sokszor több kárt okoznak, mint amennyit használnak. A tanulmány szerzői ezeknek a kutatásoknak a figyelembevételével választották ki azokat az eljárásokat, amelyeket az USA kórházai szerintük túl sokszor, és sok esetben indokolatlanul végeztek el a betegeken –írja a Science Alert.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ezek az eljárások ne lennének hasznosak, vagy épp nélkülözhetetlenek, érdemes lehet azonban megbeszélni az orvosokkal, hogy minden esetben feltétlenül szükség van-e rájuk.
Nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang vizsgálat
Az eljárásban során az ultrahangfejet a torkon keresztül a nyelőcsőbe, közvetlenül a szív mögé juttatják az orvosok. Mindez gyakran nyugtatók és érzéstelenítők használatát is szükségessé teszi, ráadásul kellemetlenebb is, mint egy sima EKG, ezért a kutatók szerint csak indokolt esetekben, a jelenleginél ritkábban kéne használni.
Pulmonális CT angiográfia
A képalkotó diagnosztikai eljárást többek között a tüdőembólia diagnosztikájához használják, és bár nem invazív eljárás, a gyakran várólistás procedúra okozta késlekedés alatt komplikációk alakulhatnak ki, és sokszor a sugárterhelésnek is fölöslegesen teszik ki a betegeket.
CT-k légúti megbetegedések esetében
A most kielemzett kutatások szerint amennyiben nincs veszélyben a beteg élete, az esetek többségében nem nagyon tesznek hozzá a különböző légúti megbetegedésektől szenvedő betegek gyógyulási esélyeihez a CT-k, ráadásul sokszor félrediagnosztizáláshoz vezet a használatuk.
A nyaki erek ultrahangos vizsgálata és stentelés
A koszorúérműtéteket megelőző vizsgálatok az orvosok szerint életeket is menthetnek ugyan, hisz a sztrók kockázatának mérlegelésekor kulcsfontosságúak lehetnek, az esetek túlnyomó többségében - 10-ből 9-szer - olyan tünetmentes páciensek esetében kerültek elvégzésre és vezettek stentek, azaz az ereket tágító implantátumok elhelyezéséhez, akiknél nem is kellett volna, hogy felmerüljön a dolog.
A prosztatarák agresszív kezelése
A prosztata eltávolításhoz vezető diagnosztikai eljárások azért állíttattak pellengérre, mert a potenciális komplikációk ellenére elvégzett műtétek esetében ugyanúgy csupán a betegek 1 százaléka halt bele a prosztatarákba, mint azok esetében, akiknek nem távolították el a prosztatáját. Sokszor fölöslegesek tehát ezek a sebészeti beavatkozások.
Oxigénpalack a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedők számára
Az idevágó kutatások szerint sem a betegek életminőségét, sem a tüdejük működését nem segítette a + oxigén, a szén-dioxid felgyülemlését viszont annál inkább, ami bizony nem jó hír a betegek számára.
Meniszkusz-szakadás miatti műtétek
A térdízületben található C-alakú porcok szakadásának sebészeti eljárásokkal való helyreállítása sokszor nem jár olyan előnyökkel, amelyeket ne lehetne biztosítani nem-invazív eljárásokkal és rehabilitációval.
Klinikai táplálás
Az alultápláltságot orvosló eljárások nem mindig képesek változtatni a kritikus állapotú betegek túlélési esélyein, és a kórházban töltött időre sincsenek befolyással a kutatók szerint, az anyagcserével kapcsolatos komplikációk és a leálló szervek esetében pedig kifejezetten kockázatosak is lehetnek.
Antibiotikumok
Egy 2016-os tanulmány szerint 2010 és 2011 között 1000-ből 506 beteg kapott antibiotikumot, indokoltnak ugyanakkor csak 353 esetben volt nevezhető az antibiotikumhasználat.
Képalkotó diagnosztika a kardiológiában
Az utóbbi tíz évben megháromszorozódott az ilyen vizsgálatok száma az USA-ban, ami az alacsony kockázatú betegek esetében fölösleges kórházi tartózkodást és bevatkozásokat jelentett.
