Nehéz manapság szülőként megfelelni. Okos tanácsok jönnek mindenhonnan. És közben meg százfelé rohanunk. A cikkben felsorolt dolgok egy olyan családterapeutától származnak, aki látja, hogy milyen a mai szülők élete, és ebbe beilleszthető, a gyerekkel való kapcsolat minőségét javító tanácsokat ad.
Vannak gyerekeim, és szeretném, hogy boldogok legyenek. Bármit is jelentsen ez. Tudom, ehhez sok szempontból az kell, hogy jó anyjuk legyek. És ebben néha kudarcot vallok. Éppen ezért általában el szoktam olvasni a szülőket okosító cikkeket, hátha adnak valami megfogadható tanácsot. Általában az a bajom velük, hogy az olvasható javaslatok csomó időt igényelnek. Tölts velük kettesben minőségi időt. Ez oké. De emellett legyen elég énidőd, hiszen ha nincs, akkor ideges, és céltévesztett leszel.
Rendben. Aludj napi 7-8 órát, hogy kipihent legyél. Hát ez remek lenne. Legyen megfelelő mennyiségű közös, felnőtt programod a házastársaddal, hiszen lehetsz akármilyen szuper szülő, ha eltávolodtok egymástól, ne adj' isten válás a vége, akkor szegény gyerekek megszenvedik. Értem. Étkezzen együtt a család, és legyenek állandó családi rituálék. Jó. Ne add fel a munkádat, hiszen neked is szükséged van teljesítésre, elismerésre, és ezt kevesen találják meg a házimunkában. Meg ugye pénz is kell. Ha másért nem, hogy a megfelelő programokra el tudd vinni a gyerekedet. Na ja. Csak mesélje el nekem valaki, hogy mindezt hogyan sűrítsük be a nap huszonnégy órájába úgy, hogy a hétköznapokon ébren együtt töltött négy-öt órában még vásárolni, fürödni, fogat mosni és ki tudja, még mi mindent kell csinálni. És másnap ugyanúgy. És két év múlva még mindig.
Húzósabb időszakokban az ember szülőként azon kapja magát, hogy szinte csak irányít és fegyelmez. Csináld ezt, vedd fel, edd meg, indulj el, nem mondunk ilyet… Ez pedig nem vezet jó szülő-gyerek kapcsolathoz. Pedig azok a pillanatok, amikor egymásra nevettek a gyerekeddel, amikor sietség nélkül elmerültök együtt valamiben, vagy hosszan megölelitek egymást, nagyon sokat adnak. A gyereknek is, meg neked is szülőként. Ha sok ilyen van, akkor alakul ki a gyerekekben a bizalom a szülők és a világ felé, érzik azt, hogy a szülőjük mellettük áll. És ebben az esetben fogadják el szívesen a szülői iránymutatást, értékrendet. Ez utóbbi később lesz igazán fontos, amikor kamaszként vagy fiatal felnőttként igyekeznek majd helytállni, és már nem kíváncsiak anya, apa bölcs tanácsaira, intelmeire. Viszont, ha jó volt velük a kapcsolat, akkor magukkal viszik az otthoni értékrendet.
Azt mondják a kutatók, hogy akkor marad egy kapcsolat egészséges, ha egy negatív interakcióra öt pozitív jut. A gyerekünk fegyelmezése egy negatív interakció. Jut öt pozitív egy ilyen megnyilvánulásra? Pláne akkor, ha az egész élet egy nagy rohanás?
Laura Markham szülői szokásokról szóló listája azért tetszett nekem, mert látszik, hogy a szerző figyelembe vette a mai szülők időhiányát. Olyan apró viselkedéseket mond, amik beleférnek a mindennapokba, megjegyezhetők, megvalósíthatók, és talán valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy mélyüljön, javuljon a szülők és gyerekeik kapcsolata.
1. 12 ölelés (vagy egyéb pozitív érintés) egy nap
Virginia Satir, az egyik leghíresebb és zseniális terapeuta mondása, hogy „A túléléshez napi négy ölelésre van szükségünk. Napi nyolc ölelés a szinten tartásra elég. Napi tizenkét ölelés kell a növekedéshez.”
Bújjatok össze reggel, felébredés után, és este lefekvés után. Öleld meg, amikor elbúcsúztok egymástól, és amikor újra találkoztok. Aztán néha csak úgy. Borzold fel a haját, veregesd meg a vállát, simogasd meg a hátát. Nézz a szemébe és mosolyogj. Nagyobb gyerekekkel, kamaszokkal ez már nehezebb lehet. Lehet, hogy neki több időre van szüksége, hogy feloldódjon, nem fog hazaérve a nyakadba ugrani. Őt ültesd le egy pohár hideg ital mellé. Beszélgessetek, közben veregesd meg a lábát.
2. Játsszatok!
A játék és a nevetés úgy tart össze a gyerekeddel, hogy közben mindkettőtökben endorfin és oxitocin termelődik. Ha mindennapi rutinotok a nevetés, akkor lehetőséget adsz a gyerekednek, hogy „kinevesse magából” azokat az aggodalmait és félelmeit, amik miatt egyébként inkább bezárkózna (vagy hisztisen, dühösen viselkedne.) A játék a gyerekek együttműködési kedvét is meghozza. Melyik hangzik jobban:
Gyere már reggelizni! vagy Hé, kis gorilla, reggeli! Nézd, milyen guszta bogarak és banán van a zabpelyhedben!
3. Kapcsold ki a kütyüidet, mikor a gyerekeddel vagy!
Manapság az ember alig tudja megállni, hogy tízpercenként rá ne nézzen a telefonjára. Pedig a gyerekednek azt szeretnéd megtanítani, hogy ő volt a szüleinek a legfontosabb, nem pedig azt, hogy nem tudott figyelmet kapni a telefon mellett. Lehet, hogy az a legegyszerűbb megoldás, ha tényleg kikapcsolod vagy otthon hagyod. A kocsiban a rádiót sem árt lekapcsolni, mikor hazafelé viszed a gyereked az edzésről. Az autóban a szemkontaktus hiánya segíti az embereket a megnyílásban, jó alkalom lehet, hogy megtudd, mi történt vele aznap.
4. Tevékenységváltás előtt kapcsolódj!
Szülőként biztosan tudod, hogy nehéz a gyerekeknek átváltani egyik tevékenységből a másikba. Mielőtt megkísérled őket a játékból átvezényelni az öltözködésbe, nézz a szemébe, mondd ki a nevét, vedd fel vele a kapcsolatot, esetleg kuncogtasd meg. Máris meglesz a belső erőforrása ahhoz, hogy a tevékenységváltás nehéz műveletét végrehajtsa.
5. Negyedóra kettesben minden nap
Ezt a tanácsot kicsit nehéznek látom, különösen ha sok a gyerek, és kevés a szülő, nagyszülő. De hiszek abban, hogy fontos. Szóval legalább napi tizenöt perc jusson arra, hogy a gyereked kettesben legyen veled. Ezalatt csinálhatjátok a te dolgodat is, lényeg a kettesben lét. Laura Markham azt javasolja, hogy egyik nap te mondd meg, mit csináltok, másik nap pedig ő. Mindenesetre ne akard túlstrukturálni és kontrollálni az időt, jusson neki is az irányításból.
6. Fogadd el, hogy vannak érzelmei
A gyerekeknek elég szélsőséges érzelemkifejezései vannak, vagy az erős negatív érzelmek a viselkedésük mögött bújnak meg. Ez néha nagyon kellemetlen. Kontrollálatlan haraggal vagy támadással reagálhatnak dolgokra. Borzasztó nehéz ezeket elviselni, elfogadni. De ha elfogadod, és nem visszakiabálsz rá, akkor esélyt kapsz arra, hogy segíts neki megküzdeni ezekkel az érzésekkel, félelmekkel, szorongásokkal. A harag mögött mindig könnyek bújnak meg, vagy félelmek állnak. Ne megszüntetni akard az érzést, hanem fogadd el, jelezd, hogy érzed, hogy kínban van. Ez segít a gyerekeknek ellazulni, és nyitottabbá válni valamilyen megoldásra. Ebben az a legnehezebb, hogy ezek az érzések a szülőben is tükröződnek, a gyerek haragja benned is haragot kelt. Nehéz, de meg kell próbálni, hogy a saját érzéseid félretedd, és tudj az ő érzéseivel foglalkozni.
7. Hallgasd meg, legyél empatikus!
A kapcsolat a meghallgatással kezdődik. Ha kell, harapj a nyelvedbe, és ne mondj többet, mint hogy
Hú… értem…tényleg?… Hogy érezted magad?... Mesélj erről többet…
Ha gyakran helyezkedsz a gyereked helyébe, megtanulod az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Jobban megérted azokat a viselkedéseit, amik egyébként az őrületbe kergetnének. Abban is segít ez, hogy saját érzéseidet kezeld. Ha sűrűn lépsz az ő cipőjébe, akkor kevésbé látod őt ellenségnek akkor, mikor azokat a dolgokat csinálja, amitől általában idegbajt kapsz.
8. Lassíts, éld át a pillanatot!
Ha nem sürgeted a gyereked át a napi teendőkön, akkor minden egyes cselekvés a nap során lehetőséget ad a kapcsolódásra. Szagoljátok meg a gyümölcsöt, amit megvesztek. Tartsd te is a kezed a csap alá, amikor kezet mos, érezzétek közösen a hűvös víz érintését. Szagolgasd meg. Nézz a szemébe, érezd azt a bizalmat és szeretetet, ami belőle jön. Hallgasd a nevetését. Sokaknak ez a pillanat átélése segít abban is, hogy válaszoljon az ezerszer feltett kérdésekre, vagy végigjátssza újra ugyanazt a játékot.
9. Beszélgessetek elalvás előtt!
Tervezzétek kicsit korábbra a lefekvést, hogy jusson idő a sötétben összebújni, beszélgetni, kuncogni. Ezek a békés, biztonságos, barátságos percek előhívják a gyerekben azokat a dolgokat, amik mélyen foglalkoztatják. Itt kiderülhet, mi volt aznap az iskolában, hogy tart a másnapi utazástól, és hogy kibe szerelmes. Nem kell megoldani a problémákat, elmagyarázni a megoldást, egyszerűen csak hallgatni, és mellette lenni. Másnap pedig kérdezz rá, kövesd nyomon, mi történt. A kapcsolat mélyülni fog. A nagyobb gyerekekkel is meg kell tartani ezt a szokást, a tinédzserek néha csak éjszaka képesek megnyílni.
10. Légy jelen!
A gyerek összesen 900 hetet tölt veled, mielőtt kirepül. Mire kettőt pislogsz, már nem lesz ott. Ne hagyd, hogy elmenjen ez az idő azzal, hogy nem vagy vele. Próbáld ki: száz százalékban legyél vele, amikor vele vagy. Ne járjon a fejed máson, ne telefonálj és e-mailezz, ne gondolj másra! Biztos, hogy ez nem fog mindig sikerülni. De ha elég sűrűn próbálod, akkor egyre inkább képes leszel a jelenben élni, vele lenni.
Ha végigpróbálod ezeket a tanácsokat, hiszem, hogy erősödni fog a kapcsolatotok, és egyre több olyan pillanatban lesz részed szülőként, amikért igazán érdemes élni.
